Like a bird trapped in a cage 23

Minhyun tekintete az ajkaimra vándorolt, aztán ijedt arcomat látva a képembe röhögött.
- Ugye nem hitted el, hogy tényleg megteszem? - lépett el tőlem.
- Hát - ráztam a fejem. - Belőled bármit kinézek.
- Ó, igen? - csillantak fel a szemei, és megint odalépett hozzám, de most ellöktem.
- Hülye! - nevettem, majd elindultam. - Miért vagyok ilyen idiótákkal körülvéve? - morogtam magamnak.
- Mit mondtál!? - hallottam Minhyun hangját magam mögül.
- Semmit - mosolyogtam kínosan hátra.

- Igen? Na gyere csak ide - mondta, és sietősen elindult felém. Én megint elkezdtem futni, a fiú pedig utánam eredt.
Szerencsémre Minhynnak nem sikerült elkapnia, pedig féltem, de tekintve, hogy hosszabb lábai vannak, és hogy sokkal edzettebb nálam, simán elkaphatott volna. Ám ő mégis kergetőzött velem.
Most én szaladtam össze-vissza az erdőben, és reméltem, hogy annyira nem választok rossz utat. Hát, tényleg nem választottam rossz utat, mert egyszer csak egyszer csak kiértem a fák rengetegéből, és egy tisztás szélén találtam magam. Azonnal megtorpantam, és kerek szemekkel nézem, mi van előttem.
Két barna sátor állt egymás mellett, a harmadikat éppen négy fiú szerelte össze. Érkezésemre mind fölkapták a fejüket, de mielőtt bármelyikőjük megszólalhatott volna, megérkezett Minhyun. Nem számított a hirtelen megállásomra, ezért hátulról nekem ütközött, és hogy ne essünk el, átölelt a derekamnál.
- Megvagy - mondta halkan a fülemnél, aztán adott egy puszit a fejemre.
Égővörös fejjel hámoztam le Minhyun ujjait magamról, aztán elindultam a csapat felé.
- Na ebből hogy magyarázzátok ki magatokat? - kérdezte Aron.
- Ez nem az, aminek látszik - kezdtem bele a mentegetőzésbe, de Minhyun közbeszólt.
- Nem, mert sokkal több.
- Nekem már mindegy - mondta Ren. - Csak legyél boldog.
- Na jó, inkább váltsunk témát - szóltam közbe, mielőtt Baekho is hozzátenne valamit. Aztán találkozott a tekintetünk JR-ral, akinek mintha csalódottságot véltem felfedezni arcán, de mikor észrevette, hogy őt nézem, elfordította fejét, és a sátorra bámult. - Nem úgy volt, hogy nincs sátor? - kérdeztem.
- Az csak vicc volt - válaszolta Baekho. - Természetesen nem vagyunk olyan hülyék, hogy megfeledkezzünk egy ilyen fontos dologtól.
- Képzeljétek - szólt hirtelen Minhyun, mint egy ovis, aki éppen beköp valakit az óvónéninek. - Hana mindannyiunkat leidiótázott - mutatott rám. - Egytől egyig. Mindannyiunkat. - És heves bólogatásba kezdett. - JR, még téged is.
- Nem is - kezdtem ellenkezni. - Csak azt mondtam, hogy idiótákkal vagyok körülvéve. Ami valljuk be, igaz is.
- Igen, itt sok idióta fa van - bólogatott Minhyun.
- Miért kell mindig kiforgatni a szavaimat? - förmedtem rá.
- Mert annyira szeretlek - mosolygott rám, és hirtelen átölelt. - De csak mint a húgomat - suttogta a fülembe, mire megkönnyebbültem. Azért jó tudni, hogy csak hülyéskedik.
- Na Minhyun inkább gyere és segíts összeállítani a sátrat - parancsolta JR. - Hana, te pedig főzz valami ehető kaját.
- Jó, de hol? - néztem körül. - És egyáltalán miből?
- Majd este tábortűznél eszünk - mondta Aron.
- De én ma még semmit nem ettem - panaszkodott Minhyun, és hasára tette a kezét.
- Akkor ott van a táskában az instant kaja, egyél azt.
Miközben Minhyun evett, én leültem a fűbe, és figyeltem, ahogyan a többi munkálkodik. Ahogy elnéztem, Baekho nem értett semmit a sátrakhoz, mert egész végig csak értelmetlen parancsokat osztogatott, és nem is segített. JR ás Aron viszont eléggé ügyesek voltak, Baekho szavait figyelmen kívül hagyva dolgoztak. És így gyorsabban is haladtak.
- Na, kész vagyunk - állt föl Aron, és végignézett a három sátron. Közben Minhyun is befejezte az evést, és odajött hozzánk.
- Akkor pakoljunk be - mondta.
- De ki hol alszik? - kérdezte Ren.
- Ezt most beszéljük meg - mondta Aron. - Hana, előbb téged kérdezünk. Egyedül szeretnél aludni, vagy fiúval?
- Nekem mindegy - vontam meg a vállam.
- Fiúval - közölte határozottan Minhyun. - Pontosabban velem.
- Hát persze, édes - forgattam a szemeim, hogy beszálljak a hülyülésbe, mire Baekho föl is kapta a  cuccainkat, és bedobta a sátorba, ami a legmesszebb volt a másik kettőtől. - De azért majd halkan, mi is szeretnénk aludni. Ren még fiatal a pornóhoz.
- Ne is haragudj, de egyidősek vagyunk, és egyébként sem előttetek csinálnánk - vágott vissza Minhyun.
- Ó, szóval már csinálnátok is? Hana, ti nagyon gyorsan haladtok, vagy csak Minhyun siettet ennyire?
- Várjál már, nem is akarok Minhyunnal egyedül aludni - szóltam közbe.
- Hana, nem kell szégyellned, ha vele akarsz aludni - veregetett hátba Baekho.
- Inkább alszom egyedül - közöltem.
- És minket nyomorogtatsz egy kétszemélyes sátorban? De rendes vagy.
- Na jó, elegem van - közöltem, és megfordultam. Visszasétáltam a fákhoz, és leültem az egyik fa tövébe. Csináljanak, amit akarnak.

- Tábortűz! - kiabálta Minhyun, jóval később, amikor már besötétedett. Mondjuk a tűz még csak pislákolt, mert alig öt perce gyújtották meg. Mindannyian odagyűltünk köréje, mellettem természetesen Minhyun ült.
- Kéne ide egy gitár - mondta Baekho.
- Nem is tudunk gitározni, max tűzifának lenne jó - mondta Minhyun, mire mindannyian felnevettünk.
- Hol van a kaja? - kérdezte JR.
- Mindjárt hozom a nyársokkal együtt - állt fel Aron.
Csöndben bámultunk a tűzbe, ami közben hatalmas lángokat növesztett. Aztán mindenki kapott egy nyársat,  feltűztünk rá mályvacukrokat, és a tűzhöz tartottuk.
- Ez olyan romantikus - mondta hirtelen Baekho, aztán Minhyunra és rám nézett.
A következő pillanatban fölpattant, és kettőnkhöz sietett. Megragadott minket a vállainknál, majd olyan közel nyomott minket egymáshoz, hogy szinte Minhyun nyakába borultam.
- Hát nem néznek ki jól együtt? - vigyorgott Baekho.
JR hirtelen felpattant, és közölte, hogy elmegy még tűzifáért. Mikor megfordult, Minhyun aprót lökött rajtam, jelezve, hogy menjek utána. Természetesen azonnal észbe kaptam, és utána siettem.

Like a bird trapped in a cage 22

- Hát az úgy volt, hogy... - kezdett bele Baekho.
Látták, hogy most már nem poénkodok, hanem komolyan beszélek.
- Úgyis mindegy, nem? - vágott közbe idegesen JR. - Olyan, mintha bikiniben lettél volna.
- De nem bikiniben voltam - fakadtam ki. - Mind ott voltatok, ugye? - sóhajtottam. Kínosan néztek maguk elé. Hát persze, ilyenből ritkán akarnak kimaradni.
- Tereljük szebb vizek felé a beszélgetést - ajánlotta fel Aron.
- Ja, igen - kapott észbe JR. - Kirándulunk - közölte vidáman.
- Hova? - kérdeztem döbbenten.
- A világ vége... helyett az erdőbe. Majd meglátod - közölte.
- És miért?
- Mert...
- Mert csak - vont vállat Baekho. - Mert miért ne?
Na köszönöm, egyre értelmesebb válaszokat kapok. Aztán találkozott a tekintetem Minhyunéval.
- Oké - mondtam. - Szóval köze van ahhoz a fickóhoz.
- Hát... ja - vont vállat JR.
- Na de siessünk, mert itt hagy minket a busz - sürgetett Aron. - Hana, szedd össze a szükséges dolgokat a hétvégére, és szerintem húzz fel egy normális pólót, bár, ha gondolod, ebben is jöhetsz - célzott Minhyun felsőjére. Én bólintottam egy aprót, majd megindultam a szobám felé. Aztán fordultam is vissza.
- Milyen ruhákat pakoljak?
- Hát. Erdőbe megyünk - válaszolt Aron.
- Oké, köszi - bólintottam, majd visszaindultam a szobámba. Egy hátizsákba pakoltam, amit a fiúktól kaptam, mert azért nem akartam bőrönddel szenvedni a földes úton a fák között. És ha már itt tartunk... Akkor sátorozni fogunk? Vagy szabad ég alatt alszunk? Egyáltalán hol van a környéken erdő?
A fiúk nem árultak el semmit, és bár kíváncsi voltam, tudtam, hogy majd úgyis meglátom.
Fél óra múlva már a buszon ültünk, de mivel körbe voltunk véve idegen emberekkel, nem sokat beszélgettünk. Ren aludt, Aron olvasott, Baekho és Minhyun egy hordozható videójátékkal játszott, JR zenét hallgatott, én pedig kifelé bámultam.
Egy fél óra múlva megkocogtattam a mellettem ülő JR vállát, mire kérdőn nézett rám.
- Mennyit utazunk még?
- Még úgy... egy órát.
- Te jó ég, hova utazunk? - kérdeztem összevont szemöldökökkel, mire csak vállat vont, és elmosolyodott.
Hátrahajtottam a fejem, és tovább figyeltem az elsuhanó tájat. JR látva, hogy unatkozom, kivette fél füléből a fülhallgatót, és nekem nyújtotta.
- Köszi - mosolyogtam. Innentől kezdve már nem volt olyan unalmas. Ettől függetlenül lassan telt az idő, mivel a zenét nem tudtam túlzottan élvezni... De azért aranyos volt tőle.
Egy idő után szemhéjaim kezdtek elnehezedni, majd miután már nem bírtam nyitva tartani a szemem, lecsukódtak.

