Like a bird trapped in a cage 9

Sikítottam egy nagyot, mire bevágta az ajtót.

- Bocs – röhögött az ajtó mögül.

- Elment az eszed! ? – kiabáltam. – Nálatok nem szokás kopogni!?

- Őszintén? Nem – nevetett.

- Ez nem vicces! – Vajon mennyit látott belőlem?

- Na miért hívtál? – kérdezte.

- Biztos nem azért, hogy benyiss!

- Nem szállnál le a témáról? Mondtam, hogy bocs.

- Jó, szóval… nincs törölközőm.

- Adjak?                            

- Szerinted!?

- Jó, jó, egy pillanat.

Csöndben vártam, bár még mindig nem jöttem ki a zuhanyzóból.

- Öhm, és mégis hogy képzelted, hogy adom oda? – kérdezte.

- Mondjuk résnyire nyisd ki az ajtót, és dobd le a földre a törölközőt.

- Oké.

JR pont úgy csinálta, ahogy mondtam. Amikor becsukódott az ajtó, gyorsan odaszaladtam, és magamra tekertem a törölközőt. A kezembe fogtam a ruhát, majd kiléptem a nappaliba.

- Kaphatnék valamit, amit pizsamának használhatnék? Mondjuk egy nagy pólót?

- Persze. MinHyunnak vannak hosszabb pólói. Abból keresek egyet – mondta, majd bement a kétágyas szobába. Addig én a többi holmimat ledobtam az ágyamra, majd törölközőben visszamentem. JR zöld pólóval tért vissza. – Ez megfelel?

- Tökéletesen – válaszoltam, majd elvettem tőle.

- Mindjárt itt lesznek a fiúk – figyelmeztetett JR.

- Kérlek – néztem rá. – Ami ma történt, az maradjon köztünk.

- Melyik része?

- Mindegyik része.

- És akkor mit mondjunk, mit csináltunk?

- Megnéztünk két filmet. Más nem történt, oké? – kérdeztem.

- Oké – válaszolt.

Abban a pillanatban nyílt ki az ajtó, és toppantak be a fiúk. Tisztára ledöbbentek, hogy így látnak.

- Lám, lám, mégis huncutkodtatok? – kérdezte MinHyun, majd végigmért mindkettőnket. Szeme megakadt a póló(já)n, ami a kezemben volt.

- Hé! Az ott nem az enyém?

- De – válaszolta JR. – Tekintve hogy elmosogatott helyetted, nem nagy dolog kölcsönadni egy pólót.

- Jó, de az a kedvenc pólóm! – akadt ki.

- Tessék – dobtam oda neki. – Akkor adj valami mást. – De visszadobta nekem.

- Nem, nyugodtan aludhatsz benne.

- Oké, akkor én most elvonulok a szobámba. Kérlek ne nyissatok be, mert öltözöm jó? – és JR-ra néztem.

Aron nevetve elindult a szobája felé, és megkérdezte:

- Miért, csak nem rád nyitott JR zuhanyzás közben?

- Az kéne még – mondtam, és becsuktam magam után az ajtót, hogy ne tudjanak leolvasni semmit az arcomról.

JR csak kint röhögött. Remélem ezzel nem árulta el magát. Gyorsan átöltöztem. A póló elég hosszú volt – hosszabb mint a barack színű miniruhám.

Fáradtan estem le az ágyra. Kintről még hallatszott a fiúk nevetése, és ez segített álomba ringatni.