- Szóval az első játék - kezdte Baekho. - az a Tabu.
- Az mi? - kérdeztem értetlenül.
- Először valaki, mondjuk Minhyun kimegy, addig mi megbeszélünk egy rá jellemző, bármilyen szót, azt ráírjuk egy papírra, amit később a homlokára ragasztunk. Aztán bejön, és kimegy a következő. Ez addig megy, amíg mindenkire ki nem találtunk valamit. Aztán körbeülünk, és a cetlikkel a homlokunkon elkezdünk beszélgetni. Tegyük fel, hogy Minhyun szava az alma. Ha ő kimondja ezt a szót, akkor a játékkalapáccsal a fejére csapunk.
- Milyen játékkalapáccsal? - szakítottam félbe Baekho mondandóját.
- Ezzel - közölte, majd az asztal alól elővette a tárgyat. Inkább meg sem kérdeztem, honnan szerezték, vagy miért van ilyen a birtokukban. - Szóval, a játék lényege az, hogy ki kell találni a szót a fejedről. Aki legelőször találja ki, az jutalmat kap, aki legutoljára, az büntetést.
- Tehát összefoglalva - mondtam. - Beszélgetünk, és ha a mondatban, amit mondok, benne van a szavam, rácsaptok a fejemre, és akkor tippelgethetek.
- Pontosan - bólogattak. Most komolyan, ki talál ki ilyen játékokat? Vagy egyáltalán honnan szednek ilyeneket?
- Mindenki érti? Oké, akkor Minhyun, menj ki - mondta, mielőtt bárki bármit szólhatott volna. Minhyun megilletődve ült a helyén, ezért Baekho felráncigálta a helyéről, és belökte az én szobámba, amit rá is zárt. Reméltem, hogy nem kezd el turkálni a cuccaim között.
Mi addig összedugtuk a fejünket, hogy véletlenül se hallja meg Minhyun a beszélgetésünket. Kinéztem belőle, hogy hallgatózik.
- Valami hülyeséget kéne, hogy véletlenül se találja ki - kezdett bele Baekho. - Mi jellemző rá?
- Hogy folyton ugratja Hanat - vágta rá Aron.
- Aha, lehetne valamit ezzel kapcsolatban...
- Trambulin - mondtam, mire mindenki kérdőn nézett rám. Csak nekem jutnak eszembe ilyenek? - Folyton ugrat... Trambulin - próbáltam magyarázni nekik.
- Jó - vigyorogtak a többiek amikor leesett nekik.
- Tökéletes - kiáltott fel Baekho, miközben az asztalra csapott. Szerintem túlpörgött. - Ezt tuti, hogy soha nem találja ki. Szóljatok neki, hogy visszajöhet.
- Te miért nem tudsz neki szólni? - kérdezte JR.
- Na jó, de csak azért, mert ilyen rendes vagyok - vigyorgott, majd szólt is neki. Aztán mivel már ott volt az ajtónál, ő ment be.
- Na, mit találtatok ki nekem? - jött oda hozzánk Minhyun széles mosollyal az arcán.
- Majd megtudod - válaszolta Aron.
- Jaj, tudom. Helyes, jóképű, kedves, aranyos, sármos herceg, akit mindenki imád és lesik minden lépését. Vagy esetleg humoros, romantikus, észvesztő, ...
- És nem utolsó sorban egoista - szakítottam gyorsan félbe, mielőtt egy egész órán keresztül áradozna magáról.
- Nem, én régen voltam egoista, de most már tökéletes vagyok - bólogatott.
- Jól van Minhyun, tudjuk - sóhajtottam. - Mi legyen Baekho szava? - kérdeztem, miközben körbenéztem a társaságon.
- Pénzes - szólalt meg JR.
- Nem, az nem jó, találjunk valami mást - mondta Ren.
- Akkor legyen kaja. Mert ő is mindig arra gondol.
- Ez túl egyszerű - csóválta a fejét Aron.
- Hmm... akkor mi legyen? - sóhajtott fel JR. - Jó hangú.
- Vagy idióta - röhögött Minhyun.
- Na, nem - szóltam rá.
Pár percen keresztül még tippelgettünk, de nem jutottunk semmire. Baekho már ki is szólt, hogy siessünk már. Dűlőre mi viszont ez idő alatt sem jutottunk.
- Na jó, kaptok még egy percet, aztán kimegyek - jelentette ki Baekho.
- Siessünk - szólt Minhyun. - Mi legyen akkor?
- Ö... - Senkinek nem jutott eszébe semmi, és az sem segített, hogy elkezdett hangosan visszaszámolni.
- Az idióta jó - mondta Minhyun.
- Nem - vágtam rá. - Ez bunkóság!
- Nem bunkóság, poénból.
- 15.. 14.. 13..
- Jó, akkor nem idióta, hanem sietős - mondta Ren.
- Ne már, azért, mert most visszaszámol? Gondolom máskor nem szokott ilyen lenni - panaszkodtam.
- Hana, miért vagy mindig ellenünk? Ez így nem jó. Akkor találj ki te valamit! - fakadt ki Minhyun.
- Jó - vágtam rá, és abban a pillanatban elhangzott Baekho szájából az "egy" szó.
- Remélem megvagytok - mondta, miközben leült közénk.
- Persze - vihogott Minhyun, én meg kikerekedett szemekkel néztem. Akkor most mi a szava? Ez így nem jó!
- Na Ren, pattanj - utasította Minhyun, mire ő fel is állt, és besétált a szobámba.
- Gyorsan találjunk ki valamit, mielőtt bealszik - mondta Aron, és erről elég hamar kitaláltuk mi legyen a szava: alvás. Ezt gyorsan le is zártuk.
Aron szaván sem gondolkoztunk sokat: olvasás. Jobb ötletünk úgysem volt. Aront JR váltotta fel.
- Na, Hana - vigyorgott rám Minhyun. - Gyerek.
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Jó apa lenne belőle, nem? - Mosolyogva megcsóváltam a fejem.
- Lehet, de ne ez legyen a szava.
- Jó, de akkor is nagy nőcsábász. Ja nem is! Hana a fiúcsábász. - Összeráncoltam a szemöldököm, miközben azon gondolkoztam, hogy van-e egyáltalán ilyen szó.
- Kérlek ne kezd el elemezni, jó? Gondolkozz inkább JR szaván - szóltam rá.
- De már megvan - nézett rám értetlenül. - Nőcsábász.
- Ez lesz a szava? - kérdeztem, és fölvontam a fél szemöldököm.
- Aha - vont vállat. - És most menj, Szólj a kedvesednek, hogy kijöhet. Te meg maradj bent. - Úgy tettem, ahogy Minhyun mondta. Amikor beléptem a szobámba, az ágyon ülő JR éppen elkapta a tekintetét a ruhakupacomról, aminek a melltartóm volt a tetején. Lehet, hogy nem ártott volna először összepakolni.
- Szép darab - mosolygott rám, miközben a csipkés melltartómra mutatott.
- Köszi - mondta kínosan, majd közöltem vele, hogy kimehet. Az első dolgom, amint kilépett a szobámból az volt, hogy elpakoljam a fehérneműt. Nem is emlékszem, hogy kint hagytam volna. Csak nem...
- Na mit láttál? - hallottam meg Minhyun hangját, úgyhogy gyorsan becsuktam az ajtót, mert nem is akartam hallani, hogy mit beszélnek. Ennél cikibb nem is lehetne, minden fiú látta a fehérneműimet, mellesleg kedvenc melltartómmal szemezett JR, és valószínűleg valaki közülük túrta szét a ruháim. Ha megtudom, ki volt az...