- Hana, megérkeztünk - kocogtatta meg a vállam JR, mire hirtelen felébredtem. Éppen abban a pillanatban állt meg a busz. - Gyere - fogta meg a kezem, mire fölálltunk, és a többi fiúval együtt leszálltunk, ahol el is engedett.
- Na - rántotta meg a vállán JR a hátizsákja szíját. - Arra megyünk - mutatott a kis ösvény felé a fák között, majd együtt meg is indultunk.
JR ment legelöl, utána Baekho és Minhyun, őket követte Ren, leghátul pedig én és Aron. Csendben meneteltünk a kitaposott ösvényen, még a két jómadár sem cseverészett. Egy ideig még ezen az úton mentünk, egészen addig, amíg egy elágazáshoz nem értünk.
- Merre kell menni? Jobbra vagy balra? - kérdeztem.
- Egyesen - vágta rá JR.
- De... arra nincs is út.
- Pont azért.
Nem tetszett az ötlet, de mi mást tehettem, csendben követtem őket. Szerencsére nem volt olyan rossz, mint gondoltam; nem volt se térdig érő fű, se teljes dzsumbuj. Persze annyira nem is volt könnyen járható, mindenfelé ágak és levelek voltak.
- Mikor érünk már oda? - kérdeztem türelmetlenül, amikor már negyedszerre akadt be a lábam.
- Mindjárt - válaszolta Aron.
- Tudjátok egyáltalán hova megyünk?
- Aha.
- És hova?
- Majd meglátod, ne türelmetlenkedj - mosolygott hátra JR, majd hirtelen megálltunk. - Látod, meg is jöttünk.
- Igen? - kérdezte Minhyun. - Ja igen, tényleg.
Csodálkozva néztem körül. Nem volt itt semmi különös, csak fa, fa, fa, fa és még több fa, ugyanúgy, mint az erdő többi részén.
- Na szedjétek elő a sátrakat - mondta JR.
- Milyen sátrakat? - néztek vissza kerek szemekkel a többiek.
- Nem hoztátok el!? - emelte följebb a hangját.
- Azt hittük, te hozod - közölte Minhyun értetlenül.
- Pff. Hát akkor - nézett körbe, majd széttárta a karjait. - Szabad ég alatt alszunk.
- Nem baj, így is jó lesz - bíztatott Aron.
- Jé, esőfelhők - nézett Ren az égre, mire mindenki követte a példáját.
- Istenem - akadtam ki teljesen. - Hogy lehettek ennyire felelőtlenek!? Ha már a sátrakat elfelejtettétek, legalább az időjárásra gondolhattatok volna! Esőben akartok aludni? Itt? A semmi közepén, állatokkal körülvéve... Mi van, ha jön egy állat, vagy egy gyilkos, vagy akármi!? Mit akartok akkor csinálni, ha? Én, én - nem bírtam tovább mondani, mert Minhyun befogta a számat.
- Ajjaj, Hana ideges, játsszunk valamit, hogy jobb kedvre derítsük - nézett körbe, mire lehámoztam magamról az ujjait.
- Nektek mindig játszhatnékotok van?
- Aha. Néha szükségünk van egy kis... - Nem fejezte be, mert Baekho közbevágott.
- Tegnap nem is tudtuk végigjátszani, amit akartunk - panaszkodott.
- Oké, és mit játsszunk? - kérdezte Aron. - Bújócska? Fogócska? Vagy felnövünk, és valami értelmesebbet, például számháború?
- Játsszunk "mentsük meg Hanat" - ajánlotta Minhyun.
Kérdőn néztem rá, és éppen meg akartam kérdezni, hogy az mégis mi, de JR hirtelen felkapott a vállára, mint holmi krumplis zsákot.
- Akkor hajrá - mondta, majd elszaladt.
- Hé! Mit csinálsz? Tegyél le - sikítoztam, miközben a hátát ütögettem.
Már rég elhagytuk a többieket, amikor végre megtette, amit kértem.
- Gyere, fussunk - ragadta meg a kezem.
- Még hova? Nem futottunk eleget?
- De utolérnek a fiúk! Gyere már - rángatott.
- Gyertek, erre vannak - hallottuk messziről Minhyun hangját, mire összenéztünk, majd futásnak eredtünk.
Rohantam, ahogy csak bírtam. Keresztül-kasul szeltük az erdőt, és próbáltam kizárni az agyamból a gondolatot, hogy eltévedünk, és soha az életben nem találunk vissza. Próbáltam amilyen gyorsan csak tudtam kerülgetni a faágakat, nehogy elessek, és nehogy beverjem a fejem.
JR hirtelen megállt, és szemügyre vett egy fát.
- Másszunk föl rá.
- Mi? Én nem tudok fára mászni - közöltem kétségbeesetten.
- Nem baj, majd segítek - mondta, majd bakot tartott. Vonakodtam megtenni, de mivel az idő sürgetett, muszáj volt. Egyik lábammal beleléptem a tenyerébe, majd mindkét kezemmel az ágakba kapaszkodtam, és fölhúztam magam, amíg JR lentről tolt. Ez így eddig még rendben is lett volna, de a másik lábamat nem tudtam föllendíteni a fára. JR már nem tudott hogy segíteni, ezért  fenekemnél fogva próbált fölnyomni. Ettől annyira zavarba jöttem, hogy elveszítettem az egyensúlyomat, és visszazuhantam karjaiba. Gyorsan letett,  majd módosította a tervet: ő mászott föl először, majd lenyújtotta kezeit, amit én készségesen el is fogadtam, és így próbált meg felhúzni maga mellé.
- Siess, itt van Minhyun!
- Mi? - kaptam oldalra a fejem, majd megláttam egy sebesen felém közeledő alakot.
Gyorsabban próbáltam lábaimmal feljebb nyomni magam, de amint ez sikerült volna, két kéz ragadta meg a bokámat, és húzott le. Majdnem magammal rántottam JR-t is, de szerencsére még időben megkapaszkodott.

- Gyere, Hana, fussunk - ragadt meg Minhyun a csuklómnál.
- Mi? Hova? Minek?
- Majd elmagyarázom, csak gyere - nézett félve JR-ra, aki éppen készült leugrani a fáról.
Bólintottam, majd elkezdtünk rohanni.
Ez az egész olyan volt, mintha a rosszak üldöztek volna minket, és éppen az életünket akartuk volna megmenteni. Már csak egy jó kis horrorzene hiányzott aláfestésnek.
Nem tudom, mikor futottam utoljára ennyit, még tesiórán sem szoktam magamat ennyire megerőltetni, de a fiúknál valami élet-halál harc folyt, úgyhogy nem volt más választásom.
Egy jó tízperces futás után megálltunk egy tisztáson, ezt is csak azért, hogy kifújjuk magunkat, és újult erővel folytathassuk utunkat. Én egyből kiterültem a fűben, Minhyun pedig a térdén támaszkodva lihegett.
- Szóval, mi ez a játék? - kérdeztem.
- "Mentsük meg Hanat". De jobb szó lenne rá, hogy...
- "Futtassuk meg Hanat"?
- Nem - nevette el magát. - Bár ez se rossz ötlet - biccentett elismerően. - De jobb az, hogy "Raboljuk el Hanat".
- Ja, hogy most már nem is megmenteni, hanem elrabolni akartok? Végül is mindkettőt sikerült már...
- Azért kéne így elnevezni, mert a játék lényege az, hogy mindig valakinél vagy, és egymástól kell elrabolnunk.
- Értem - motyogtam.
- Na gyere - nyújtotta felém a kezét. - Menjünk tovább.
- De csak sétálunk, ugye? Ha még egy métert futnom kell, komolyan kiköpöm a beleimet.
- De akkor ne elém. Adjak egy zacskót?
- Majd szólok, ha kell.
- Jó, mert amúgy nincs nálam.
Átsétáltunk a tisztáson, és újra a fák között sétáltunk. Azon gondolkoztam, hogy vajon Minhyunnak van-e halvány fogalma arról, hogy merre is tartunk, mert a sok jobbra-balra kanyargástól én már rég elveszítettem a fonalat.
- Minhyun... - kezdtem bele.
- Ah, olyan jó, amikor kimondod a nevem - mondta szenvedélyesen. Nekem földbe gyökereztek a lábaim, és tágra nyíltak a szemeim.
- Mi?
A következő pillanatban Minhyun nekiszorított egy fának, kezét a fejem mellett támasztotta, és mélyen a szemembe nézett. Olyan közel lépett, hogy testünk szinte összes porcikája összeért.
- Mondtam, hogy én leszek a következő. És itt nem lát senki - húzta perverz mosolyra a száját, majd elkezdte csökkenteni a távolságot ajkaink között.

Like a bird trapped in a cage 21

Reggel, amikor felébredtem, az első, amit éreztem, hogy egy csupasz mellkason pihen a fejem. Riadtan kaptam fel a fejem, mert hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, hogy kerültem ide, vagy egyáltalán kivel.
A kétszemélyes szobában találtam magam, pontosan Aron ágyát láttam. Ez akkor azt jelenti, hogy...
Ijedten kaptam a tekintetem a mellettem fekvő fiúra, aki valóban nem más volt, mint Minhyun. Békésen aludt, meztelen karjaival átkarolva engem. Gyorsan lefejtettem magamról, aztán fölkeltem.
A földön megpillantottam a ruháit, és a nadrágomat. Ez arra késztetett, hogy végignézzek magamon, de kissé megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy a fehérneműm rajtam van.
Felvettem a földről Minhyun pólóját, ami alatt megpillantottam egy alsónadrágot. habár próbáltam elhessegetni a fejemből a csúnya gondolatokat, nem igazán sikerült. Csak reménykedni tudtam, hogy nem az is az övé.
Épp a pólót vizsgáltam, hogy az este ebben volt-e, amikor elkezdett mocorogni, majd eléggé kómás fejjel fölült, a szemeit kezdte el dörzsölni. Én csak lefagyva álltam, és figyeltem, ahogy a fiú rám néz, majd kikerekednek a szemei. Miután eljutott az agyamig, hogy mi történt, gyorsan magam elé kaptam a pólót, ezzel nagyjából eltakarva testem.
- Mi van itt? - nézett rám értetlenül Minhyun.
- Nem tudom - feleltem hisztérikusan. - Így ébredtem reggel melletted. Nem emlékszel, mi történt?
- Nem - rázta komolyan a fejét. - De ahogy végignézek magunkon... - Erre nem tudtam mit válaszolni, csak zavartan bámultam a földet. Nem volt érdekes... vagyis... de.
- Minhyun... Van rajtad alsónadrág? - kérdeztem.
- Hát... - Ez az egész egy eléggé kínos szituáció volt, ezért nem csoda, ha rögtön rosszra gondoltam. Minhyun megragadta a takaró szélét, és szép lassan kezdte lehúzni magáról a paplat, majd mikor hirtelen kitárta magát, én szemem elé kaptam a kezem.
- Van - röhögött fel. - De ez nem jelent semmit.
- Tudom - sóhajtottam. - De mielőtt kiderítenénk, pontosan mi történt, nem szeretnél felöltözni?
- Jó, add a pólóm - nyúlt, mire én lepillantottam a ruhadarabra, amivel takartam magam.
- De akkor adj egy másikat.
Minhyun fölpattant, és a ruhái között turkált, miközben halkan azt mondta, hogy "ki fog nyírni".
- Nem mintha nem bírnálak, Hana, de nem biztos, hogy ez... - nézett hátra. - Szóval nem biztos, hogy ez jó ötlet volt.
Én kezembe temettem az arcom. Hát igen, én is bírom Minhyunt, de hogy lefeküdjek vele... Vagy ha nem is feküdtünk le, együtt aludtunk, ami így elég gyanús... Hogy lehetek ennyire hülye?Ilyen mélyre süllyedtem volna? De ha még emlékeznék is rá... Sokkal jobb lenne.
- Tessék - adott a kezembe egy fekete pólót.
- Fordulj el - kértem.
- Elvileg mindent láttam... De elfordulok.
Gyorsan magamra kaptam a ruhákat, és így tett Minhyun is, aztán odaszaladtam az ajtóhoz, de amint a kilincsre helyeztem a kezem, megtorpantam, és megfordultam.
- Mi az? - kérdezte Minhyun.
- Ha mindenki kint van... nem merek kimenni - közöltem végül.
- Nyugi - lépett mellém, aztán ő is megtorpant. - Basszus, ez tényleg ciki.
Nekidöntöttem a fejem a falnak.
- Úgyis túl kell lennünk rajta.
- Jó - sóhajtottam, majd mindketten kiléptünk a szobából. Hevesen dobogó szívvel indultunk meg a konyha felé, ahol a fiúk visszafolytott mosollyal ültek az asztalnál.
- Milyen volt az estétek? - kérdezte Baekho vigyorogva.
- Hát ezt nekünk kéne kérdezni, mert mi nem emlékszünk semmire - felelte Minhyun.
- Ezen nem is csodálkozom, nagyon készek voltatok.
- Te jó ég - néztem magam elé, és megráztam a fejem.
- És a hangok, amik kihallatszottak a szobából - morfondírozott Baekho.
- Jaj ne - mondtam.
- Mi történt pontosan? - kérdezte Minhyun.
- Én nem akarom tudni - közöltem.
- Hát - kezdett bele JR. - A játékot nem tudtuk befejezni, mert már tiszta hülyék voltatok. Hana, te folyton azt hajtogattad, hogy meleged van. Minhyun erre megrávágta, hogy akkor vetkőzz le. És így is tettél.
- Ott a pólód - mutattak a kanapéra.
- Itt előttetek? - akadtam ki teljesen.
- Nem. Bevonultatok a szobába.
- És itt előttetek... csináltunk valami olyat? - célozgattam.
- Csak lógtatok egymás nyakában, de... A hangok alapján ott már... - Tiszta vörös lett az arcom.
- Kár, hogy nem emlékszem rá - jegyezte meg Minhyun.
- Szerintem jobb, hogy nem emlékszem rá - gondolkoztam hangosan.
Aztán találkozott a tekintetem JR-éval. Mélyen egymás szemeibe néztünk, és próbálta, kiolvasni valamit a tekintetéből. Nem sokáig tartott a szemkontaktusunk, mert hirtelen nevetve az asztalra borult. Nem sokkal utána az összes fiúból kitört a nevetés. Én azért annyira nem tartottam viccesnek a helyzetet. Kínosan néztünk össze Minhyunnal.

- Mikor mondjuk el nekik? - kérdezte Aron.
- Mit? - kíváncsiskodott a mellettem álló fiú.
- Tudni akarjuk egyáltalán?
- Hát, szerintem igen, tudni akarjátok.
Mivel kérdőn néztünk rájuk, belekezdtek a mesélésbe.
- Szóval... Tegnap este tényleg nagyon készek voltatok, de nem csináltatok semmit - magyarázta JR. Értetlenül néztünk rá. - Igazából kíváncsiak voltunk, hogyan reagálnátok arra, ha egymás mellett ébrednétek.
- Nem volt köztünk semmi? - kérdezte Minhyun.
- Nem - rázták a fejüket.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Ahogy végiggondoltam az egész szitiációt, kitört belőlem a nevetés, Minhyunnal együtt.
Pár perc után, mikor már mindenki lenyugodott, megszólaltam.
- Már csak egy kérdésem van. Melyikőtök vetkőztetett le?

Like a bird trapped in a cage 20

- Szóval az első játék - kezdte Baekho. - az a Tabu.
- Az mi? - kérdeztem értetlenül.
- Először valaki, mondjuk Minhyun kimegy, addig mi megbeszélünk egy rá jellemző, bármilyen szót, azt ráírjuk egy papírra, amit később a homlokára ragasztunk. Aztán bejön, és kimegy a következő. Ez addig megy, amíg mindenkire ki nem találtunk valamit. Aztán körbeülünk, és a cetlikkel a homlokunkon elkezdünk beszélgetni. Tegyük fel, hogy Minhyun szava az alma. Ha ő kimondja ezt a szót, akkor a játékkalapáccsal a fejére csapunk.
- Milyen játékkalapáccsal? - szakítottam félbe Baekho mondandóját.
- Ezzel - közölte, majd az asztal alól elővette a tárgyat. Inkább meg sem kérdeztem, honnan szerezték, vagy miért van ilyen a birtokukban. - Szóval, a játék lényege az, hogy ki kell találni a szót a fejedről. Aki legelőször találja ki, az jutalmat kap, aki legutoljára, az büntetést.
- Tehát összefoglalva - mondtam. - Beszélgetünk, és ha a mondatban, amit mondok, benne van a szavam, rácsaptok a fejemre, és akkor tippelgethetek.
- Pontosan - bólogattak. Most komolyan, ki talál ki ilyen játékokat? Vagy egyáltalán honnan szednek ilyeneket?
- Mindenki érti? Oké, akkor Minhyun, menj ki - mondta, mielőtt bárki bármit szólhatott volna. Minhyun megilletődve ült a helyén, ezért Baekho felráncigálta a helyéről, és belökte az én szobámba, amit rá is zárt. Reméltem, hogy nem kezd el turkálni a cuccaim között.
Mi addig összedugtuk a fejünket, hogy véletlenül se hallja meg Minhyun a beszélgetésünket. Kinéztem belőle, hogy hallgatózik.
- Valami hülyeséget kéne, hogy véletlenül se találja ki - kezdett bele Baekho. - Mi jellemző rá?
- Hogy folyton ugratja Hanat - vágta rá Aron.
- Aha, lehetne valamit ezzel kapcsolatban...
- Trambulin - mondtam, mire mindenki kérdőn nézett rám. Csak nekem jutnak eszembe ilyenek? - Folyton ugrat... Trambulin - próbáltam magyarázni nekik.
- Jó - vigyorogtak a többiek amikor leesett nekik.
- Tökéletes - kiáltott fel Baekho, miközben az asztalra csapott. Szerintem túlpörgött. - Ezt tuti, hogy soha nem találja ki. Szóljatok neki, hogy visszajöhet.
- Te miért nem tudsz neki szólni? - kérdezte JR.
- Na jó, de csak azért, mert ilyen rendes vagyok - vigyorgott, majd szólt is neki. Aztán mivel már ott volt az ajtónál, ő ment be.
- Na, mit találtatok ki nekem? - jött oda hozzánk Minhyun széles mosollyal az arcán.
- Majd megtudod - válaszolta Aron.
- Jaj, tudom. Helyes, jóképű, kedves, aranyos, sármos herceg, akit mindenki imád és lesik minden lépését. Vagy esetleg humoros, romantikus, észvesztő, ...
- És nem utolsó sorban egoista - szakítottam gyorsan félbe, mielőtt egy egész órán keresztül áradozna magáról.
- Nem, én régen voltam egoista, de most már tökéletes vagyok - bólogatott.
- Jól van Minhyun, tudjuk - sóhajtottam. - Mi legyen Baekho szava? - kérdeztem,  miközben körbenéztem a társaságon.
- Pénzes - szólalt meg JR.
- Nem, az nem jó, találjunk valami mást - mondta Ren.
- Akkor legyen kaja. Mert ő is mindig arra gondol.
- Ez túl egyszerű - csóválta a fejét Aron.
- Hmm... akkor mi legyen? - sóhajtott fel JR. - Jó hangú.
- Vagy idióta - röhögött Minhyun.
- Na, nem - szóltam rá.
Pár percen keresztül még tippelgettünk, de nem jutottunk semmire. Baekho már ki is szólt, hogy siessünk már. Dűlőre mi viszont ez idő alatt sem jutottunk.
- Na jó, kaptok még egy percet, aztán kimegyek - jelentette ki Baekho.
- Siessünk - szólt Minhyun. - Mi legyen akkor?
- Ö... - Senkinek nem jutott eszébe semmi, és az sem segített, hogy elkezdett hangosan visszaszámolni.
- Az idióta jó - mondta Minhyun.
- Nem - vágtam rá. - Ez bunkóság!
- Nem bunkóság, poénból.
- 15.. 14.. 13..
- Jó, akkor nem idióta, hanem sietős - mondta Ren.
- Ne már, azért, mert most visszaszámol? Gondolom máskor nem szokott ilyen lenni - panaszkodtam.
- Hana, miért vagy mindig ellenünk? Ez így nem jó. Akkor találj ki te valamit! - fakadt ki Minhyun.
- Jó - vágtam rá, és abban a pillanatban elhangzott Baekho szájából az "egy" szó.
- Remélem megvagytok - mondta, miközben leült közénk.
- Persze - vihogott Minhyun, én meg kikerekedett szemekkel néztem. Akkor most mi a szava? Ez így nem jó!
- Na Ren, pattanj - utasította Minhyun, mire ő fel is állt, és besétált a szobámba.
- Gyorsan találjunk ki valamit, mielőtt bealszik - mondta Aron, és erről elég hamar kitaláltuk mi legyen a szava: alvás. Ezt gyorsan le is zártuk.
Aron szaván sem gondolkoztunk sokat: olvasás. Jobb ötletünk úgysem volt. Aront JR váltotta fel.
- Na, Hana - vigyorgott rám Minhyun. - Gyerek.
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Jó apa lenne belőle, nem? - Mosolyogva megcsóváltam a fejem.
- Lehet, de ne ez legyen a szava.
- Jó, de akkor is nagy nőcsábász. Ja nem is! Hana a fiúcsábász. - Összeráncoltam a szemöldököm, miközben azon gondolkoztam, hogy van-e egyáltalán ilyen szó.
- Kérlek ne kezd el elemezni, jó? Gondolkozz inkább JR szaván - szóltam rá.
- De már megvan - nézett rám értetlenül. - Nőcsábász.
- Ez lesz a szava? - kérdeztem, és fölvontam a fél szemöldököm.
- Aha - vont vállat. - És most menj, Szólj a kedvesednek, hogy kijöhet. Te meg maradj bent. - Úgy tettem, ahogy Minhyun mondta. Amikor beléptem a szobámba, az ágyon ülő JR éppen elkapta a tekintetét a ruhakupacomról, aminek a melltartóm volt a tetején. Lehet, hogy nem ártott volna először összepakolni.
- Szép darab - mosolygott rám, miközben a csipkés melltartómra mutatott.
- Köszi - mondta kínosan, majd közöltem vele, hogy kimehet. Az első dolgom, amint kilépett a szobámból az volt, hogy elpakoljam a fehérneműt. Nem is emlékszem, hogy kint hagytam volna. Csak nem...
- Na mit láttál? - hallottam meg Minhyun hangját, úgyhogy gyorsan becsuktam az ajtót, mert nem is akartam hallani, hogy mit beszélnek. Ennél cikibb nem is lehetne, minden fiú látta a fehérneműimet, mellesleg kedvenc melltartómmal szemezett JR, és valószínűleg valaki közülük túrta szét a ruháim. Ha megtudom, ki volt az...
Kintről elég sokszor hallatszott hangos röhögés, ami elgondolkodtatott azon, hogy vajon milyen hülyeséget találnak ki nekem a fiúk. Baekhot és Minhyunt ismerve... biztos semmi értelmes.
- Terhes - ordította olyan hangosan Baekho, hogy még én is meghallottam. A többiek persze felröhögtek.
- Hé, ezt hallottam - kiáltottam vissza, amit még nagyobb röhögés követett.
De aztán szerencsére halkabbra fogták. Ez az egy szó újra arra késztetett, hogy elgondolkodjak azon, mit is  találnak ki nekem.
Sikerült viszonylag hamar dűlőre jutniuk, csupán vagy negyed órán keresztül gondolkodtak.
- Hana - ordították mind az öten egyszerre a nevem, ezzel tudtomra adva, hogy jöhetek.
- Ez nagyon nagy - nevetett JR, miközben leültem az asztalhoz.
- És akkor most... beszélgetünk? - kérdeztem érdeklődve.
- Aha - válaszolta Aron.
- Miről?
- Akármiről. De hol a kalapács? - forgolódott.
- Itt - rántotta elő az említett tárgyat Baekho, és azzal a lendülettel hatalmasat csapott Minhun fejére.
- Ya! - kiabálta Minhyun, majd miután kikapta a kezéből a kalapácsot, azonnal visszaütött. Baekho megint odanyúlt, de JR kikapta Minhyun kezéből, majd mindkettőjük fejére ütött.
- És mostantól csak akkor ütünk, ha benne van a mondatban a szó.
- Akkor fölírjuk őket egy papírra? - szólalt meg az örökké csendes Ren. Ez egyébként jó kérdés volt.
- Aha - bólogatott Baekho.
Miután Aron szerzett ragadós papírcetliket, aztán akinek tudta a szavát, annak leírta, és fölragasztotta neki (miközben a másik becsukta a szemét, hogy ne lássa). Így került Baekho fejére egy üres cetli. Hát, ez érdekes lesz.
- Hana, hunyd le a szemed - utasított Aron.
- És várd a csókot - hallottam Minhyun hangját.
- Tőled? Mert akkor inkább elfordulok.
- Gonosz - lökte meg a vállam. - Bezzeg JR-tól elfogadnád, mi?
- Hagyjatok már - fakadtam ki.
- Látjátok, kerüli a választ - célozgatott Minhyun. Miért nem tud legalább egyszer békén hagyni? Eleinte még poén volt, de most mát kezd nagyon idegesíteni.
Amint ezt kimondta, JR hozzám lépett, majd védelmezően átölelt.
- Hagyjátok békén - szólt rájuk erélyesen, de nem hatásosan.
- Na, a lovag hogy védi a szerelmét - piszkálódott tovább Minhyun. Ez már tényleg kicsit sok volt. Mikor JR elengedett, eltátogtam neki egy köszönömöt, mire elmosolyodott. Ettől majdnem elolvadtam... Mióta ilyen rendes velem?
- Na kezdjünk már végre neki - panaszkodott Ren.
- De ez beszélgetés - mondta Baekho.
- És? - értetlenkedett tovább Ren.
- Csak beszélgetni kell, mit kell ezen elkezdeni?
- Hát kezdjünk el beszélgetni!
- Miért, most mit csinálunk?
- Hát nem tudom - vont vállat.
- Te hülye vagy - lökte meg nevetve Rent, aki majdnem leborult a székről. Minhyun gyorsan felkapta a kalapácsot, és rácsapott Baekho fejére, aki teljesen összezavarodott.
- Miért pont Minhyunnál van a kalapács? - panaszkodott JR, majd ki is kapta a fiú kezéből.
- De én vagyok a legidősebb - szólalt meg Aron.
- Most ne itt akadjunk le - szóltam közbe, mielőtt elkezdenének vitázni. - A kalapácsot az asztal közepére rakjuk, és ha valaki meghallja azt a bizonyos szót, megfogja, és üt - mondtam. Nehéz az élet egy csorda fiúval...
- Szóval - kezdett bele Minhyun. Akkor találjuk ki mi lesz a büntetés.
- Akik nem találják ki a szavukat... mert nyilván többen lesznek - kezdte Baekho, mire Minhyun a fejére csapott. A fiú értetlenül nézett vissza rá, majd egy vállvonás kíséretében folytatta. - Na. Megvárjuk, míg három ember kitalálja a sajátját, a maradék pedig közösen kap büntetést.
- És mi legyen az? - ráncolta szemöldökét Ren.
- Mi lenne, ha összekötöznénk a lábukat egy játék erejéig? - vetette föl az öteletet Aron.
- Oké - egyeztünk bele. Viszont miután végiggondoltam az egészet, és azt is számításba vettem, hogy a vesztesek között leszek, már nem tűnt olyan jó ötletnek, főleg, hogy rajtam kívül mindenki fiú itt.
- De ez a beszélgetés olyan erőltetett - panaszkodott Ren.
- Akkor tippelgessünk, úgyis ismerjük egymást, sejthetjük, mit találtunk ki.
- Ja - mondta Ren. - Csak csináljunk valamit, ez így olyan unalmas, hogy bealszom rajta. - Baekho hirtelen felkapta a kalapácsot, és ráütött Ren fejére. - Alvás - vágta rá.
- Igen - biccentettem.
- Ennyi erővel - mondta Aron - olvasás.
- Igen - röhögtek a többiek.
- Hát ez nagyon nehéz volt - csóválta a fejét. - Idáig terjed a fantáziátok?
- A többieké nehezebb - mondtam.
- Fogadni mernék, hogy az enyém valami Hanaval kapcsolatos - morogta JR.
- Hát nem egészen - röhögött Minhyun. - De az enyém biztos valami jó tulajdonságom - gondolkodott el. - Például sármos.
- A fenébe kitalálta - csapott a homlokára Baekho.
- Tényleg?
- Nem - röhögte el magát.
- Létra. Mert magas vagyok - gondolkozott tovább.
- Közelítünk. Tényleg valami tárgy.
- Tárgy?
- Aha.
- Ez nem barkóba - csaptam az asztalra.
- Szerintem fejezzük be - mondta Aron.
- Ne már, ketten találták csak ki, azok is a legkönnyebbek - panaszkodott Baekho, mire Minhyun megint rácsapott a fejére.
- De Baekho nem is fogja kitalálni - szólt Aron. - Úgyhogy már megvan a három vesztes.
- De kitalálom - erősködött Baekho.
- Hogy, ha nincs szavad? - csúszott ki véletlenül a számon.
- Mi az, hogy nincs szavam?
- Nem adtál elég időt - vihogott JR.
- Nem tudtunk semmit se kitalálni, mert egy perc nyugtot sem hagytál. Másodpercenként dörömböltél az ajtón - magyarázta Minhyun.
- Ne már - nevetett ránk. - Akkor miért csapkodtatok minden mondatomra a fejemre?
- Hát pont ezért.
- Zseniális. Ja - esett le neki hirtelen. - Legalább nem tudtok megbüntetni. Viszont ti - nézett rám, Minhyunra és JR-ra - kötözzétek össze magatokat. Illetve nem is. Majd én megcsinálom. Aron, Ren, fogjátok meg őket, én hozom a kötelet.
- Mintha föl akarná akasztani magát - nevetett Aron. Tényleg úgy hangzott.
Mindenki elkezdte leszedegetni a cetlit a fejéről, aztán jót röhögtek a szavukon. Minhyunnak el kellett magyarázni, miért is lett trambulin a szava, de végül fölfogta, és közölte velünk, hogy hát ezt tényleg soha az életben nem találta volna ki. Az enyémen mi állt? Fiúcsábász. Hurrá.
Miután Baekho talált kötelet, vissza is jött. Jobb lábam hozzá lett kötözve JR bokájához, a bal pedig Minhyunéhoz. Hát persze hogy én voltam középen.
Egyszerre indultak meg, mindketten az összekötözött lábbal léptek, ennek következtében fenékre estem, magammal rántva a két fiút is.
- Au, az fájt - panaszkodtam. Csupán öt percbe telt, mire megint felálltunk. A többiek persze jót röhögtek rajtunk.
- Állj! Én parancsolok - szóltam, mielőtt újra elindultak volna. - Én vagyok középen, én irányítok! Először jobb, aztán a bal. Mehet? - néztem a fiúkra, akik vigyorogva bólogattak.
Vagy öt lépést sikerült tennünk így, aztán belezavarodtam, elveszítettem az egyensúlyt, és majdnem megint seggre estem, de JR és Minhyun egy hirtelen mozdulattal kaptak felém. Ennek az lett a következménye, hogy ők is elveszítették az egyensúlyt, és felborultunk. Én JR-ra estem, Minhyun pedig rám. Ez még így nem is volt annyira rossz, mert Minhyun kezeivel támaszkodott, vagyis nem esett rám teljes testsúlyával, de aztán...
- Kicsi a rakás, nagyot kíván - kurjantotta Baekho, és Minhyunra vetette magát. Ez még nekem is iszonytosan fájt.
- Szendvics - nevetett Aron. Hát úgy is éreztem magam. Mint egy kilapított szendvics.
JR fájdalmasan nyögött egyet alattam. Én még kellemetlenebbül éreztem magam. Minden porcikánk teljesen egymáshoz préselődött, még hevesen dübörgő szívét is hallottam, és nyakamon éreztem meleg leheletét. Nyeltem egy nagyot.
- Légyszi szálljatok le, kinyomjátok JR-ból a szuszt - mondtam, miközben próbáltam Minhyunt Baekhoval együtt lelökni magamról, illetve magunkról. Mondjuk esélyem sem volt.
- Ugyan, JR élvezi a helyzetet - hallottam Minhyun vigyorgó hangját.
- Ha csak Hana lenne, akkor igen, de itt van még két disznó - préselte ki a szavakat JR. Nekem meg kikerekedtek a szemeim.
- Ó-hó-hó - vihogott fel a két másik fiú.
- Igen? Élveznéd? - mondtam halkan a fülébe, hogy csak ő hallja. Választ nem kaptam, mert először Baekho, majd őt követve Minhyun is felkelt. Már kezdtem örülni, hogy élni hagynak, de abban a pillanatban, hogy Minhyun felkelt, minket is magával rántott. Ennek eredménye az lett, hogy megint elestünk. Mármint csak Minhyun, mert mi alapból a földön voltunk.
- Lehetne egy kérésem? - kérdeztem, miközben próbáltunk felállni, nem túl sok sikerrel.
- Mi? - nézett rám Aron. Arcán ott bujkált a mosoly, amit próbált visszatartani. Elhiszem, hogy viccesek voltunk...
- Nem lehetne eloldozni csak addig, amíg felállunk? - ajánlottam fel, mire Baekho nevetve rávágta, hogy nem.
- Kösz. Rendes vagy - vágtam oda neki, mire ő megvonta a vállát. Aron bezzeg rendes volt: segített felállni.
- Na jó, üljünk le, és maradjunk is úgy - közöltem. Nehezen, de azért valahogy sikerült.
A következő játék az lett volna, hogy sorban fölállunk, lehajolunk, befogjuk az orrunkat, a szabad karunkat átdugjuk a keletkezett résen, és így forgunk tízet. Aztán fél lábra állunk, és aki a legtovább bírja esés nélkül, az nyer.
- Most ültünk le - panaszkodott JR.
Alapjáraton ezzel a játékkal nem is lett volna semmi baj, ha nem lennénk összekötve, de így hogy forgunk és állunk fél lábon?! Főleg én!
A fiúknak a tudtára is adtam, hogy így semmiféleképp nem játszom ilyet. legfeljebb akkor, ha eloldoznak. De tekintve, hogy Baekho semmiképp nem akart engedni, fölajánlottam, hogy halasszuk el ezt későbbre.
- Akkor Indian Rice - mondta Minhyun.
- Az mi? - kérdeztem.
- Hát körbeülünk. Igen, ez megvan. Akkor... - gondolkozott. - Van egy mondóka: gom gom chil bang. Valaki elkezdi és mondja, hogy gom, miközben "rálő" a kezével formált fegyverrel valakire. Akire rálőtt, az folytatja, azt mondja, hogy gom, és ő is becéloz valakit. Ugyanúgy a chilnél is, aztán amikor valaki a bangot kapja, a két mellette levőnek fel kell tennie a kezeit, és... hát ordítani. Vagy azt kell mondani, hogy ááá.
- Mér nem bé?
- Baekho, kérlek, ne zavarj be. Szóval. Aki a bangot kapta, az folytatja. Aki elrontja, az büntetést kap, majd folytatjuk a játékot.
- És mi lesz a büntetés? - tudakolta Ren.
- Mindenki gondolkozott, de mivel semmi ötlet nem volt, JR fölpattant, és a vásárolt áruk között kutakodott.
Hirtelen megfordult, elvigyorodott, majd fölmutatott egy sojus üveget.
- Az iszik egy decit.
- Jóó - egyeztek bele a fiúk. Mondjuk nekem nem tetszett az ötlet, főleg, hogy nem is értettem teljesen a játékot, ezért teljesen biztos voltam benne, hogy nem egyszer fogok rontani, és én fogok inni a legtöbbet. Csak reménykedni tudtam, hogy hamar belejövök.
Miután a poharak is az asztalra kerültek, belekezdtünk.
- Gom - mutatott Baekho Renre. Ren JR-ra, JR Minhyunra, aki egy bang kíséretében "lelőtt". Kapásból föltettem a kezem, de igazából fogalmam sem volt, mit is kéne tennem, mert ezt a részt értettem a legkevésbé.
- Elrontottad - röhögött ki Minhyun, majd elém tolt egy megtöltött poharat. Szóval itt nem kell feltennem a kezem.. ezt megjegyeztem. Gyorsan felhajtottam az alkoholos italt, aztán körbenéztem. Ja, én jövök.
- Boom - mutattam Aronra.
- Az gom - nevettek a többiek. Sóhajtottam egyet.
- Jól van. Akkor gom - mondtam.
- De lőj is le valakit . csapott az asztalra JR. - Ez a játék nagyon nem neked való - csóválta a fejét. Ezért a kijelentésért "lelőttem", és még mondtam is, hogy gom. A fiúk hangos tapsviharban törtek ki sikerem láttán.   De szerencsére folytatták a játékot. Megint teljesen elveszítettem a fonalat, de szerencsére ebben a körben nem került rám sor. Viszont utána Minhyun a második gom után engem célzott meg.
- Ööö... Mit is kell mondanom? - néztem körbe kétségbeesetten.
- Büntetés - vigyorgott Baekho, és teletöltötte a poharam.
- Miért? - néztem rá nagy szemekkel.
- Mert elfelejtetted. Tessék.
Sértetten hajtottam fel az italt, majd az asztalra csaptam a poharat.
- Gom - folytattam a játékot, és erősen koncentráltam. Ezt a menetet szerencsére nem én, hanem Minhyun rontotta el, mert későn reagált a bang-ra. Ezzel kezdődött a Minhyun-rontja-el sorozat.
A következő menetekben felváltva veszítettünk, csak egyetlen egyszer rontott Ren.
A sok ital hatására még kevésbé tudtam koncentrálni, már azt sem tudtam, kire mutatok, mit mondok, vagy éppen mikor "sikítok". Egy ideig még emlékszem a történtekre, de utána teljes homály.

Like a bird trapped in a cage 19

- Mi? - kérdeztem kikerekedett szemekkel, és hátrafordultam abból a célból, hogy JR szemébe nézhessek, de nem láttam semmit, mert még mindig sötét volt.
Pár pillanatig néma csöndben álltam, és vártam, hogy JR tegyen valamit, de ez nem történt meg. Helyette fölkapcsolódott a villany, és BaekHo rohant be.
- Játszunk - üvöltötte feldobódva a választ kérdésemre.
Ijedtemben hátraugrottam, egyenesen JR karjaiba, és hogy ne essek össze, karjait körém fonta. Viszont amint a többi fiú is beözönlött, elengedett. Persze Minhyun meglátta, és ránk vigyorgott, de nem szólt semmit, hanem elindult felénk.
- Mit vettetek? - kérdezte érdeklődve, és azonnal elkezdte kipakolgatni a cuccokat a szatyrokból.
- Az egész boltot - morogtam, majd a többi fiúval együtt az asztal köré gyűltünk.
- Ez mi? - nézett Aron döbbenten a kezébe akadt babatápra. Minhyun azonnal kikapta a kezéből, és felmutatta.
- Ez babakaja? - kérdezte döbbenten, aztán rám nézett, a hasamra, majd megint rám. - Eltitkoltatok előlünk valamit?
Mindenki döbbenten bámult minket. JR a hatás kedvéért odajött hozzám, hátulról megölelt úgy, hogy két kezét a hasamon pihentette, állát pedig a vállamra támasztotta. A többieknek elkerekedett a szemük.
- Igazából mi el akartuk mondani... - kezdett bele JR.
- Nem! - kiabáltam, és ellöktem magamtól. Szúrós szemmel néztem vigyorgó arcára. Ilyennel ne szórakozzon!
- Most mi van? - kérdezte értetlenül Ren.
- Nem vagyok terhes - fakadtam ki.
- Nem kell szégyellned, a többiek is megértik - nézett rám JR.
- Ne már - mondtam, és kezembe temettem az arcom. Próbáltam kibírni mosolygás nélkül, de nehezen ment. A többiek mind azt hiszik, hogy terhes vagyok, JR meg itt szórakozik.
- Nem vagyok terhes - néztem a fiúkra, mert teljesen össze voltak zavarodva.
- A terhességi teszt mást állított.
- JR! - fakadtam ki, majd nevetve ellöktem, hogy hagyja már abba.
- Már nem azért - kezdett bele BaekHo - de JR-ban jobban bízunk. Neki hiszünk.
- Ne már - néztem rájuk. - Ha Minhyuntól lennék terhes, akkor sem hinnétek nekem?
A többiek mind kérdőn néztek Minhyunra, majd rám, úgyhogy gyors magyarázásba kezdtem.
- Úgy értem... ő is mindig csak hülyéskedik. Hogy vehetitek komolyan ezt? Nem vagyok terhes oké? Amúgy sem logikus. Ha terhes lennék, miért vennék már most babakaját? Ez hülyeség. JR azt mondta, hogy ti kértetek babakaját - mondtam erősen kihangsúlyozva a ti szócskát.
- A fenébe - csapott az asztalra Minhyun - most lebuktam.
Mindenki kérdőn pillantott a fiúra.
- Ez a kedvenc kajám - vallotta be, mire kitört belőlünk a röhögés. Mondtam, hogy mindig csak hülyéskedni tud.
- Főzök neked jobbat - ajánlottam.
- Áhh, ezt semmi nem múlja felül. Főleg hogy almás - nézett az üvegre. - De azért megpróbálhatod - adta ki az utasítást Minhyun, majd elkezdett tolni a konyha irányába.
- Ne - ragadta meg a kezem Baekho. - Most játszunk.
- Nem, előbb eszünk - húzott a konyha felé Minhyun.
- Edd a babakajádat!
- Na ne ráncigáljatok - kértem, és kirántottam a karomat a két fiú kezéből.
- De éhes vagyok - nyafogott MinHyun.
- Mi lenne, ha kajálás közben játszanánk? - rukkolt elő az ötlettel Aron, amibe mindenki beleegyezett.
- De attól főzni még kell - közölte JR.
- Akkor segítsetek nekem, úgy előbb végzünk - ajánlottam.
- Oké - egyeztek bele.
Először csak adogatták a kajákat, aztán Aron kezébe nyomtam egy kést, hogy szeletelje föl a zöldségeket. Ő meg tovább adta Rennek, Ren Baekhonak, Baekho Minhyunnak, Minhyun JRnak, JR pedig nekem.
- Hát így nagy segítség vagytok - sóhajtottam, majd fél perc alatt mindent fölszeleteltem, miközben ők mögöttem álltak, és figyeltek. - Tanuljatok a mestertől - néztem mosolyogva a vállam fölött a fiúkra.
A következő feladat az lett volna, hogy egyszerűen fogják a fakanalat, és keverjék a fazékban lévő kaját, de ők ezt sem voltak képesek teljesíteni: mindenki hátrébb lépett egyet. Végül a legfiatalabbik tag áldozta fel magát a szent cél érdekében.
Én ismételten szeletelésbe kezdtem, miközben Ren kevergette az ételt.
- Ez nem fog odaégni? - kérdezte aggódva.
- Nem.
- De gyere ide, és nézd meg, mert fura színe van.
- Biztos hogy nem ég oda, csak kevergesd.
Pár percig bírta csak csöndben, aztán újra megszólalt.
- Figyi, Hana...
- Igen?
- Már fura szaga is van. Kérlek nézd már meg.
- Fől, oké?
- De ez oda fog égni!
Sóhajtottam egy nagyot, és odamentem.
- Minden rendben vele - mondtam, és el akartam lépni, de megfogta a karom.
- Ne hagyj itt! Kevergesd inkább te, mert a végén még mindent elrontok.
- Mit lehet ezen elrontani!? - kérdezte Baekho, majd elnevette tőle a fakanalat. Én addig visszatértem előző munkámhoz.
- Hana... - kezdte egy idő után Baekho is.
- Nem ég oda, jó? - mondtam kicsit ingerülten.
- Jó, de igazából nem ezt akartam - röhögött.
- Akkor mit? - sóhajtottam.
- Elzsibbadt a kezem, nem vennéd át?
- Könyörgöm, hatan vagyunk a házban. Kérj meg mást.
- JR! - kiáltott Baekho neki a nappaliba, ugyanis ők közben kimentek TV-t nézni feladat hiányában. - Hana drágád hozzád küldött - mondta, miközben elindult hozzá.
Én csak sóhajtottam egyet, és figyeltem, ahogy JR mellém sétál, és kezébe veszi a fakanalat.
- Nem tudok elrontani semmit? - kérdezte.
- Nem - válaszoltam.
- Biztos?
- Aha.
Végre egy normális ember, aki nem fél a főzéstől. Azt, megnyugtattam azzal, hogy semmit nem tud elrontani, de tévedtem. Öt perc múlva már ő is kezdett feszengni, és egyre többször pillantott rám.
- Hana... Ez így jó?
- Igen jó - mondtam, de miután beleszórtam a maradék zöldséget is a tálba, kivettem a kezéből a fakanalat. - Menj és nézd a tévét - közöltem vele.
- Biztos? - nézett a szemembe.
- Biztos - sóhajtottam.
Most már értem, hogy miért nem szoktak főzni. El tudom képzelni, ahogyan a félig megfőtt kaját eszik, mert azt hiszik, hogy odaégett. Mellesleg a segítség náluk azt jelenti, hogy inkább tévét néznek. Tényleg nagy segítség. Gyorsabban végzek 5 segítő kéz nélkül.
Amikor leettem a kaját az asztalra, mint a vadállatok vetették rá magukat. Elég hamar végeztünk, de nem engedtek elmosogatni, mert most "játszunk". Azért az asztalt letakarítottam, hogy "játék" közben legyen elég helyünk. Amikor ezzel is megvoltam, leültem JR mellé, Minhyunnal szemben. A két asztalfőn Baekho és Aron, Minhyun mellett pedig Ren ült.
- Na szóval a szabályok - csapott az asztalra egy halál komoly Baekho. - Öt menet, azaz ötféle játék lesz. Mindegyik végén a vesztes büntetést kap, amit kötelező teljesíteni. De ha mégsem teszi, akkor... ráerőszakolunk valami sokkal rosszabbat. És azt nem ajánlom. Érthető?
- Aha - bólogatott mindenki.
- De milyen játékok? - kérdeztem.
- Nem mondom, hogy nincsenek ötleteink, de részleteket majd idő közben találunk ki.
- És ki szabja meg a büntetéseket? - érdeklődtem tovább.
- Természetesen a játékvezető.
- És az ki? - kérdeztem értetlenül.
- Én - röhögött.
- De nekem is vannak ám jó ötleteim - szólt közbe Minhyun.
- Akkor most írjon fel mindenki egy jó kis büntetést egy papírra, és majd a játékok végén kihúzunk egyet a hat közül - felelte Baekho, amibe mindannyian beleegyeztünk.
Aron fölpattant, és elszaladt papírért és tollért. Aztán mindenki elvonult a lakás különböző részeibe, hogy véletlenül se lássa más, amit írunk. Mondjuk én ott maradtam az asztalnál, és a tollammal játszva gondolkoztam, hogy mit írjak. Nézelődtem, amikor megláttam a konyhapulton pihenő babakaját, majd eszembe jutott, mit is írjak: a babatápot megenni. Reméltem, hogy Minhyun fogja kihúzni.
Pár percen belül, hogy végeztem, mindenki megérkezett és visszaült a helyére. Az összehajtott papírokat félreraktam.
- Szóval, az első játék - kezdte Baekho.

Like a bird trapped in a cage 18

Először nem szóltak semmit, csak néztek rám, majd Aron elkezdett magyarázkodni.
- Az úgy volt, hogy... kerestünk valamit, ezért mindent felforgattunk, és még nem pakoltunk össze. De szokj hozzá, mert fiúlakásban vagy.
Abban a pillanatban a földön pakolászó MinHyun felkapta a fejét. A szemembe nézett, így a tekintetéből azonnal ki tudtam olvasni, mi a helyzet: a pasas a bárból. Valami köze van hozzá, az biztos.
- Itt volt? - kérdeztem Minhyuntól, mire a többiek kérdőn néztek ránk.
- Tud róla? - kérdezte Aron.
- Minhyun, te mondtad el neki? - vágott oda JR.
- Aha. Végül is nem titkolhatjuk el előle az egészet...
- Jogom volt ahhoz, hogy tudjam. Egyébként is én kérdeztem meg tőle.
- És mennyiről tud? - kérdezte Aron Minhyuntól.
Minhyun pár szóban fölvázlatolta nekik, hogy mi mindenről esett szó tegnap.
Ezt a témát ennyiben hagytuk, úgyhogy én is beálltam nekik segíteni. Bár elég kevés dolognak tudtam a helyét, azért biztos hasznukra voltam. Elég hamar végeztünk is, és megint szép rend lett a lakásban.
Ott álltunk a nappaliban, és mind felém néztek, de nem értettem miért. Talán amiatt, hogy hogy viselem ezt az egészet, vagy fogalmam sincs. MinHyun segítségképp rácsapott egyet a hasára. Ja, oké. Szóval éhesek.
- Oké, megyek - közöltem, és elindultam a konyha felé.
- Voltatok bevásárolni? - kérdezte JR, mire megtorpantam. Megfordultam, és összenéztünk BaekHoval.
- Igazából - kezdett bele a magyarázkodásba - mindenhol voltunk, csak boltban nem.
Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Erre igazából én is gondolhattam volna. Ráadásul elmentünk egy csomó bolt mellett, nem igaz, hogy nem jutott az eszembe!
- Szégyelld magad Hana - szólalt meg MinHyun. - Erre neked kellett volna gondolnod. Te vagy a háziasszony itt!
- Jól van na - mosolyogtam, aztán rájöttem, hogy csak engem hibáztat. - De BaekHo is ott volt. Őneki is eszébe juthatott volna!
- De te tudod, mi van a konyhában - mentette magát BaekHo.
- Ti is minden reggel a hűtőben turkáltok - vágtam vissza.
- Jó, de mi nem tudjuk, miből főzöl!
- De gondolhatjátok, hogy egy szelet kenyérből nem tudok ebédet főzni!
- De te mindenből tudsz kaját varázsolni.
- Hát azért nem egészen.
- Na jól van. Ki jön velem vásárolni? - kérdezte JR.
- Hana - vágta rá BaekHo és Minhyun egyszerre, mire kérdőn néztem rájuk.
- Te tudod mit kell venni - magyarázta Aron. És ez így igaz is volt, valóban csak én tudom és inkább nem bízom egyedül JR-ra  a vásárlást.
- Az estére se felejtsetek el bevásárolni - kiáltott még vissza BaekHo, amikor már kiléptünk a lakásból.
- Mi lesz este? - kérdeztem JR-tól, miközben lefelé haladtunk a lépcsőn.
- Játszunk - felelte JR.
- Mi? Mit? - kérdeztem értetlenül.
- Mindenfélét. De a részleteket majd BaekHo mondja meg.
- Na majd kíváncsi leszek - mosolyogtam.
Egy ideig lassan haladtunk az utcán. Fogalmam sem volt, merre szoktak járni a fiúk bevásárolni, ezért békésen követtem JR-t. Vagyis egymás mellett mentünk.
- Mit csináltatok BaekHoval? - elegyedett beszélgetésbe.
- Igazából körbesétáltuk fél Szöult, beültünk valahova kajálni, játszóterembe mentünk, meg moziba.
- Mit néztetek?
- Hát... - látván, hogy nem nagyon akarok válaszolni, kérdőn nézett rám - egy nagyon rossz filmet néztünk - próbáltam kitérni a kérdés alól, de nem sikerült.
- Pontosabban? - kérdezte JR.
- Romantikust - nevettem el magam, amit JR is követett.
- Ah, értem már.
- De ne mond el Minhyunnak - kértem meg. - Neki ígértem a következő menetet.
- Majd igyekszem, hogy ne szóljam el magam - szállt be ő is a hülyéskedésbe.
- Köszi - fújtam ki magam. - Ha Minhyun megtudná, biztos kinyírna.
- Majd én megvédelek - biztosított. Erre nem tudtam mit mondani, én önkéntelenül is elpirultam kicsit.
Szerencsére megérkeztünk a boltba. Egyszerre nyúltunk a kosárért, ennek következtében összeért a kezünk.
- Bocs - motyogta JR. Hangján hallottam, hogy ő is zavarba jött. Aztán fölkapott egy kosarat, és elindultunk a sorok között.
- Szólj, ha kell valami - mondta, mire én bólintottam.
Én sorban pakolgattam a cuccokat a kosárba, ügyelve az árra és a minőségre is. Direkt csak olyan dolgokat válogattam, amelyekről biztosan tudtam, hogy szükségem lesz rá, ha finom, jó kaját akarok produkálni a fiúknak. Viszont JR nagyon nem az én taktikámat követte. Csodálkozva figyeltem, ahogy minden fölösleges dolgot dobál bele a kosárba, meg sem nézve pontosabban mennyibe kerül, mondjuk azt sem, hogy mi az.
- Mit csinálsz? - néztem rá értetlenül.
- Bevásárlok - vonta meg a vállát.
- De mosogatószert? - néztem a kosárba.
- Aha.
- De abból még tök sok van otthon! - JR erre megint megvonta a vállát. Én kikaptam, és visszaraktam a helyére. Még csak most láttam, mennyi fölösleges dolog feküdt a kosárban.
Sorban pakolgattam vissza a cuccokat.
- Ne már! - fakadt ki és elkezdte visszadobálni őket.

- Inkább oda se nézek - mondtam, és féloldalasan eltakartam a szemem. Ő csak jót röhögött rajtam, és folytatta a vásárlást.
- Most komolyan - kezdtem bele, mire JR felnézett a "nagy" vásárlásból, - egyáltalán van elég pénzünk?
JR elmosolyodott, majd előkapott három pénztárcát.
- Ez Baekhoé, Minhyuné és René - mutogatott egyenként a tárcákra.
A kelleténél kicsit hangosabban nevettem fel.
- Honnét szerezted meg őket? - hitetlenkedtem. - Nem hiszem, hogy önszántukból adták át neked, főleg nem Minhyun.
- Olyan magányosan hevertek az asztalon, gondoltam elviszem őket egy körre. Túl gondterheltek voltak, segíteni akartam rajtuk.
- És a tiéd?
- Az otthon pihen.
- Oké. Nincs több kérdésem - mondtam nevetve.
Csendben haladtunk a sorok között, egészen addig, amíg a babarészleghez nem értünk. Én elhaladtam volna ezek a termékek mellett, de JR a karomnál fogva rántott be a sorba.
- Mit akarsz itt? - kérdeztem értetlenül.
- Valaki mondta, hogy vegyünk babakaját is.
- Öhm... nem keverted össze véletlen valamivel?
- Nem tudom - vont vállat. - Almásat vagy répásat? - kérdezte az üvegeket vizslatva.
- Ne már - röhögtem. - Ez tisztára pénzpazarlás. Mégis ki fogja megenni?
- Majd Minhyun vagy Baekho.
- Jól van - sóhajtottam.  - Erre kíváncsi leszek.
JR beletett a kosárba egy üveg almás babakaját.
- Most már mehetünk?
- Aha. Szerintem végeztünk.
- Szerintem is - mondtam, aztán elindultunk, mielőtt egyéb hülye ötlete támadt volna, mint például, hogy vegyünk kutya tápot, mert Aron szereti.
A kasszánál az eladó elég furcsán nézett ránk, de nem is csodálom, ami mindent összevásároltunk... Főleg a babakajánál méregetett minket.
Négy teli szatyorral sétáltunk az utcán. Igaz, én csak kettőt cipeltem, de így is majd' leszakadt a karom. JR lovagiasan átvett egyet, amiért elég hálás voltam.
- Most két hónapra elég kajánk van - mondtam, amikor megálltunk egy piros lámpánál.
- Nyugi, Minhyunnal és Baekhoval az oldalunkon holnapra elfogy.
- Hát nagyon remélem, hogy nem. Ha még is így történne, akkor éheztetni fogom őket egy héten keresztül.
Zöldre váltott a lámpa, ezért leléptem a járdáról a zebrára. A következő pillanatban JR visszarántott, így mellkasának csapódtam. Hallottam, ahogy mögöttem vagy 120-szal elszáguld egy kocsi.
Ettől az apró mozdulattól is megmagyarázhatatlanul hevesen kezdett el verni a szívem.
- Úgy látszik nem csak Minhyun elől kell megvédjelek - mondta halkan a fülembe, aztán elengedett.
- Köszönöm - mondtam kipirulva.
Rossz volt belegondolni, hogy ha JR nem lett volna itt, én már rég a betonra lennék felkenődve...
Egész hazafelé úton csöndben sétáltunk egymás mellett gondolatainkba merülve.
Az első dolog ami feltűnt a lakáshoz érve, hogy semmiféle fény nem szűrődött ki. Biztos voltam benne, hogy a fiúk még nem feküdtek le aludni, ezért rossz érzés fogott el. Amikor beléptünk az ajtón, JR nem kapcsolt fel semmilyen villanyt, csak becsukta mögöttünk az ajtót. Ott álltam, és vártam, hogy gyújtson villanyt, de ez nem történt meg. JR hangját hallottam meg közelről.
- Tudod most mi következik? - kérdezte vészjóslóan.

Like a bird trapped in a cage 17

Már az utcán haladtunk, amikor MinHyun megszólalt:
- A következő lehetek én? - kérdezte.
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Hát először JR, aztán Ren... A következő azért hadd legyek én.
- Öhm... Oké - válaszoltam, és elnevettem magam.
- Köszi - vigyorgott. - Holnap? - egyeztette az időpontot.
- Oké - válaszoltam, mire átölelte a vállamat. - Hallod, nem holnapról volt szó?
- Ja de, bocsi - mondta, és levette rólam a karját.

Én csöndben követtem őket, mert fogalmam sem volt, hova terveztek menni, de úgy láttam, megint a Han folyó partja a helyszín. Leültünk mindannyian a fűbe, aztán hátra is feküdtünk, hogy úgy kémlelhessük az eget. Mindenki csöndben feküdt, és nézett az égre. Én törtem meg a csöndet.
- Öhm.. Fiúk... Titeket egyáltalán nem zavar, hogy már rég felkelt a nap? - kérdeztem, mert elvileg a napfelkeltét jöttünk megnézni. Erre röhögésben törtek ki.
- Őszintén? - kérdezte BaekHo. - Nem.
Aztán csöndben feküdtünk. Tőlem balra Ren terült el, és ahogy elnéztem, visszaaludt. Tőlem jobbra pedig JR  feküdt. Nem gondoltam, hogy ennyire közel fekszünk egymáshoz, mert amikor meg akartam mozdítani a kezem, ujjaink összeértek. Zavaromban az oldalamhoz szorítottam a kezem, és a szemem sarkából láttam, hogy JR elmosolyodik.

Nem tudom, mennyi ideig feküdtünk így, de élveztem. Teljes csönd volt körülöttünk, az autók zaja sem ért el idáig. Mi sem szólaltunk meg, némán néztük, ahogy a felhők járnak az égen.
Egy idő után a fiúk fölkeltek, és közölték, hogy most menniük kell. Rent is fölébresztették, aztán elhúztak.
- Na mi merre megyünk? - kérdeztem BaekHotól.
- Igazából lövésem sincs. De ha van ötleted, akkor csak szólj.
- Oké - mondtam, és vártam, hogy történjen valami. De mindketten csak tanácstalanul álltunk, és arra vártunk, hogy a másik előálljon egy ötlettel. Aztán elnevettük magunkat szerencsétlenségünkön, és persze utána sem jött semmilyen ötlet. Ez így vicces lesz.
- Na csináljunk már valamit - fakadtam ki.
- Jó  - vágta rá BaekHo. - De mit? Hova menjünk?
- Mit tudom én. Mondjuk haza.
- Ne! - vágta rá BaekHo. - Inkább sétáljunk még a parton.
- Oké.
Így is tettünk. Végül az egész napot a városban töltöttük. Mintha direkt nem szabadott volna hazamennünk. De végül is nagyon jól éreztem magam.

Délelőtt mindenfelé elsétáltunk, úgyhogy a sok sétától már leszakadt a lábam, ezért beültünk egy kávézóba ebédelni. Délután pedig BaekHo megmutatta a kedvenc játéktermét. Majdnem mindenen végigmentünk, bár a legtöbben elég béna voltam. Mindenesetre BaekHo jót nevetett. Mondjuk én is.
Aztán már megint nem volt semmi ötletünk. Megint sétálni indultunk a városba, végül beültük egy moziba.
Ez így még oké is lett volna. Ráböktünk egy szimpatikus plakátra, hogy majd azt megnézzük. BaekHo tök rendes volt, még popcornt is vett nekem. Egyikőnk sem ismerte ezt a filmet, de hamar rájöttünk, hogy rossz választás volt, mert egy ömlengős, nyálas romantikus film volt. De rontott a helyzeten, hogy rajtunk kívül csupa szerelmes pár volt, mindegyik összeölelkezve, sőt, még csókolózó párt is láttam.
Azt hittem, ennél rosszabb már nem lehet, de amikor megláttam egy +18-as rész első jeleneteit, BaekHo átkarolta a vállamat, és közelebb húzott magához.
- Itt még bajok lesznek - suttogta szenvedélyesen a fülembe. - MinHyunnak ígérted be a következő menetet.
- Majd eltitkoljuk előle.
Itt már alig bírtam visszatartani a röhögést. Nem elég, hogy végigkommentálta az egészet (ami már alapjáraton szórakoztató volt) és most még ez is.
A film vége szomorú volt, a főszereplő pasi meghalt, mire BaekHo közölte, hogy már épp ideje volt. Ráadásul a csaj depressziójában öngyilkos lett, aminek még jobban örült.
- Ilyen béna filmet - közölte, amikor már hazafelé tartottunk. - Következőre egy jobb filmre viszlek el. Tudod mit? Egy horrorra. Akkor végig hozzám fogsz bújni a félelemtől.
- Jó ötlet. Az romantikusabb lesz, mint ez volt.
- Hát az biztos.
Egészen hazáig hülyültünk. Persze BaekHoval mást nem is lehet. Még a lépcsőn fölfelé is dőltünk a röhögéstől. Viszont amikor beléptünk a lakásba, a látvány, ami fogadott, eléggé megdöbbentett.
A bútorok széttolva, papírok szétdobálva, cuccok a földön össze-vissza, egy szóval: hatalmas kupi. Mintha egy lavina söpört volna végig rajta.
- Itt meg mi történt? - kérdeztem döbbenten a pakolászó fiúktól.

Like a bird trapped in a cage 16

Ma reggel kivételesen nem magamtól ébredtem. Először csak az ajtó nyílását hallottam, aztán valaki elkezdett bökdösni és csikizni.
- Ébren vagy? – kérdezte JR jó hangosan.
- Ya! Hagyjál már – mondtam, és a fejem fölé húztam a takarót. JR megragadta a végét a takarómnak, és egy rántással lejjebb húzta. Persze nem hagytam, két kézzel fogtam a takarót, és magam felé húztam. Föltérdeltem, miközben mindketten húzogattuk a takarót.
A következő pillanatban JR jó nagyot rántott rajta, úgyhogy előre borultam, egyenesen az ágy végébe, ahol JR állt. Az ágy kb a térdéig ért, így a lendülettől ráborultam. Lefejeltem a combját, és megkapaszkodtam a nadrágja derekába, mintha le akarnám húzni róla, persze erről szó se volt. Fölkaptam a fejem, de ágyékával találtam szemben magam. Rákvörös volt a fejem. JR fölsegített. Az ő arcának is hasonló színe volt, mint az enyémnek.

- Látom fölébredtél, úgyhogy azt hiszem én megyek.
Úristen, ez ciki volt. Elkezdtem öltözködni. Hallottam, hogy a nappaliban MinHyun megkérdezi JR-t, mit csináltunk, hogy ilyen vörös a feje. De választ nem hallottam. Mikor befejeztem az öltözést, kimentem a nappaliba.
- Szeretnétek kettesben itthon maradni? – kérdezte MinHyun hatalmas vigyorral az arcán. Én csak megcsóváltam a fejem. Miért gondol mindig a legrosszabbra? Nem történt semmi…
- Majd máskor esetleg - mondta BaekHo. - Mára foglalt vagy.

- Mi? - néztem kérdőn rá.

- Ma velem maradsz - vigyorgott. Hát... jó tudni. Végül is sejthettem volna, mert már mindenkivel voltam egyedül itthon, csak vele nem.

Mi négyen (Aron, MinHyun, BaekHo és én) leültünk az asztalhoz kajálni.

- Tegnap este nem kellett volna szólnom, hogy JR van a fürdőben - vigyorgott MinHyun, mire kérdőn néztem rá. - Úgy sokkal viccesebb lett volna.

- Mostantól vigyáznom kell veled . mondtam, mert elképzeltem, hogy azt mondja szabad a fürdő, és benyitok, holott vannak bent.

- Miért? Én soha nem hazudnék neked - mondta mosolyogva.

- Persze...

Ekkor JR kilépett a szobájából, odasétált hozzánk, majd leült az asztalhoz.

- Képzeld, JR - kezdett bele Minhyun - Hana tegnap be akart nyitni hozzád, de időben szóltam. Lehet, nem kellett volna...

JR kérdőn nézett Minhyunra, aki erre folytatta.

- Örültél volna neki, mi? Még pirosabb lett volna az arcotok, mint ma reggel.

Éppen ittam, így ennek hallatára félrenyeltem.

- Hagyjad már szegényeket - mondta Aron, miközben a hátamat veregette, nehogy megfulladjak.

- Miért? - kérdezte röhögve MinHyun. - Tök jó cukkolni őket. Nem?

- De - vágta rá BaekHo, majd összepacsizott vele.

Mi erre felsóhajtottunk. Nehéz életem van itt. MinHyun a legrosszabb, de ettől függetlenül nagyon bírom.

- Mennyi az idő? - kérdeztem, mert föltűnt, hogy sötétebb van, mint reggelente ha fölkelek lenni szokott.

- 6 óra - felelte Aron.

- Jézusom! Miért keltettetek fel ilyen korán?

- Csak - válaszolta JR. - Mi is fölkeltünk, gondoltuk, most keljünk együtt.

- És miért pont így? - kérdeztem. Nem igazán tetszett, hogy csak úgy le akarta húzni rólam a takarót.

- Kölcsön kenyér visszajár - mosolygott rám, mire eszembe jutott a párnás akció.

- Jaj, az vicces volt - mondta Minhyun.
- Miért, ott mi volt? - kérdezte Aron.
- Semmi, csak felébresztettem JR-t.
- Aha. Csak éppen egy jó kis párnacsatával végződött - válaszolta MinHyun. - Ja és annyira hangosak voltak, hogy nem hallottam a TV-t.
- Na azért ne vidd túlzásba - hangoztatta JR.
- Nem viszem. Látnotok kellett volna, hogy rohant ki Hana JR elől.
- Na jól van - zárta le a témát Aron. Hálás voltam érte. - Mennünk kéne, nem? - kérdezte. A fiúk bólogattak.
gyorsan befejeztük a reggelit, majd a fiúk elindultak az ajtó felé.
- Te is jössz ám velünk - nézett rám BaekHo.
- Ja, oké.
Aztán az ajtóban megálltam, és megkérdeztem:
- Ren nem jön?
- Ja, de - röhögtek, majd BaekHo berohant a szobába. Pár másodperccel később vigyorogva jött felénk, és maga után húzta Rent, aki félig még aludt. Komolyan, még a takarója is ott volt körülötte!
- Akkor mehetünk, Ren is itt van - közölte MinHyun és kilépett az ajtón. Ren szerintem semmit nem fogott föl, ezért én védtem meg.
- Legalább hadd öltözzön fel!
- Na jó. Öt percet kapsz - lökte meg BaekHo. Aztán mégiscsak követte és segített neki.
Több mint 5 perc múlva jöttek ki, Ren kócos hajjal, pólóját fordítva felhúzva és a szemét dörzsölve.
- Na gyere ide - mondtam. Ezt nem bírtam nézni.
Odamentem hozzá, és lehúztam róla a pólót. Mögöttem a fiúk hangos füttyögésbe kezdtek, de figyelmen kívül hagytam őket, és rendesen fölhúztam rá a fölsőt.
- Köszi - motyogta Ren. Még mindig úgy tűnt, hogy nem egészen ébredt fel.
- Na gyere be velem a fürdőbe - mondtam, és húztam magam után.
- Ohóóó - kiabálta MinHyun - úgy látom telhetetlen vagy. Először JR-t, de most már Rent is megrontod!
A fürdőben Rent odatoltam a csaphoz, és mondtam, hogy mossa meg az arcát. Ettől éberebb lett. Odanyújtottam neki a törölközőt. Aztán a haját is gyors rendbe hozta, majd kimentünk.
A fiúk persze röhögtek. Még mielőtt MinHyun bármit mondhatott, megkérdeztem, hogy akkor most hova megyünk, és kiléptem az ajtón.
- Megyünk megnézni a napfelkeltét.

Like a bird trapped in a cage 15

- My name is Optimus Prime - felelte halál komolyan az egyén. – Ja! Nem is - nevetett MinHyun. - Kakas!
Gyorsan fölpattantam, és kinyitottam az ajtót.
- Te hülye! A szívbajt hoztad rám!
- Miért? Azt hitted támadnak a transformeresek?
- Nem. Ahhoz még nem utánzod elég jól - mondtam, és elhaladtam mellette. Teljesen a szívbajt hozta rám. Amikor elment, teljesen megrémisztett ezzel a csukd be az ablakos dologgal, és most meg persze elhülyüli… de azért örülök, hogy visszatért a mosolygós énje.
- Sziasztok - köszöntem a fiúknak, akik a nappaliban mászkáltak.
- Szia - köszöntek vissza. Elmentem a hűtőhöz, és elővettem a kaját, amit még MinHyunnal főztünk, és megmelegítettem, mert biztos voltam benne, hogy a fiúk éhesek. Igazam is volt, két percen belül mindannyian az asztalnál ültek, és várták, hogy letegyem eléjük a kaját. És még megteríteni sem voltak képesek!
- Na jó étvágyat - mondtam nekik, miután én is leültem.
- Köszi - válaszolták.
- Na találjátok ki, ki főzte - mosolygott MinHyun.
- Hana? - kérdezte Aron olyan „ez nem egyértelmű?” hangsúllyal.
- Nem - felelte MinHyun. - Én főztem.
Ebben a pillanatban 4 villa esett csörömpölve az asztalra. Ezen muszáj volt mosolyognom.
- Ennyire rosszul főz? - néztem a fiúkra.
- Első próbálkozása után nem engedtük többé a konyhába - magyarázta BaekHo.
- Na azért annyira nem durva - mondta MinHyun.
- Mindenesetre - szóltam közbe - én mondtam mennyit tegyen bele, és hogy mit csináljon, ráadásul mi is ettünk délben belőle, úgyhogy megígérem nektek, hogy nem kaptok ételmérgezést.
Így már kicsit nyugodtabban fogtak hozzá, de BaekHo még közel hajolt a kajához, és szemügyre vette, de végül ő is belekóstolt.
- Tényleg nem rossz - mondta Aron. - De akkor is jobb lenne, ha te főznél.
- Oké. De majd megint el kell menni bevásárolni, mert alig van itthon pár cucc.
- Itthon? - lepődött meg JR egy halvány mosoly kíséretében. Először nem értettem, hogy miért kérdez rá, de aztán leesett.
- Ö… hát igen. Végül is még egy ideig itt leszek nem? Addig ez az otthonom – feleltem egy vállvonás kíséretében. A fiúk csak mosolyogtak, majd mindenki folytatta az evést. 
Vacsora után összeszedtem a tányérokat, és el is mosogattam. Mint mindig.
Amikor ezzel végeztem, Ren éppen jött ki a szobájából.
- Nézd, mim van! - mutatott fel egy DVD alakú valamit.
- Filmet nézünk? - kérdeztem. Mindannyian itt álltunk a nappaliban. A fiúk helyeslően bólogattak, én meg nem értettem semmit, de rossz érzésem volt.
- Nem. Karaokézunk.
Egy ideig néztem a kezében lévő CD-t, aztán a többiekre néztem.
- Jó szórakozást - mondtam, és elindultam a szobám felé.
- Hé - szóltak utánam, mire kérdőn megfordultam.
- Te nem jössz? - kérdezte Ren.
- Nem - feleltem egyszerűen.
- Miért?
- Mert borzalmas hangom van.
- Ugyan már - mosolyodott el. - Biztos nem.
- De.
- Mi sem vagyunk profi énekesek - mondta JR.
- Akkor sem - mondtam, és bementem a szobámba. De most előtte kihúztam kívülről a kulcsot, utána meg belülről bezártam. Kíváncsi lettem volna, milyen képet vágnak ehhez a fiúk. Biztos meglepődtek.
- Na ne hülyéskedj - szólt Minhyun. - Nem nevetnénk ki.
- Persze, mert a hangomtól csak sírni tudnátok.
- Most már túlzásba viszed.
- Nem is.
- Na, kérlek. Hidd el, jó lesz.
- Nem - makacskodtam. - Nyugodtan szórakozzatok nélkülem.
- De... - szegény MinHyun már nem tudott mit szólni. - Nehéz eset vagy - sóhajtotta végül. Elnevettem magam.
- Tudom.
- Na várjál, elkezdjük, és majd meglátod milyen jó. És akkor a végén még te is énekelhetsz egyet.
- Minden vágyam - morogtam.
De szerencsére végre békén hagytak. Elsőnek Minhyun énekelt. Teljesen ledöbbenve ültem az ágyamon. Gyönyörű hangja volt... Aztán jött BaekHo. Őneki is ugyanolyan fantasztikus hangja volt. Talán még jobb is. Aztán Ren és Aron is elég jól teljesítettek. JR volt az, aki nem teljesített olyan jól, mint a többiek, de hozzám képest csúcsteljesítmény lehetne. Nem tudom honnét van Rennek egy ilyen DVD-je, ahol még pontozza is a gép az eredményt (mint a karaoke bárokban). Mind az öten 90 felett teljesítettek. Ebből is az látszik, hogy jól el tudják énekelni a számokat (Nem a hangot pontozza, hanem azt, hogy mennyire tudod ugyanúgy elénekelni, mint az eredetit). Mikor az utolsó is végzett, Minhyun odajött az ajtóhoz, és bekopogott.
- Na most már jössz?
- Dehogyis! Csak még jobban meggyőztetek arról, hogy ne énekeljek.
- Ne már, kérlek gyere ki!
- Nem.
- Kérleeek!
- Nem!
- Kérlek!
- Nem.
- Kérlek!
- Nem.
- Kérlek!
- Nem.
- Befognátok? - hallottam JR hangját messzebbről, mire elnevettem magam. Lehet, hogy kicsit idegesítőek voltunk...
- MinHyun próbálkozhatsz, de úgysem fog menni.
Azt hiszem végre felfogták, hogy nem fogok kimenni, ugyanis kikapcsolták a tévét, és szétszéledtek (legalábbis a hangok alapján).
Úgy fél órával később mentem ki. Aron ott ült a kanapén.
- Na, meggondoltad magad? - nézett rám mosolyogva.
- Nem. A fürdőbe megyek.
Amikor az ajtó elé értem, MinHyun szólalt meg.
- JR van bent. - Hátrafordultam. Nyitva volt a szobaajtó, úgyhogy láttam, ahogyan éppen fölül az ágyán. - De attól nyugodtan bemehetsz - vigyorgott rám.
Mosolyogva megráztam a fejem, és inkább visszamentem a szobámba.