- Ugye nem hitted el, hogy tényleg megteszem? - lépett el tőlem.
- Hát - ráztam a fejem. - Belőled bármit kinézek.
- Ó, igen? - csillantak fel a szemei, és megint odalépett hozzám, de most ellöktem.
- Hülye! - nevettem, majd elindultam. - Miért vagyok ilyen idiótákkal körülvéve? - morogtam magamnak.
- Mit mondtál!? - hallottam Minhyun hangját magam mögül.
- Semmit - mosolyogtam kínosan hátra.
Szerencsémre Minhynnak nem sikerült elkapnia, pedig féltem, de tekintve, hogy hosszabb lábai vannak, és hogy sokkal edzettebb nálam, simán elkaphatott volna. Ám ő mégis kergetőzött velem.
Most én szaladtam össze-vissza az erdőben, és reméltem, hogy annyira nem választok rossz utat. Hát, tényleg nem választottam rossz utat, mert egyszer csak egyszer csak kiértem a fák rengetegéből, és egy tisztás szélén találtam magam. Azonnal megtorpantam, és kerek szemekkel nézem, mi van előttem.
Két barna sátor állt egymás mellett, a harmadikat éppen négy fiú szerelte össze. Érkezésemre mind fölkapták a fejüket, de mielőtt bármelyikőjük megszólalhatott volna, megérkezett Minhyun. Nem számított a hirtelen megállásomra, ezért hátulról nekem ütközött, és hogy ne essünk el, átölelt a derekamnál.
- Megvagy - mondta halkan a fülemnél, aztán adott egy puszit a fejemre.
Égővörös fejjel hámoztam le Minhyun ujjait magamról, aztán elindultam a csapat felé.
- Na ebből hogy magyarázzátok ki magatokat? - kérdezte Aron.
- Ez nem az, aminek látszik - kezdtem bele a mentegetőzésbe, de Minhyun közbeszólt.
- Nem, mert sokkal több.
- Nekem már mindegy - mondta Ren. - Csak legyél boldog.
- Na jó, inkább váltsunk témát - szóltam közbe, mielőtt Baekho is hozzátenne valamit. Aztán találkozott a tekintetünk JR-ral, akinek mintha csalódottságot véltem felfedezni arcán, de mikor észrevette, hogy őt nézem, elfordította fejét, és a sátorra bámult. - Nem úgy volt, hogy nincs sátor? - kérdeztem.
- Az csak vicc volt - válaszolta Baekho. - Természetesen nem vagyunk olyan hülyék, hogy megfeledkezzünk egy ilyen fontos dologtól.
- Képzeljétek - szólt hirtelen Minhyun, mint egy ovis, aki éppen beköp valakit az óvónéninek. - Hana mindannyiunkat leidiótázott - mutatott rám. - Egytől egyig. Mindannyiunkat. - És heves bólogatásba kezdett. - JR, még téged is.
- Nem is - kezdtem ellenkezni. - Csak azt mondtam, hogy idiótákkal vagyok körülvéve. Ami valljuk be, igaz is.
- Igen, itt sok idióta fa van - bólogatott Minhyun.
- Miért kell mindig kiforgatni a szavaimat? - förmedtem rá.
- Mert annyira szeretlek - mosolygott rám, és hirtelen átölelt. - De csak mint a húgomat - suttogta a fülembe, mire megkönnyebbültem. Azért jó tudni, hogy csak hülyéskedik.
- Na Minhyun inkább gyere és segíts összeállítani a sátrat - parancsolta JR. - Hana, te pedig főzz valami ehető kaját.
- Jó, de hol? - néztem körül. - És egyáltalán miből?
- Majd este tábortűznél eszünk - mondta Aron.
- De én ma még semmit nem ettem - panaszkodott Minhyun, és hasára tette a kezét.
- Akkor ott van a táskában az instant kaja, egyél azt.
Miközben Minhyun evett, én leültem a fűbe, és figyeltem, ahogyan a többi munkálkodik. Ahogy elnéztem, Baekho nem értett semmit a sátrakhoz, mert egész végig csak értelmetlen parancsokat osztogatott, és nem is segített. JR ás Aron viszont eléggé ügyesek voltak, Baekho szavait figyelmen kívül hagyva dolgoztak. És így gyorsabban is haladtak.
- Na, kész vagyunk - állt föl Aron, és végignézett a három sátron. Közben Minhyun is befejezte az evést, és odajött hozzánk.
- Akkor pakoljunk be - mondta.
- De ki hol alszik? - kérdezte Ren.
- Ezt most beszéljük meg - mondta Aron. - Hana, előbb téged kérdezünk. Egyedül szeretnél aludni, vagy fiúval?
- Nekem mindegy - vontam meg a vállam.
- Fiúval - közölte határozottan Minhyun. - Pontosabban velem.
- Hát persze, édes - forgattam a szemeim, hogy beszálljak a hülyülésbe, mire Baekho föl is kapta a cuccainkat, és bedobta a sátorba, ami a legmesszebb volt a másik kettőtől. - De azért majd halkan, mi is szeretnénk aludni. Ren még fiatal a pornóhoz.
- Ne is haragudj, de egyidősek vagyunk, és egyébként sem előttetek csinálnánk - vágott vissza Minhyun.
- Ó, szóval már csinálnátok is? Hana, ti nagyon gyorsan haladtok, vagy csak Minhyun siettet ennyire?
- Várjál már, nem is akarok Minhyunnal egyedül aludni - szóltam közbe.
- Hana, nem kell szégyellned, ha vele akarsz aludni - veregetett hátba Baekho.
- Inkább alszom egyedül - közöltem.
- És minket nyomorogtatsz egy kétszemélyes sátorban? De rendes vagy.
- Na jó, elegem van - közöltem, és megfordultam. Visszasétáltam a fákhoz, és leültem az egyik fa tövébe. Csináljanak, amit akarnak.
- Tábortűz! - kiabálta Minhyun, jóval később, amikor már besötétedett. Mondjuk a tűz még csak pislákolt, mert alig öt perce gyújtották meg. Mindannyian odagyűltünk köréje, mellettem természetesen Minhyun ült.
- Kéne ide egy gitár - mondta Baekho.
- Nem is tudunk gitározni, max tűzifának lenne jó - mondta Minhyun, mire mindannyian felnevettünk.
- Hol van a kaja? - kérdezte JR.
- Mindjárt hozom a nyársokkal együtt - állt fel Aron.
Csöndben bámultunk a tűzbe, ami közben hatalmas lángokat növesztett. Aztán mindenki kapott egy nyársat, feltűztünk rá mályvacukrokat, és a tűzhöz tartottuk.
- Ez olyan romantikus - mondta hirtelen Baekho, aztán Minhyunra és rám nézett.
A következő pillanatban fölpattant, és kettőnkhöz sietett. Megragadott minket a vállainknál, majd olyan közel nyomott minket egymáshoz, hogy szinte Minhyun nyakába borultam.
- Hát nem néznek ki jól együtt? - vigyorgott Baekho.
JR hirtelen felpattant, és közölte, hogy elmegy még tűzifáért. Mikor megfordult, Minhyun aprót lökött rajtam, jelezve, hogy menjek utána. Természetesen azonnal észbe kaptam, és utána siettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése