Gyorsan fölpattantam, és kinyitottam az ajtót.
- Te hülye! A szívbajt hoztad rám!
- Miért? Azt hitted támadnak a transformeresek?
- Nem. Ahhoz még nem utánzod elég jól - mondtam, és elhaladtam mellette. Teljesen a szívbajt hozta rám. Amikor elment, teljesen megrémisztett ezzel a csukd be az ablakos dologgal, és most meg persze elhülyüli… de azért örülök, hogy visszatért a mosolygós énje.
- Sziasztok - köszöntem a fiúknak, akik a nappaliban mászkáltak.
- Szia - köszöntek vissza. Elmentem a hűtőhöz, és elővettem a kaját, amit még MinHyunnal főztünk, és megmelegítettem, mert biztos voltam benne, hogy a fiúk éhesek. Igazam is volt, két percen belül mindannyian az asztalnál ültek, és várták, hogy letegyem eléjük a kaját. És még megteríteni sem voltak képesek!
- Na jó étvágyat - mondtam nekik, miután én is leültem.
- Köszi - válaszolták.
- Na találjátok ki, ki főzte - mosolygott MinHyun.
- Hana? - kérdezte Aron olyan „ez nem egyértelmű?” hangsúllyal.
- Nem - felelte MinHyun. - Én főztem.
Ebben a pillanatban 4 villa esett csörömpölve az asztalra. Ezen muszáj volt mosolyognom.
- Ennyire rosszul főz? - néztem a fiúkra.
- Első próbálkozása után nem engedtük többé a konyhába - magyarázta BaekHo.
- Na azért annyira nem durva - mondta MinHyun.
- Mindenesetre - szóltam közbe - én mondtam mennyit tegyen bele, és hogy mit csináljon, ráadásul mi is ettünk délben belőle, úgyhogy megígérem nektek, hogy nem kaptok ételmérgezést.
Így már kicsit nyugodtabban fogtak hozzá, de BaekHo még közel hajolt a kajához, és szemügyre vette, de végül ő is belekóstolt.
- Tényleg nem rossz - mondta Aron. - De akkor is jobb lenne, ha te főznél.
- Oké. De majd megint el kell menni bevásárolni, mert alig van itthon pár cucc.
- Itthon? - lepődött meg JR egy halvány mosoly kíséretében. Először nem értettem, hogy miért kérdez rá, de aztán leesett.
- Ö… hát igen. Végül is még egy ideig itt leszek nem? Addig ez az otthonom – feleltem egy vállvonás kíséretében. A fiúk csak mosolyogtak, majd mindenki folytatta az evést.
Vacsora után összeszedtem a tányérokat, és el is mosogattam. Mint mindig.
Amikor ezzel végeztem, Ren éppen jött ki a szobájából.
- Nézd, mim van! - mutatott fel egy DVD alakú valamit.
- Filmet nézünk? - kérdeztem. Mindannyian itt álltunk a nappaliban. A fiúk helyeslően bólogattak, én meg nem értettem semmit, de rossz érzésem volt.
- Nem. Karaokézunk.
Egy ideig néztem a kezében lévő CD-t, aztán a többiekre néztem.
- Jó szórakozást - mondtam, és elindultam a szobám felé.
- Hé - szóltak utánam, mire kérdőn megfordultam.
- Te nem jössz? - kérdezte Ren.
- Nem - feleltem egyszerűen.
- Miért?
- Mert borzalmas hangom van.
- Ugyan már - mosolyodott el. - Biztos nem.
- De.
- Mi sem vagyunk profi énekesek - mondta JR.
- Akkor sem - mondtam, és bementem a szobámba. De most előtte kihúztam kívülről a kulcsot, utána meg belülről bezártam. Kíváncsi lettem volna, milyen képet vágnak ehhez a fiúk. Biztos meglepődtek.
- Na ne hülyéskedj - szólt Minhyun. - Nem nevetnénk ki.
- Persze, mert a hangomtól csak sírni tudnátok.
- Most már túlzásba viszed.
- Nem is.
- Na, kérlek. Hidd el, jó lesz.
- Nem - makacskodtam. - Nyugodtan szórakozzatok nélkülem.
- De... - szegény MinHyun már nem tudott mit szólni. - Nehéz eset vagy - sóhajtotta végül. Elnevettem magam.
- Tudom.
- Na várjál, elkezdjük, és majd meglátod milyen jó. És akkor a végén még te is énekelhetsz egyet.
- Minden vágyam - morogtam.
De szerencsére végre békén hagytak. Elsőnek Minhyun énekelt. Teljesen ledöbbenve ültem az ágyamon. Gyönyörű hangja volt... Aztán jött BaekHo. Őneki is ugyanolyan fantasztikus hangja volt. Talán még jobb is. Aztán Ren és Aron is elég jól teljesítettek. JR volt az, aki nem teljesített olyan jól, mint a többiek, de hozzám képest csúcsteljesítmény lehetne. Nem tudom honnét van Rennek egy ilyen DVD-je, ahol még pontozza is a gép az eredményt (mint a karaoke bárokban). Mind az öten 90 felett teljesítettek. Ebből is az látszik, hogy jól el tudják énekelni a számokat (Nem a hangot pontozza, hanem azt, hogy mennyire tudod ugyanúgy elénekelni, mint az eredetit). Mikor az utolsó is végzett, Minhyun odajött az ajtóhoz, és bekopogott.
- Na most már jössz?
- Dehogyis! Csak még jobban meggyőztetek arról, hogy ne énekeljek.
- Ne már, kérlek gyere ki!
- Nem.
- Kérleeek!
- Nem!
- Kérlek!
- Nem.
- Kérlek!
- Nem.
- Kérlek!
- Nem.
- Befognátok? - hallottam JR hangját messzebbről, mire elnevettem magam. Lehet, hogy kicsit idegesítőek voltunk...
- MinHyun próbálkozhatsz, de úgysem fog menni.
Azt hiszem végre felfogták, hogy nem fogok kimenni, ugyanis kikapcsolták a tévét, és szétszéledtek (legalábbis a hangok alapján).
Úgy fél órával később mentem ki. Aron ott ült a kanapén.
- Na, meggondoltad magad? - nézett rám mosolyogva.
- Nem. A fürdőbe megyek.
Amikor az ajtó elé értem, MinHyun szólalt meg.
- JR van bent. - Hátrafordultam. Nyitva volt a szobaajtó, úgyhogy láttam, ahogyan éppen fölül az ágyán. - De attól nyugodtan bemehetsz - vigyorgott rám.
Mosolyogva megráztam a fejem, és inkább visszamentem a szobámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése