Like a bird trapped in a cage 17

Már az utcán haladtunk, amikor MinHyun megszólalt:
- A következő lehetek én? - kérdezte.
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Hát először JR, aztán Ren... A következő azért hadd legyek én.
- Öhm... Oké - válaszoltam, és elnevettem magam.
- Köszi - vigyorgott. - Holnap? - egyeztette az időpontot.
- Oké - válaszoltam, mire átölelte a vállamat. - Hallod, nem holnapról volt szó?
- Ja de, bocsi - mondta, és levette rólam a karját.

Én csöndben követtem őket, mert fogalmam sem volt, hova terveztek menni, de úgy láttam, megint a Han folyó partja a helyszín. Leültünk mindannyian a fűbe, aztán hátra is feküdtünk, hogy úgy kémlelhessük az eget. Mindenki csöndben feküdt, és nézett az égre. Én törtem meg a csöndet.
- Öhm.. Fiúk... Titeket egyáltalán nem zavar, hogy már rég felkelt a nap? - kérdeztem, mert elvileg a napfelkeltét jöttünk megnézni. Erre röhögésben törtek ki.
- Őszintén? - kérdezte BaekHo. - Nem.
Aztán csöndben feküdtünk. Tőlem balra Ren terült el, és ahogy elnéztem, visszaaludt. Tőlem jobbra pedig JR  feküdt. Nem gondoltam, hogy ennyire közel fekszünk egymáshoz, mert amikor meg akartam mozdítani a kezem, ujjaink összeértek. Zavaromban az oldalamhoz szorítottam a kezem, és a szemem sarkából láttam, hogy JR elmosolyodik.

Nem tudom, mennyi ideig feküdtünk így, de élveztem. Teljes csönd volt körülöttünk, az autók zaja sem ért el idáig. Mi sem szólaltunk meg, némán néztük, ahogy a felhők járnak az égen.
Egy idő után a fiúk fölkeltek, és közölték, hogy most menniük kell. Rent is fölébresztették, aztán elhúztak.
- Na mi merre megyünk? - kérdeztem BaekHotól.
- Igazából lövésem sincs. De ha van ötleted, akkor csak szólj.
- Oké - mondtam, és vártam, hogy történjen valami. De mindketten csak tanácstalanul álltunk, és arra vártunk, hogy a másik előálljon egy ötlettel. Aztán elnevettük magunkat szerencsétlenségünkön, és persze utána sem jött semmilyen ötlet. Ez így vicces lesz.
- Na csináljunk már valamit - fakadtam ki.
- Jó  - vágta rá BaekHo. - De mit? Hova menjünk?
- Mit tudom én. Mondjuk haza.
- Ne! - vágta rá BaekHo. - Inkább sétáljunk még a parton.
- Oké.
Így is tettünk. Végül az egész napot a városban töltöttük. Mintha direkt nem szabadott volna hazamennünk. De végül is nagyon jól éreztem magam.

Délelőtt mindenfelé elsétáltunk, úgyhogy a sok sétától már leszakadt a lábam, ezért beültünk egy kávézóba ebédelni. Délután pedig BaekHo megmutatta a kedvenc játéktermét. Majdnem mindenen végigmentünk, bár a legtöbben elég béna voltam. Mindenesetre BaekHo jót nevetett. Mondjuk én is.
Aztán már megint nem volt semmi ötletünk. Megint sétálni indultunk a városba, végül beültük egy moziba.
Ez így még oké is lett volna. Ráböktünk egy szimpatikus plakátra, hogy majd azt megnézzük. BaekHo tök rendes volt, még popcornt is vett nekem. Egyikőnk sem ismerte ezt a filmet, de hamar rájöttünk, hogy rossz választás volt, mert egy ömlengős, nyálas romantikus film volt. De rontott a helyzeten, hogy rajtunk kívül csupa szerelmes pár volt, mindegyik összeölelkezve, sőt, még csókolózó párt is láttam.
Azt hittem, ennél rosszabb már nem lehet, de amikor megláttam egy +18-as rész első jeleneteit, BaekHo átkarolta a vállamat, és közelebb húzott magához.
- Itt még bajok lesznek - suttogta szenvedélyesen a fülembe. - MinHyunnak ígérted be a következő menetet.
- Majd eltitkoljuk előle.
Itt már alig bírtam visszatartani a röhögést. Nem elég, hogy végigkommentálta az egészet (ami már alapjáraton szórakoztató volt) és most még ez is.
A film vége szomorú volt, a főszereplő pasi meghalt, mire BaekHo közölte, hogy már épp ideje volt. Ráadásul a csaj depressziójában öngyilkos lett, aminek még jobban örült.
- Ilyen béna filmet - közölte, amikor már hazafelé tartottunk. - Következőre egy jobb filmre viszlek el. Tudod mit? Egy horrorra. Akkor végig hozzám fogsz bújni a félelemtől.
- Jó ötlet. Az romantikusabb lesz, mint ez volt.
- Hát az biztos.
Egészen hazáig hülyültünk. Persze BaekHoval mást nem is lehet. Még a lépcsőn fölfelé is dőltünk a röhögéstől. Viszont amikor beléptünk a lakásba, a látvány, ami fogadott, eléggé megdöbbentett.
A bútorok széttolva, papírok szétdobálva, cuccok a földön össze-vissza, egy szóval: hatalmas kupi. Mintha egy lavina söpört volna végig rajta.
- Itt meg mi történt? - kérdeztem döbbenten a pakolászó fiúktól.