A könyv már az első oldalak alapján is ígéretesnek tűnt,
úgyhogy eléggé lekötött. Már egy ideje olvasgattam, amikor kintről szólítottak.
Mikor kiléptem a szobából, majdnem nekimentem Aronnak.
- Mi most elmegyünk - mondta Aron.
- Hová?
- Azt nem mondhatom meg, de kettő körül itthon leszünk.
- Mind az öten elmentek?
- Nem, Ren itt marad. Ő még alszik. – mondta, miközben hátul
már készülődtek a többiek.
- Addig legalább hasznossá tehetem magam?
- Persze, hogyan?
- Mondjuk elmosogatok?
- Már most bírom ezt a csajt – röhögött hátul Minhyun. Aron
mosolyogva bólintott.
- Menni kéne! – szólt idegesen JR, mire Aron bólintott és
intett nekem, majd elmentek.
Megengedtem a vizet, hátha még hallják, és elkezdtem
mosogatni. Amint biztosra mentem, hogy nincsenek itt, körbenéztem a lakásban.
A bejárati ajtó zárva volt, úgyhogy elindultam a fiúk
szobája felé. Nem tudtam, hogy a kettő szoba közül melyikben alszik Ren, ezért
kicsit féltem. Végül benyitottam a fürdővel szembeni szobába.
Szerencsére két üres ágyat pillantottam meg, úgyhogy
beléptem. Hatalmas rumli volt, de fiúktól mást nem lehet várni. Elkezdtem
keresgélni a cuccaim után, de nem találtam semmit pár szétszórt ruhadarabon,
fényképeken, könyveken meg egyéb holmikon kívül. A szekrényeket is átkutattam,
eredménytelenül. Végül feladtam és kimentem a szobából.
Féltem belépni a másik szobába, mert tudtam, hogy ott alszik
Ren. Biztos valami erős személyisége van. Lehet, hogy a többiek még félnek is
tőle, hogy hagyják ilyen sokáig aludni, na meg hogy egyedül hagytak vele a
házban. Végül félelmemet legyőzve beléptem.
Itt se volt sokkal nagyobb rend. Itt egy sima ágy mellett
egy emeletes volt, aminek a tetején a takaró alatti dudor jelezte, hogy ott
alszik Ren. Csendben itt is elkezdtem kutatni, bár nem jártam nagyobb sikerrel.
Éppen az egyik fiókot húztam ki, amikor Ren elkezdett mocorogni, úgyhogy
gyorsan elhagytam a szobát, halkan becsuktam az ajtót.
Velem szemben, azaz a fürdő mellett volt még egy ajtó.
Szinte biztos voltam benne, hogy itt lesz a cuccom. Kíváncsian nyomtam le a
kilincset, amikor észrevettem, hogy a szoba be van zárva.
Dühösen mentem a
konyhába mosogatni. Csak most jöttem rá, hogy mennyi piszkos edény gyülekezik
itt. Vajon mióta hanyagolják a mosogatást?
Már befejeztem a
mosogatást, de Ren még mindig nem jött ki. Így hát elkezdtem kutakodni a
konyhában meg a nappaliban. Nem igaz, hogy így elrejtették a táskám!
Miután feladtam minden reményem, a bejárati ajtó felé
néztem. Vajon ki tudnám rúgni? Inkább nem próbálkoztam vele, mert a végén még
én húzom a rövidebbet. Tehetetlenül elfeküdtem a kanapén, és valami megoldáson
törtem a fejem.
Tizenegy óra körül járhatott az idő, amikor hallottam, hogy
kinyílik az ajtó, azaz Ren felébredt. Nyílt és csukódott egy ajtó, amiből arra
következtettem, hogy elment a mosdóba. Felültem és vártam. Amikor megint
hallottam az ajtó csukódását követő lépteket, egyszerre kerített hatalmába a
félelem, az izgatottság és a kíváncsiság. Amikor megláttam Rent, teljesen
ledöbbentem.
- Hát te? – kérdezte Ren, miközben álmos arcából tűrte ki
hosszú szőke tincseit. Az ijesztő, kegyetlen, erőszakos, izmos helyett az
aranyos és kedves jelzők jutottak az eszembe.
- Kiengedtek. – feleltem én, mire ő csak ásított egyet. Még
mindig álmos? Átsétált a konyhába, majd döbbenten nézett rám.
- Ki mosogatott el?
- Én – válaszoltam. – Unatkoztam…
Ren szó nélkül odament a hűtőhöz és kikapott belőle valami
innivalót.
- Nem vagy éhes, vagy szomjas? – kérdezte.
- Köszi, de már kaptam reggelit. Te nem akarsz enni?
- Á nem, nemsokára úgyis ebédelünk – mondta miközben
visszarakta a vizet a hűtőbe.
- Mit szoktatok ebédelni? – kérdeztem miközben elindult
felém.
- Általában rendelünk valamit vagy instant kaját eszünk. – Ő
is leült.
- Nem tudtok főzni? – kérdeztem kíváncsian, miközben a
kezemmel matattam.
- De tudunk, csak pocsékul – nevetett.
- Főzzek nektek? – kérdeztem, elvégre én már régóta főzök
magamra, így van benne gyakorlatom. Ren szemei felcsillantak.
- Megtennéd? Végre ennénk normális kaját!
- Hát persze – mondtam, majd elindultam a hűtő felé, hogy
megnézzem, miből tudnék főzni.
Nagy meglepetésemre alig volt benne valami. Se tojás, se
zöldség, se semmi, amiből valami normálisat tudnék főzni.
- Hát ebből még én se tudok semmit főzni – jegyeztem meg.
- El kéne menni bevásárolni?
- Hát nem ártana – mondtam csípősen. – Elmegyünk? –
kérdeztem, mert eszembe jutott, hogy ez egy megfelelő alkalom lenne a szökésre.
- Oké, várj, felöltözök meg hozok pénzt.
- Oké, én is felhúzom a cipőmet – mondtam, majd beszaladtam
a szobámba. Teljesen feldobódva húztam fel a lábbelim.
Amikor visszamentem, Ren még mindig pizsamában állt ott.
- Mi az? – kérdeztem.
- Hát… - igazította meg a haját – ezzel nem ártana megvárni
a többieket. – Kérdőn néztem rá. – Könnyen el tudnál szökni, és ezért engem a
többiek lefejeznének. Bocsi.
- Megértem – sóhajtottam és lerúgtam lábamról a cipőt.
- De cserébe segítek elpakolni az edényeket, ha gondolod.
- Oké – válaszoltam, majd elmentünk a konyhába.
Miután beraktam egy villát a többi evőeszköz mellé,
megfordultam és tisztára ledöbbentem. Ren egy nagy éles késsel közelített
felém. Nagyon megijedtem, és próbáltam hátrálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése