Rajta is csak egy póló és egy boxer volt. Sötét haja kócosan
állt össze-vissza. Most is iszonyú szexi volt.
- Bocs – szóltam. Döbbenten nézett rám.
- Kiszöktél?
- Nem, kiengedtek.
Elnézett a konyha irányába. Nyilván nem tudta mit csináljon,
ahogyan én sem. Idegesen beletúrt a hajába, kerülve a szemkontaktust.
- Akkor én… bemennék a fürdőbe.
- Persze, bocs – mondtam, és elléptem az ajtó elől.
Visszamentem a szobába, ahol az éjszakát töltöttem. Mást nem
nagyon tehettem. Az ágyon fekve vártam, hogy történjen valami. Hallgatóztam. De
kint alig beszéltek. És alig hallottam valamit. Bár a tányérok csörömpölését,
meg a mikró hangját tökéletesen hallottam.
Annyira nem voltam bátor, se éhes, hogy kimenjek és
szerezzek magamnak valami kaját. Egy könyvet kellett volna behoznom, hogy ne
unatkozzak. Vagy legalább utánanézni merre van a táskám. Bár a fiúk biztos
bevitték a szobájukba. Vajon mit csináltak a telefonommal? Visszakapom ma?
Biztos nem. Bár a táskámat csak visszaadják. Abban sem volt semmi pár zsepin,
pénztárcán, és a telefonomon kívül. Vajon a pénzt visszaadják? Vagy egyáltalán
belenéztek a tárcába?
Egy idő után kopogást hallottam az ajtón, úgyhogy gyorsan
fölültem az ágyon.
- Igen?
Az a srác jött be, aki reggel is. Fölöltözött, egy farmer
volt rajta meg egy szürke póló.
- Nem vagy éhes? – kérdezte kedvesen.
- Egy kicsit – feleltem.
- Akkor gyere – mondta.
Követtem a konyha felé. Aztán földbe gyökerezett a lábam. Az
asztalnál már három srác ült, abból az egyik az elcsábítóm.
- Heló – köszöntem rájuk.
Két srác rendesen visszaköszönt, csak a harmadik nem, mert
vele összefutottam már reggel.
- Mit kérsz enni? – kérdezte mellőlem a fiú, és a hűtőben
kutatott.
- Nem tudom, nekem mindegy. Nem vagyok válogatós.
- Nem úgy mint mi – röhögött. – Lekváros kenyér jó lesz?
- Aha, köszi.
Leültetett az asztalhoz. Hatszemélyes asztal volt, így le
tudtam ülni úgy, hogy mellettem ne legyen senki, csak velem szemben. Azért így
is elég kínos volt. De aztán a fiú, aki az előbb még kiszolgált, leült mellém,
és ő is elkezdett enni, mint a többiek.
Eléggé ideges voltam, főleg, hogy a fiúk folyton engem
vizslattak.
- Izé, kaphatnék valamit inni? – kérdeztem. Már annyira nem
féltem, mert tényleg nem úgy néztek ki, mint akik bántani akarnának. És amúgy
is majd szomjan haltam.
- Persze – ugrott fel
mellőlem a srác. – Tea jó lesz?
- Igen. Köszönöm.
Az egyik srác fölállt, mert befejezte a reggelit. Visszament
a szobájába.
- Tessék – rakta le elém a bögrét. – Amúgy Aron vagyok –
mutatkozott be.
- Hana – mutatkoztam be én is. A srác elmosolyodott.
- Az meg ott JR – mutatott az elcsábítómra, aki rám nézett,
majd elkapta a tekintetét – és Minhyun. – A srác rám mosolygott. - Aki az előbb
elment, az pedig BaekHo.
- Akkor négyen vagytok? – kérdeztem.
- Nem. Ren mindig sokkal tovább alszik, mint mi. Öten. Öten
vagyunk.
- Ja, oké – mondtam.
Amikor mindenki fölkelt már az asztaltól, én is fölálltam.
Aron bedobta a tányérokat és a bögréket a mosogatóba, majd elindult a szobák
felé.
- Hé.
Kérdőn megfordult. Először azt akartam kérdezni, hogy miért
nem mosogat el, esetleg elmosogathatnék, de azt hiszem, csak magamat égettem
volna. Úgyhogy inkább mást kérdeztem.
- Kaphatnék egy könyvet? Valamivel el szeretném foglalni
magam.
- Persze. Válassz nyugodtan – intett a kezével a polc felé,
ami tele volt könyvekkel, majd bement a szobájába.
A polcon csomó könyv volt, ami meglepett egy fiúval teli
lakásban. Egy ideig nézelődtem a könyvek között, aztán felkaptam egy érdekesnek
tűnőt és bevonultam a „szobámba”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése