Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam le a lépcsőn. Mire
leértem, már úgy lihegtem, mintha több kilométeren keresztül üldöztek volna.
Odarohantam az ajtóhoz, és megpróbáltam kirántani. Nem ment. Ezt nem hiszem el!
Úgy tudtam, ezek belülről nyílnak, csak kívülről nem. Mi a franc ez itt!?
Idegesen kutattam egy hátsó kijárat után, de nem találtam. Megint rohantam
fölfelé.
Nem álltam meg, amíg a legtetejére nem értem. A legfölső
emeleten még volt baloldalt egy lakás, szemben a falat üvegablak borította. Ide
rogytam le.
Fölhúztam két térdemet, nekidőltem a falnak, és az az
arcomat a kezembe temettem. Könnyeim akaratlanul is előtörtek.
Már egy ideje itt ülhettem, amikor lépteket hallottam. Nem
néztem föl. Hallottam, hogy leül mellém, átölelte a vállam. Fölismertem az
illatát, bár eléggé egyértelmű, hogy JR volt az.
Magához húzott, ezért pólójába kapaszkodva a mellébe fúrtam
az arcom, és úgy sírtam, teljesen eláztatva fölsőjét. JR mit sem törődve ezzel
egyik kezével ölelt, míg a másikkal a fejemet simogatva nyugtatott.
Fogalmam sincs mennyi ideig ülünk így ott, de kezdett egyre
sötétebb lenni. Amint abbahagytam a sírást, JR elengedett, és fölállt.
- Gyere menjünk – szólt, majd odanyújtotta a kezét, amit én
elfogadtam, így fölhúzott. Nem mertem a szemébe nézni. Még mindig nem engedte
el a kezem, miközben haladtunk lefelé.
Amikor a lakásba értünk, észrevettem a foltokat JR pólóján.
- Jaj – húztam végig a kezem a pólóján. – Ez tiszta víz
lett. Sajnálom.
- Semmi baj – mondta, majd legnagyobb döbbenetemre lekapta
magáról a pólót, és a kanapé végébe dobta. – Ügy elintézve – mosolygott, amitől
még nagyobb zavarba hozott. – Nem szeretnél lezuhanyozni?
- De, az jól esne.
Bementem a fürdőbe, és magamra csuktam az ajtót. Gyors
levettem ruháimat, majd beálltam a zuhanyba. Jó meleg vízzel áztattam magam,
ami nagyon jól esett. A meleg zuhany felfrissített, és segített megnyugodni.
Amikor elzártam a csapot, kisebb sokkot kaptam. Ez nem lehet igaz.
Nem kértem törölközőt. Most mi a francot csináljak!? Ilyen
ciki helyzetbe is csak én tudok kerülni. Végül is nem tehettem mást.
Kinyitottam a zuhanykabin ajtaját éppen annyira, hogy ki tudjam dugni a fejem.
Aztán hangosan szólítottam JR-t.
- Mi az? – kérdezte, és benyitott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése