A kétszemélyes szobában találtam magam, pontosan Aron ágyát láttam. Ez akkor azt jelenti, hogy...
Ijedten kaptam a tekintetem a mellettem fekvő fiúra, aki valóban nem más volt, mint Minhyun. Békésen aludt, meztelen karjaival átkarolva engem. Gyorsan lefejtettem magamról, aztán fölkeltem.
A földön megpillantottam a ruháit, és a nadrágomat. Ez arra késztetett, hogy végignézzek magamon, de kissé megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy a fehérneműm rajtam van.
Felvettem a földről Minhyun pólóját, ami alatt megpillantottam egy alsónadrágot. habár próbáltam elhessegetni a fejemből a csúnya gondolatokat, nem igazán sikerült. Csak reménykedni tudtam, hogy nem az is az övé.
Épp a pólót vizsgáltam, hogy az este ebben volt-e, amikor elkezdett mocorogni, majd eléggé kómás fejjel fölült, a szemeit kezdte el dörzsölni. Én csak lefagyva álltam, és figyeltem, ahogy a fiú rám néz, majd kikerekednek a szemei. Miután eljutott az agyamig, hogy mi történt, gyorsan magam elé kaptam a pólót, ezzel nagyjából eltakarva testem.
- Mi van itt? - nézett rám értetlenül Minhyun.
- Nem tudom - feleltem hisztérikusan. - Így ébredtem reggel melletted. Nem emlékszel, mi történt?
- Nem - rázta komolyan a fejét. - De ahogy végignézek magunkon... - Erre nem tudtam mit válaszolni, csak zavartan bámultam a földet. Nem volt érdekes... vagyis... de.
- Minhyun... Van rajtad alsónadrág? - kérdeztem.
- Hát... - Ez az egész egy eléggé kínos szituáció volt, ezért nem csoda, ha rögtön rosszra gondoltam. Minhyun megragadta a takaró szélét, és szép lassan kezdte lehúzni magáról a paplat, majd mikor hirtelen kitárta magát, én szemem elé kaptam a kezem.
- Van - röhögött fel. - De ez nem jelent semmit.
- Tudom - sóhajtottam. - De mielőtt kiderítenénk, pontosan mi történt, nem szeretnél felöltözni?
- Jó, add a pólóm - nyúlt, mire én lepillantottam a ruhadarabra, amivel takartam magam.
- De akkor adj egy másikat.
Minhyun fölpattant, és a ruhái között turkált, miközben halkan azt mondta, hogy "ki fog nyírni".
- Nem mintha nem bírnálak, Hana, de nem biztos, hogy ez... - nézett hátra. - Szóval nem biztos, hogy ez jó ötlet volt.
Én kezembe temettem az arcom. Hát igen, én is bírom Minhyunt, de hogy lefeküdjek vele... Vagy ha nem is feküdtünk le, együtt aludtunk, ami így elég gyanús... Hogy lehetek ennyire hülye?Ilyen mélyre süllyedtem volna? De ha még emlékeznék is rá... Sokkal jobb lenne.
- Tessék - adott a kezembe egy fekete pólót.
- Fordulj el - kértem.
- Elvileg mindent láttam... De elfordulok.
Gyorsan magamra kaptam a ruhákat, és így tett Minhyun is, aztán odaszaladtam az ajtóhoz, de amint a kilincsre helyeztem a kezem, megtorpantam, és megfordultam.
- Mi az? - kérdezte Minhyun.
- Ha mindenki kint van... nem merek kimenni - közöltem végül.
- Nyugi - lépett mellém, aztán ő is megtorpant. - Basszus, ez tényleg ciki.
Nekidöntöttem a fejem a falnak.
- Úgyis túl kell lennünk rajta.
- Jó - sóhajtottam, majd mindketten kiléptünk a szobából. Hevesen dobogó szívvel indultunk meg a konyha felé, ahol a fiúk visszafolytott mosollyal ültek az asztalnál.
- Milyen volt az estétek? - kérdezte Baekho vigyorogva.
- Hát ezt nekünk kéne kérdezni, mert mi nem emlékszünk semmire - felelte Minhyun.
- Ezen nem is csodálkozom, nagyon készek voltatok.
- Te jó ég - néztem magam elé, és megráztam a fejem.
- És a hangok, amik kihallatszottak a szobából - morfondírozott Baekho.
- Jaj ne - mondtam.
- Mi történt pontosan? - kérdezte Minhyun.
- Én nem akarom tudni - közöltem.
- Hát - kezdett bele JR. - A játékot nem tudtuk befejezni, mert már tiszta hülyék voltatok. Hana, te folyton azt hajtogattad, hogy meleged van. Minhyun erre megrávágta, hogy akkor vetkőzz le. És így is tettél.
- Ott a pólód - mutattak a kanapéra.
- Itt előttetek? - akadtam ki teljesen.
- Nem. Bevonultatok a szobába.
- És itt előttetek... csináltunk valami olyat? - célozgattam.
- Csak lógtatok egymás nyakában, de... A hangok alapján ott már... - Tiszta vörös lett az arcom.
- Kár, hogy nem emlékszem rá - jegyezte meg Minhyun.
- Szerintem jobb, hogy nem emlékszem rá - gondolkoztam hangosan.
Aztán találkozott a tekintetem JR-éval. Mélyen egymás szemeibe néztünk, és próbálta, kiolvasni valamit a tekintetéből. Nem sokáig tartott a szemkontaktusunk, mert hirtelen nevetve az asztalra borult. Nem sokkal utána az összes fiúból kitört a nevetés. Én azért annyira nem tartottam viccesnek a helyzetet. Kínosan néztünk össze Minhyunnal.
- Mit? - kíváncsiskodott a mellettem álló fiú.
- Tudni akarjuk egyáltalán?
- Hát, szerintem igen, tudni akarjátok.
Mivel kérdőn néztünk rájuk, belekezdtek a mesélésbe.
- Szóval... Tegnap este tényleg nagyon készek voltatok, de nem csináltatok semmit - magyarázta JR. Értetlenül néztünk rá. - Igazából kíváncsiak voltunk, hogyan reagálnátok arra, ha egymás mellett ébrednétek.
- Nem volt köztünk semmi? - kérdezte Minhyun.
- Nem - rázták a fejüket.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Ahogy végiggondoltam az egész szitiációt, kitört belőlem a nevetés, Minhyunnal együtt.
Pár perc után, mikor már mindenki lenyugodott, megszólaltam.
- Már csak egy kérdésem van. Melyikőtök vetkőztetett le?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése