Like a bird trapped in a cage 6

Egy idő után arra figyeltem fel, hogy ismerős zene szól. Hirtelen rájöttem, hogy az a csengőhangom, úgyhogy valószínűleg csörög a telefonom. Egyből felugrottam és kirohantam a nappaliba. JR is felém tartott kezében a mobilommal.

- Vigyázz mit mondasz – figyelmeztetett. Felvettem.

- Igen? – kérdeztem, majd a kezemmel befogtam a másik fülem, mert a TV eléggé hangosan szólt.

- Szia!

- Ae Cha! – Minhyun lehalkította a TV-t, ezért hálásan néztem rá.  – Mi újság? Milyen a nyaralás?

 - azonnal feldobódtam.

- Nagyon jó volt, csak kár, hogy haza kellett jönni.

- Ja, már otthon vagy?

- Aha, egy órája érkeztünk meg. Arra gondoltam, hogy holnap találkozhatnánk, és akkor mesélhetnék.

- Izé, nem vagyok otthon… - feleltem kínosan.

- Hol vagy? – kérdezte döbbenten. Először Aronra néztem, majd Minhyunra, végül JR-ra.

- A pasimnál – böktem ki, miközben a padlót vizslattam. Gyorsan ki kellett találnom valami hihető történetet.

- Mi? Ez komoly?

- Aha…

- És most ott vagy nála?

- Igen itt vagyok nála, mert meghívott egy-két hétre magához, mert nem Szöul-ban lakik.

- Hát hol lakik?

- Öhm… Suwonban. – böktem ki az első várost, ami eszembe jutott.

- Úúúú! De jó neked! És hogy néz ki? Rendes? Mióta tart? – annyira felpörgött, hogy elnevettem magamat. A láttam, hogy a fiúk egyszerre néznek rám, amitől kicsit zavarba jöttem.

- Hát öhm…nem bírom elmondani hogy néz ki, majd ha találkoztok, meglátod. Hát, már egy ideje alakulgat –hadováltam össze-vissza mindent.

- Rendes?

- Szerinted? – nevettem fel újra.

- Jó, jó, értem. Fúúú, alig várom, hogy találkozzunk és mindent elmondhassak! Olyan sok jó képet csináltam, egyszerűen annyira gyönyörű Jeju. És ha tudnád milyen sok jó pasi van ott! Ami a legjobb, hogy mind fürdőruhában! – felnevettem.

- Azért a tájról is csináltál képet, vagy csak a fiúkról?

- Háát…akad néhány…a fiúk mögött. – tette hozzá, mire én nevetve ráztam a fejem. – Egyszer neked is el kell jönnöd ide a barátoddal! Én még a családdal is irtó jól éreztem magam, de most le kell tennem, mert a papa vendégeket vár és azt hiszem megjöttek. Na szia!

- Szia! – és letette. Én a telefont automatikusan zsebre vágtam.

A mindhárman engem néztek, Minhyunnak még kicsit a szája is tátva maradt.

- Mi az? – kérdeztem.

- Semmi – felelte Aron. – Csak most láttunk először mosolyogni és nevetni. – én erre megint elmosolyodtam, majd elindultam a szobámba, hogy folytassam az olvasást.

- Hé! – ragadta meg a csuklóm Aron.

- Mi van? – kérdeztem, erre Aron a kezét maga elé tartotta a kezét, jelezve, hogy kér valamit, és akkor rájöttem, hogy kéri vissza a telefonomat. Amikor nem léptem semmit, mert hirtelen nem tudtam mit kitalálni, JR elindult felém, mire én hátraléptem és neki ütköztem a falnak. Egy kézzel lefogta mindkét kezem, másik kezével benyúlt a zsebembe és kivette a telefonomat.

- Fogadj szót a pasidnál. – majd hirtelen leesett neki, mi van rajtam. Elengedett. – Ez az én nadrágom?!

- Izé – hebegtem és tisztára zavarban voltam. – Ren adott nekem ruhát, nem tudtam, hogy a tiéd… - próbáltam értelmes magyarázatot adni. Ő csak fújtatott egyet és bement a szobába. – Ez kié? – kérdeztem félve Arontól, mire elmosolyodott.

- Ren-é – felelte, mire kissé megnyugodtam. Már kezdett kissé kínossá válni a helyzet, amikor megjöttek a többiek. Azonnal nekikezdtem a főzésnek. A fiúk inkább úgy döntöttek, hogy nem segítenek, amit én kicsit se bántam. Féltem, hogy esetleg nem ízlik nekik valami, elvégre Aron említette is, hogy válogatósak. Aztán amikor mindannyian az asztalnál ültünk, úgy tűnt ízlik nekik. Baekho az első falat után felkapta a fejét, amitől kicsit megijedtem, de aztán csak teli szájjal közölte, hogy ez isteni.

- Teljesen meg felelsz az elvárásaimnak. – vigyorgott rám Minhyun, mire mindenki kérdőn nézett rá.  – Hát elmosogat helyettem, tökéletes kaját főz. Már csak a szobám kéne kitakarítanod!

- Na arra várhatsz. – vágtam rá rögtön, mire a többiek felnevettek.

A vacsora vége felé úgy döntöttem megkérdezem.

- Meddig kell itt maradnod?  - kérdeztem.

-  Egy-két hétig biztosan – felelte Aron.

- Felőlem tovább is maradhatsz – jegyezte meg Minhyun, amit persze megint hangos nevetés követett.

- De miért? – fordítottam megint komolyra a szót.

- Jobban jársz, ha nem tudod – magyarázta ismét Aron.

- És akkor most azt várjátok el tőlem, hogy egész nap itt dekkoljak?

- Csak felügyelet alatt szeretnénk tartani – válaszolta. Sóhajtva felálltam és szó nélkül bementem a szobámba.

A srácok egytől egyig jó fejek, csak azt nem értem, mi értelme ennek az egésznek. Nem magyaráznak el nekem semmit, vajon ennyire nem bíznak meg bennem? Igaz, egész végig azon voltam, hogy elszökjek, de ki maradna itt? Legalább haza engedhetnének pár cuccomért. Melyik lány érzi jól magát fiú ruhákban? Egy kis ideig még elmegy, de két hétig nem hiszem, hogy ki fogom bírni.