Kintről elég sokszor hallatszott hangos röhögés, ami elgondolkodtatott azon, hogy vajon milyen hülyeséget találnak ki nekem a fiúk. Baekhot és Minhyunt ismerve... biztos semmi értelmes.
- Terhes - ordította olyan hangosan Baekho, hogy még én is meghallottam. A többiek persze felröhögtek.
- Hé, ezt hallottam - kiáltottam vissza, amit még nagyobb röhögés követett.
De aztán szerencsére halkabbra fogták. Ez az egy szó újra arra késztetett, hogy elgondolkodjak azon, mit is találnak ki nekem.
Sikerült viszonylag hamar dűlőre jutniuk, csupán vagy negyed órán keresztül gondolkodtak.
- Hana - ordították mind az öten egyszerre a nevem, ezzel tudtomra adva, hogy jöhetek.
- Ez nagyon nagy - nevetett JR, miközben leültem az asztalhoz.
- És akkor most... beszélgetünk? - kérdeztem érdeklődve.
- Aha - válaszolta Aron.
- Miről?
- Akármiről. De hol a kalapács? - forgolódott.
- Itt - rántotta elő az említett tárgyat Baekho, és azzal a lendülettel hatalmasat csapott Minhun fejére.
- Ya! - kiabálta Minhyun, majd miután kikapta a kezéből a kalapácsot, azonnal visszaütött. Baekho megint odanyúlt, de JR kikapta Minhyun kezéből, majd mindkettőjük fejére ütött.
- És mostantól csak akkor ütünk, ha benne van a mondatban a szó.
- Akkor fölírjuk őket egy papírra? - szólalt meg az örökké csendes Ren. Ez egyébként jó kérdés volt.
- Aha - bólogatott Baekho.
Miután Aron szerzett ragadós papírcetliket, aztán akinek tudta a szavát, annak leírta, és fölragasztotta neki (miközben a másik becsukta a szemét, hogy ne lássa). Így került Baekho fejére egy üres cetli. Hát, ez érdekes lesz.
- Hana, hunyd le a szemed - utasított Aron.
- És várd a csókot - hallottam Minhyun hangját.
- Tőled? Mert akkor inkább elfordulok.
- Gonosz - lökte meg a vállam. - Bezzeg JR-tól elfogadnád, mi?
- Hagyjatok már - fakadtam ki.
- Látjátok, kerüli a választ - célozgatott Minhyun. Miért nem tud legalább egyszer békén hagyni? Eleinte még poén volt, de most mát kezd nagyon idegesíteni.
Amint ezt kimondta, JR hozzám lépett, majd védelmezően átölelt.
- Hagyjátok békén - szólt rájuk erélyesen, de nem hatásosan.
- Na, a lovag hogy védi a szerelmét - piszkálódott tovább Minhyun. Ez már tényleg kicsit sok volt. Mikor JR elengedett, eltátogtam neki egy köszönömöt, mire elmosolyodott. Ettől majdnem elolvadtam... Mióta ilyen rendes velem?
- Na kezdjünk már végre neki - panaszkodott Ren.
- De ez beszélgetés - mondta Baekho.
- És? - értetlenkedett tovább Ren.
- Csak beszélgetni kell, mit kell ezen elkezdeni?
- Hát kezdjünk el beszélgetni!
- Miért, most mit csinálunk?
- Hát nem tudom - vont vállat.
- Te hülye vagy - lökte meg nevetve Rent, aki majdnem leborult a székről. Minhyun gyorsan felkapta a kalapácsot, és rácsapott Baekho fejére, aki teljesen összezavarodott.
- Miért pont Minhyunnál van a kalapács? - panaszkodott JR, majd ki is kapta a fiú kezéből.
- De én vagyok a legidősebb - szólalt meg Aron.
- Most ne itt akadjunk le - szóltam közbe, mielőtt elkezdenének vitázni. - A kalapácsot az asztal közepére rakjuk, és ha valaki meghallja azt a bizonyos szót, megfogja, és üt - mondtam. Nehéz az élet egy csorda fiúval...
- Szóval - kezdett bele Minhyun. Akkor találjuk ki mi lesz a büntetés.
- Akik nem találják ki a szavukat... mert nyilván többen lesznek - kezdte Baekho, mire Minhyun a fejére csapott. A fiú értetlenül nézett vissza rá, majd egy vállvonás kíséretében folytatta. - Na. Megvárjuk, míg három ember kitalálja a sajátját, a maradék pedig közösen kap büntetést.
- És mi legyen az? - ráncolta szemöldökét Ren.
- Mi lenne, ha összekötöznénk a lábukat egy játék erejéig? - vetette föl az öteletet Aron.
- Oké - egyeztünk bele. Viszont miután végiggondoltam az egészet, és azt is számításba vettem, hogy a vesztesek között leszek, már nem tűnt olyan jó ötletnek, főleg, hogy rajtam kívül mindenki fiú itt.
- De ez a beszélgetés olyan erőltetett - panaszkodott Ren.
- Akkor tippelgessünk, úgyis ismerjük egymást, sejthetjük, mit találtunk ki.
- Ja - mondta Ren. - Csak csináljunk valamit, ez így olyan unalmas, hogy bealszom rajta. - Baekho hirtelen felkapta a kalapácsot, és ráütött Ren fejére. - Alvás - vágta rá.
- Igen - biccentettem.
- Ennyi erővel - mondta Aron - olvasás.
- Igen - röhögtek a többiek.
- Hát ez nagyon nehéz volt - csóválta a fejét. - Idáig terjed a fantáziátok?
- A többieké nehezebb - mondtam.
- Fogadni mernék, hogy az enyém valami Hanaval kapcsolatos - morogta JR.
- Hát nem egészen - röhögött Minhyun. - De az enyém biztos valami jó tulajdonságom - gondolkodott el. - Például sármos.
- A fenébe kitalálta - csapott a homlokára Baekho.
- Tényleg?
- Nem - röhögte el magát.
- Létra. Mert magas vagyok - gondolkozott tovább.
- Közelítünk. Tényleg valami tárgy.
- Tárgy?
- Aha.
- Ez nem barkóba - csaptam az asztalra.
- Szerintem fejezzük be - mondta Aron.
- Ne már, ketten találták csak ki, azok is a legkönnyebbek - panaszkodott Baekho, mire Minhyun megint rácsapott a fejére.
- De Baekho nem is fogja kitalálni - szólt Aron. - Úgyhogy már megvan a három vesztes.
- De kitalálom - erősködött Baekho.
- Hogy, ha nincs szavad? - csúszott ki véletlenül a számon.
- Mi az, hogy nincs szavam?
- Nem adtál elég időt - vihogott JR.
- Nem tudtunk semmit se kitalálni, mert egy perc nyugtot sem hagytál. Másodpercenként dörömböltél az ajtón - magyarázta Minhyun.
- Ne már - nevetett ránk. - Akkor miért csapkodtatok minden mondatomra a fejemre?
- Hát pont ezért.
- Zseniális. Ja - esett le neki hirtelen. - Legalább nem tudtok megbüntetni. Viszont ti - nézett rám, Minhyunra és JR-ra - kötözzétek össze magatokat. Illetve nem is. Majd én megcsinálom. Aron, Ren, fogjátok meg őket, én hozom a kötelet.
- Mintha föl akarná akasztani magát - nevetett Aron. Tényleg úgy hangzott.
Mindenki elkezdte leszedegetni a cetlit a fejéről, aztán jót röhögtek a szavukon. Minhyunnak el kellett magyarázni, miért is lett trambulin a szava, de végül fölfogta, és közölte velünk, hogy hát ezt tényleg soha az életben nem találta volna ki. Az enyémen mi állt? Fiúcsábász. Hurrá.
Miután Baekho talált kötelet, vissza is jött. Jobb lábam hozzá lett kötözve JR bokájához, a bal pedig Minhyunéhoz. Hát persze hogy én voltam középen.
Egyszerre indultak meg, mindketten az összekötözött lábbal léptek, ennek következtében fenékre estem, magammal rántva a két fiút is.
- Au, az fájt - panaszkodtam. Csupán öt percbe telt, mire megint felálltunk. A többiek persze jót röhögtek rajtunk.
- Állj! Én parancsolok - szóltam, mielőtt újra elindultak volna. - Én vagyok középen, én irányítok! Először jobb, aztán a bal. Mehet? - néztem a fiúkra, akik vigyorogva bólogattak.
Vagy öt lépést sikerült tennünk így, aztán belezavarodtam, elveszítettem az egyensúlyt, és majdnem megint seggre estem, de JR és Minhyun egy hirtelen mozdulattal kaptak felém. Ennek az lett a következménye, hogy ők is elveszítették az egyensúlyt, és felborultunk. Én JR-ra estem, Minhyun pedig rám. Ez még így nem is volt annyira rossz, mert Minhyun kezeivel támaszkodott, vagyis nem esett rám teljes testsúlyával, de aztán...
- Kicsi a rakás, nagyot kíván - kurjantotta Baekho, és Minhyunra vetette magát. Ez még nekem is iszonytosan fájt.
- Szendvics - nevetett Aron. Hát úgy is éreztem magam. Mint egy kilapított szendvics.
JR fájdalmasan nyögött egyet alattam. Én még kellemetlenebbül éreztem magam. Minden porcikánk teljesen egymáshoz préselődött, még hevesen dübörgő szívét is hallottam, és nyakamon éreztem meleg leheletét. Nyeltem egy nagyot.
- Légyszi szálljatok le, kinyomjátok JR-ból a szuszt - mondtam, miközben próbáltam Minhyunt Baekhoval együtt lelökni magamról, illetve magunkról. Mondjuk esélyem sem volt.
- Ugyan, JR élvezi a helyzetet - hallottam Minhyun vigyorgó hangját.
- Ha csak Hana lenne, akkor igen, de itt van még két disznó - préselte ki a szavakat JR. Nekem meg kikerekedtek a szemeim.
- Ó-hó-hó - vihogott fel a két másik fiú.
- Igen? Élveznéd? - mondtam halkan a fülébe, hogy csak ő hallja. Választ nem kaptam, mert először Baekho, majd őt követve Minhyun is felkelt. Már kezdtem örülni, hogy élni hagynak, de abban a pillanatban, hogy Minhyun felkelt, minket is magával rántott. Ennek eredménye az lett, hogy megint elestünk. Mármint csak Minhyun, mert mi alapból a földön voltunk.
- Lehetne egy kérésem? - kérdeztem, miközben próbáltunk felállni, nem túl sok sikerrel.
- Mi? - nézett rám Aron. Arcán ott bujkált a mosoly, amit próbált visszatartani. Elhiszem, hogy viccesek voltunk...
- Nem lehetne eloldozni csak addig, amíg felállunk? - ajánlottam fel, mire Baekho nevetve rávágta, hogy nem.
- Kösz. Rendes vagy - vágtam oda neki, mire ő megvonta a vállát. Aron bezzeg rendes volt: segített felállni.
- Na jó, üljünk le, és maradjunk is úgy - közöltem. Nehezen, de azért valahogy sikerült.
A következő játék az lett volna, hogy sorban fölállunk, lehajolunk, befogjuk az orrunkat, a szabad karunkat átdugjuk a keletkezett résen, és így forgunk tízet. Aztán fél lábra állunk, és aki a legtovább bírja esés nélkül, az nyer.
- Most ültünk le - panaszkodott JR.
Alapjáraton ezzel a játékkal nem is lett volna semmi baj, ha nem lennénk összekötve, de így hogy forgunk és állunk fél lábon?! Főleg én!
A fiúknak a tudtára is adtam, hogy így semmiféleképp nem játszom ilyet. legfeljebb akkor, ha eloldoznak. De tekintve, hogy Baekho semmiképp nem akart engedni, fölajánlottam, hogy halasszuk el ezt későbbre.
- Akkor Indian Rice - mondta Minhyun.
- Az mi? - kérdeztem.
- Hát körbeülünk. Igen, ez megvan. Akkor... - gondolkozott. - Van egy mondóka: gom gom chil bang. Valaki elkezdi és mondja, hogy gom, miközben "rálő" a kezével formált fegyverrel valakire. Akire rálőtt, az folytatja, azt mondja, hogy gom, és ő is becéloz valakit. Ugyanúgy a chilnél is, aztán amikor valaki a bangot kapja, a két mellette levőnek fel kell tennie a kezeit, és... hát ordítani. Vagy azt kell mondani, hogy ááá.
- Mér nem bé?
- Baekho, kérlek, ne zavarj be. Szóval. Aki a bangot kapta, az folytatja. Aki elrontja, az büntetést kap, majd folytatjuk a játékot.
- És mi lesz a büntetés? - tudakolta Ren.
- Mindenki gondolkozott, de mivel semmi ötlet nem volt, JR fölpattant, és a vásárolt áruk között kutakodott.
Hirtelen megfordult, elvigyorodott, majd fölmutatott egy sojus üveget.
- Az iszik egy decit.
- Jóó - egyeztek bele a fiúk. Mondjuk nekem nem tetszett az ötlet, főleg, hogy nem is értettem teljesen a játékot, ezért teljesen biztos voltam benne, hogy nem egyszer fogok rontani, és én fogok inni a legtöbbet. Csak reménykedni tudtam, hogy hamar belejövök.
Miután a poharak is az asztalra kerültek, belekezdtünk.
- Gom - mutatott Baekho Renre. Ren JR-ra, JR Minhyunra, aki egy bang kíséretében "lelőtt". Kapásból föltettem a kezem, de igazából fogalmam sem volt, mit is kéne tennem, mert ezt a részt értettem a legkevésbé.
- Elrontottad - röhögött ki Minhyun, majd elém tolt egy megtöltött poharat. Szóval itt nem kell feltennem a kezem.. ezt megjegyeztem. Gyorsan felhajtottam az alkoholos italt, aztán körbenéztem. Ja, én jövök.
- Boom - mutattam Aronra.
- Az gom - nevettek a többiek. Sóhajtottam egyet.
- Jól van. Akkor gom - mondtam.
- De lőj is le valakit . csapott az asztalra JR. - Ez a játék nagyon nem neked való - csóválta a fejét. Ezért a kijelentésért "lelőttem", és még mondtam is, hogy gom. A fiúk hangos tapsviharban törtek ki sikerem láttán. De szerencsére folytatták a játékot. Megint teljesen elveszítettem a fonalat, de szerencsére ebben a körben nem került rám sor. Viszont utána Minhyun a második gom után engem célzott meg.
- Ööö... Mit is kell mondanom? - néztem körbe kétségbeesetten.
- Büntetés - vigyorgott Baekho, és teletöltötte a poharam.
- Miért? - néztem rá nagy szemekkel.
- Mert elfelejtetted. Tessék.
Sértetten hajtottam fel az italt, majd az asztalra csaptam a poharat.
- Gom - folytattam a játékot, és erősen koncentráltam. Ezt a menetet szerencsére nem én, hanem Minhyun rontotta el, mert későn reagált a bang-ra. Ezzel kezdődött a Minhyun-rontja-el sorozat.
A következő menetekben felváltva veszítettünk, csak egyetlen egyszer rontott Ren.
A sok ital hatására még kevésbé tudtam koncentrálni, már azt sem tudtam, kire mutatok, mit mondok, vagy éppen mikor "sikítok". Egy ideig még emlékszem a történtekre, de utána teljes homály.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése