- Az úgy volt, hogy... kerestünk valamit, ezért mindent felforgattunk, és még nem pakoltunk össze. De szokj hozzá, mert fiúlakásban vagy.
Abban a pillanatban a földön pakolászó MinHyun felkapta a fejét. A szemembe nézett, így a tekintetéből azonnal ki tudtam olvasni, mi a helyzet: a pasas a bárból. Valami köze van hozzá, az biztos.
- Itt volt? - kérdeztem Minhyuntól, mire a többiek kérdőn néztek ránk.
- Tud róla? - kérdezte Aron.
- Minhyun, te mondtad el neki? - vágott oda JR.
- Aha. Végül is nem titkolhatjuk el előle az egészet...
- Jogom volt ahhoz, hogy tudjam. Egyébként is én kérdeztem meg tőle.
- És mennyiről tud? - kérdezte Aron Minhyuntól.
Minhyun pár szóban fölvázlatolta nekik, hogy mi mindenről esett szó tegnap.
Ezt a témát ennyiben hagytuk, úgyhogy én is beálltam nekik segíteni. Bár elég kevés dolognak tudtam a helyét, azért biztos hasznukra voltam. Elég hamar végeztünk is, és megint szép rend lett a lakásban.
Ott álltunk a nappaliban, és mind felém néztek, de nem értettem miért. Talán amiatt, hogy hogy viselem ezt az egészet, vagy fogalmam sincs. MinHyun segítségképp rácsapott egyet a hasára. Ja, oké. Szóval éhesek.
- Oké, megyek - közöltem, és elindultam a konyha felé.
- Voltatok bevásárolni? - kérdezte JR, mire megtorpantam. Megfordultam, és összenéztünk BaekHoval.
- Igazából - kezdett bele a magyarázkodásba - mindenhol voltunk, csak boltban nem.
Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Erre igazából én is gondolhattam volna. Ráadásul elmentünk egy csomó bolt mellett, nem igaz, hogy nem jutott az eszembe!
- Szégyelld magad Hana - szólalt meg MinHyun. - Erre neked kellett volna gondolnod. Te vagy a háziasszony itt!
- Jól van na - mosolyogtam, aztán rájöttem, hogy csak engem hibáztat. - De BaekHo is ott volt. Őneki is eszébe juthatott volna!
- De te tudod, mi van a konyhában - mentette magát BaekHo.
- Ti is minden reggel a hűtőben turkáltok - vágtam vissza.
- Jó, de mi nem tudjuk, miből főzöl!
- De gondolhatjátok, hogy egy szelet kenyérből nem tudok ebédet főzni!
- De te mindenből tudsz kaját varázsolni.
- Hát azért nem egészen.
- Na jól van. Ki jön velem vásárolni? - kérdezte JR.
- Hana - vágta rá BaekHo és Minhyun egyszerre, mire kérdőn néztem rájuk.
- Te tudod mit kell venni - magyarázta Aron. És ez így igaz is volt, valóban csak én tudom és inkább nem bízom egyedül JR-ra a vásárlást.
- Az estére se felejtsetek el bevásárolni - kiáltott még vissza BaekHo, amikor már kiléptünk a lakásból.
- Mi lesz este? - kérdeztem JR-tól, miközben lefelé haladtunk a lépcsőn.
- Játszunk - felelte JR.
- Mi? Mit? - kérdeztem értetlenül.
- Mindenfélét. De a részleteket majd BaekHo mondja meg.
- Na majd kíváncsi leszek - mosolyogtam.
Egy ideig lassan haladtunk az utcán. Fogalmam sem volt, merre szoktak járni a fiúk bevásárolni, ezért békésen követtem JR-t. Vagyis egymás mellett mentünk.
- Mit csináltatok BaekHoval? - elegyedett beszélgetésbe.
- Igazából körbesétáltuk fél Szöult, beültünk valahova kajálni, játszóterembe mentünk, meg moziba.
- Mit néztetek?
- Hát... - látván, hogy nem nagyon akarok válaszolni, kérdőn nézett rám - egy nagyon rossz filmet néztünk - próbáltam kitérni a kérdés alól, de nem sikerült.
- Pontosabban? - kérdezte JR.
- Romantikust - nevettem el magam, amit JR is követett.
- Ah, értem már.
- De ne mond el Minhyunnak - kértem meg. - Neki ígértem a következő menetet.
- Majd igyekszem, hogy ne szóljam el magam - szállt be ő is a hülyéskedésbe.
- Köszi - fújtam ki magam. - Ha Minhyun megtudná, biztos kinyírna.
- Majd én megvédelek - biztosított. Erre nem tudtam mit mondani, én önkéntelenül is elpirultam kicsit.
Szerencsére megérkeztünk a boltba. Egyszerre nyúltunk a kosárért, ennek következtében összeért a kezünk.
- Bocs - motyogta JR. Hangján hallottam, hogy ő is zavarba jött. Aztán fölkapott egy kosarat, és elindultunk a sorok között.
- Szólj, ha kell valami - mondta, mire én bólintottam.
Én sorban pakolgattam a cuccokat a kosárba, ügyelve az árra és a minőségre is. Direkt csak olyan dolgokat válogattam, amelyekről biztosan tudtam, hogy szükségem lesz rá, ha finom, jó kaját akarok produkálni a fiúknak. Viszont JR nagyon nem az én taktikámat követte. Csodálkozva figyeltem, ahogy minden fölösleges dolgot dobál bele a kosárba, meg sem nézve pontosabban mennyibe kerül, mondjuk azt sem, hogy mi az.
- Mit csinálsz? - néztem rá értetlenül.
- Bevásárlok - vonta meg a vállát.
- De mosogatószert? - néztem a kosárba.
- Aha.
- De abból még tök sok van otthon! - JR erre megint megvonta a vállát. Én kikaptam, és visszaraktam a helyére. Még csak most láttam, mennyi fölösleges dolog feküdt a kosárban.
Sorban pakolgattam vissza a cuccokat.
- Ne már! - fakadt ki és elkezdte visszadobálni őket.
- Most komolyan - kezdtem bele, mire JR felnézett a "nagy" vásárlásból, - egyáltalán van elég pénzünk?
JR elmosolyodott, majd előkapott három pénztárcát.
- Ez Baekhoé, Minhyuné és René - mutogatott egyenként a tárcákra.
A kelleténél kicsit hangosabban nevettem fel.
- Honnét szerezted meg őket? - hitetlenkedtem. - Nem hiszem, hogy önszántukból adták át neked, főleg nem Minhyun.
- Olyan magányosan hevertek az asztalon, gondoltam elviszem őket egy körre. Túl gondterheltek voltak, segíteni akartam rajtuk.
- És a tiéd?
- Az otthon pihen.
- Oké. Nincs több kérdésem - mondtam nevetve.
Csendben haladtunk a sorok között, egészen addig, amíg a babarészleghez nem értünk. Én elhaladtam volna ezek a termékek mellett, de JR a karomnál fogva rántott be a sorba.
- Mit akarsz itt? - kérdeztem értetlenül.
- Valaki mondta, hogy vegyünk babakaját is.
- Öhm... nem keverted össze véletlen valamivel?
- Nem tudom - vont vállat. - Almásat vagy répásat? - kérdezte az üvegeket vizslatva.
- Ne már - röhögtem. - Ez tisztára pénzpazarlás. Mégis ki fogja megenni?
- Majd Minhyun vagy Baekho.
- Jól van - sóhajtottam. - Erre kíváncsi leszek.
JR beletett a kosárba egy üveg almás babakaját.
- Most már mehetünk?
- Aha. Szerintem végeztünk.
- Szerintem is - mondtam, aztán elindultunk, mielőtt egyéb hülye ötlete támadt volna, mint például, hogy vegyünk kutya tápot, mert Aron szereti.
A kasszánál az eladó elég furcsán nézett ránk, de nem is csodálom, ami mindent összevásároltunk... Főleg a babakajánál méregetett minket.
Négy teli szatyorral sétáltunk az utcán. Igaz, én csak kettőt cipeltem, de így is majd' leszakadt a karom. JR lovagiasan átvett egyet, amiért elég hálás voltam.
- Most két hónapra elég kajánk van - mondtam, amikor megálltunk egy piros lámpánál.
- Nyugi, Minhyunnal és Baekhoval az oldalunkon holnapra elfogy.
- Hát nagyon remélem, hogy nem. Ha még is így történne, akkor éheztetni fogom őket egy héten keresztül.
Zöldre váltott a lámpa, ezért leléptem a járdáról a zebrára. A következő pillanatban JR visszarántott, így mellkasának csapódtam. Hallottam, ahogy mögöttem vagy 120-szal elszáguld egy kocsi.
Ettől az apró mozdulattól is megmagyarázhatatlanul hevesen kezdett el verni a szívem.
- Úgy látszik nem csak Minhyun elől kell megvédjelek - mondta halkan a fülembe, aztán elengedett.
- Köszönöm - mondtam kipirulva.
Rossz volt belegondolni, hogy ha JR nem lett volna itt, én már rég a betonra lennék felkenődve...
Egész hazafelé úton csöndben sétáltunk egymás mellett gondolatainkba merülve.
Az első dolog ami feltűnt a lakáshoz érve, hogy semmiféle fény nem szűrődött ki. Biztos voltam benne, hogy a fiúk még nem feküdtek le aludni, ezért rossz érzés fogott el. Amikor beléptünk az ajtón, JR nem kapcsolt fel semmilyen villanyt, csak becsukta mögöttünk az ajtót. Ott álltam, és vártam, hogy gyújtson villanyt, de ez nem történt meg. JR hangját hallottam meg közelről.
- Tudod most mi következik? - kérdezte vészjóslóan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése