Először döbbenten nézték, hogy mit keresek én itt, és persze
az is föltűnt nekik, hogy saját és más ruha van rajtam. De Aron higgadtan
elmagyarázta, hogy miben állapodtunk meg. Ez a többieknek is tetszett.
- Vegyünk jégrémet! – kiáltott fel Ren, és elmutatott a
másik irányba.
Úgyhogy pálcikás fagyival a kezünkben sétáltunk a Han folyó
partján. Két sorban mentünk, én elől, középen, MinHyunnal és Aronnal az
oldalamon, mögöttem JR, mellette BaekHo és Ren .
Nem tudom, hogy a többiek hogy csinálták, de az én Magnum
Infinity-m sokkal jobban olvadt, mint az övéké. Mellettem mosolyogva figyelték,
hogy szerencsétlenkedek vele. Mögöttem JR-t
teljesen lekötötte a Rennel való vitatkozása. Ha jól hallottam, a
jégkrém volt a téma.
Éppen őket hallgattam, amikor letört a fagyim fele.
Ijedségemben hátraugrottam, kissé előre hajolva, nehogy a ruhámat érje. Még nem
is lett volna baj, ha JR figyelt volna, és nem jött volna nekem hátulról. De
tekintve, hogy nem így történt, a lökéstől előre vágódtam, és beletérdeltem a
földön olvadozó fagyi darabomra.
MinHyun mellettem szakadt a röhögéstől, olyannyira, hogy
leguggolt, és a mellette lévő villanyoszlopnak támaszkodott. Aron mosolyogva
fölsegített, aztán láttam, hogy Ren BaekHo vállán támaszkodva nevet, aki
ugyancsak dőlt a nevetéstől. JR először csak sűrűn bocsánatot kért, majd amikor
látta, hogy én is mosolyra húzom a szám, ő is elnevette magát.
- Várj, mossuk le a folyóban – mondta JR, majd odamentünk a
vízhez. Örültem, hogy nem lett vizes a ruhám, egészen addig, amíg valaki meg
nem lökött, így mindkét cipőm teljesen elázott. Aztán nem sokkal utána
elkezdődött a vízi csata. Egymást lökdöstük be és fröcsköltük le a vízzel. Nekem
csak a lábam volt vizes, de minden reményem szertefoszlott, amikor BaekHo
fölkapott, és bedobott a vízbe. Vizes hajamat hátratűrve térdeltem föl, majd
megpillantottam JR-t, ahogy a száraz homokon állva felém nyújtja a kezét.
Készségesen megragadtam, majd berántottam magam mellé a
vízbe.
- Kölcsön kenyér visszajár – nevettem rá, majd amikor utánam
kapott, kiszaladtam a vízből. Persze jött utánam, de egyedül nem tudott
megfogni. Összenézett a többiekkel, aztán egyszerre indultak el felém. Rögtön
futásnak eredtem, de Minhyun és Aron elkaptak. Addig próbáltam kiszabadulni,
amíg a földön nem találtam magam. Aron alám nyúlt, és mintha csak hátulról
akarna átölelni, és fölemelt. MinHyun megragadta két lábam, majd elindultak a
víz irányába.
- Ez nem ér! – kiabáltam nevetve, és kapálózva próbáltam meg
kiszabadulni. Hát, nem sikerült.
- Hó-rukk – kiabálták, majd bedobtak a vízbe.
- Ez nem ér – ismételtem, majd belátva, hogy semmi esélyem
ellenük, inkább lefröcsköltem őket. Tekintve hogy a fele társaság még nem volt
teljesen vizes, hátrébb menekültek. Amikor kiértem a vízből, mintha kissé
lenyugodtak volna. Az alkalmat kihasználva meglöktem hátulról MinHyun-t, aki
egyensúlyát veszítve megragadta Aron-t, így magával rántotta a vízbe.
Diadalittasan nevettem rájuk, majd mikor láttam hogy ismét
felém tartanak, kiiszkoltam a vízből. Ren mögé ugrottam, majd két vállát
megragadva pajzsnak használtam Aron ellen.
- Ne! Ne bánts! Hyung! – kiabálta Ren maga elé tartva
kezeit. Tekintve hogy így nem ért el, a hátam mögé nézett, aztán a következő
pillanatban BaekHo ragadt meg mindkettőnket, és dobott be a vízbe. Meglepődtem,
hogy milyen erős.
- Ya! – nézett Ren BaekHo-ra. – Engem miért!?
- Így egyszerűbb volt – nevetet BaekHo.
Fáradtan másztam ki a vízből, majd lefeküdtem a fűbe
száradni. A többiek is körém gyűltek, majd az eget kémlelve feküdtek le mellém.
- Az a felhő olyan, mint valami állat – jegyezte meg Ren.
- Pont olyan mint MinHyun – szólt közbe JR, amit nagy
nevetés követett. Ezzel elkezdődött a következő harc.
Egyszer csak ismerős hangra lettem figyelmes, úgyhogy
fölültem. Ae Cha döbbent arcával találtam szembe magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése