Like a bird trapped in a cage 12

- Azt mondtad Suwon-ban vagy! – nézett rám dühösen.
- Igen. De ma visszajöttünk Szöulba, mert bemutatott a haverjainak – hazudtam, és a hátam mögé mutattam, ahol a fiúk álltak.
- Szólhattál volna – szólt kissé sértetten.
- Tudom, de nem jutottam még odáig – néztem rá bűnbánóan. – De ha gondolod, akkor most…
Tudtam hogy a fiúk nem lennének elragadtatva az ötlettől, de szinte biztos voltam benne, hogy Ae Cha-nak most nem jó.
- Nem, most nem jó, találkozóm van – felelte. – De majd ha megint ráérsz, akkor hívj föl.
- Mindenképpen.
- Na és melyik a barátod? – kérdezte a fiúkra pillantva.
- Találd ki – nevettem kínosan, mert a fiúk nem mozdultak.
- Hát jó – nevetett ő is, majd hosszasan nézte a fiúkat, végül rábökött JR-ra. – Ahogy ismerlek… szerintem ő. 
Az öt fiú közül pont JR illene hozzám a legjobban? Ez meglepett, ahogy a fiúkat is, mert megkövülve álltak mellettem. Ae Cha kérdőn nézett rájuk. Szerencsére Aron megtörte a csendet.
- Eltaláltad – mosolygott rá, miközben hátulról meglökte a mellette lévő JR-t, aki így mellém lépett. Ae Cha furcsán nézett ránk, ahogy esetlenül álltunk egymás mellett. Szerintem ezt JR is észrevette, mert átölelte a derekam. Egy pillanat alatt elöntött a forróság.
- Tudtam én. Ismerlek annyira, hogy tudjam, kibe szeretsz bele – vigyorgott rám. Jaj, ne, kérlek ne a fiúk előtt… Ez ciki. Vajon a fiúk beveszik ezt a szöveget? Hogy engem ismerve JR-ba szeretek bele?
- Aha – mosolyogtam kínosan. Ae Cha az órájára nézett.
- Na én most sietek. Érezzétek jól magatokat – mondta nekünk.
- Köszi! Szia – integettem neki, és a többiek is elköszöntek tőle.
Amikor megfordult, és elindult, JR elengedte a derekam, de én megfogtam a kezét. Erre persze döbbenten nézett rám. Mielőtt végleg elment volna Ae Cha, még hátranézett és mosolyogva figyelt engem, vagyis minket. Én csak rámosolyogtam és távolodó alakját figyeltem. Mikor már elég távol ért tőlünk, elengedtem JR kezét. JR először csak amolyan ez most mi volt tekintettel nézett rám, de aztán leesett neki, ez is csak a színjáték kedvéért volt. 
- Te aztán jól ismered a barátnődet – mosolygott JR.
- Aha – vontam meg a vállam. – Köszi, hogy segítettetek. Nem szeretek hazudni, de azért mégsem akarom elmesélni neki az igazat…
- Persze, ezt megértjük – mondta Aron.
- Akkor most menjünk haza – tanácsolta JR.

Hazafelé némán sétáltunk. Én gondolkoztam. Vajon nem gyanús Ae Cha-nak, hogy ennyi fiúval voltam? Végül is jó kis magyarázatot adtam, nem? Szerintem bevette. Bár eddig soha nem hazudtam neki. Lehet, pont emiatt hitt nekem. És azonnal rávágta, melyikőjük a pasim. Mármint elvileg… Ha a fiúk elengednek, azt kell mondanom, hogy szakítottunk. Persze nem fogja érteni, hogy miért… Na, erre is ki kell gondolnom valamit. De nem jut eszembe  semmi. Akkor majd csak azt mondom, hogy egyszerűen nem jött össze. Azt nem mondhatom, hogy megcsalt vagy ilyesmi, mert ha egyszer megint véletlenül összefutnak, leszidja majd a fejét… Inkább csak azt mondom, hogy ez egyszerűen nem jött össze. Igen, ez azt hiszem jó lesz.- JR! – kiáltott föl hirtelen MinHyun, olyan na most rajtakaptalak hangnemben. Odament JR-hoz, és szemügyre vette a tarkóját. – Neked ki van szívva a nyakad!?Mindenki visszafojtott mosollyal kérdőn nézett rám, miközben JR tenyerét a nyakára tette.- Nem! – mondtam, amikor leesett. – Esküszöm nem én voltam! – fakadtam ki.- Tényleg nem ő volt – nézett komolyan a fiúkra JR. – De akkor mi ez a nyakamon? – kérdezte kíváncsian, majd a többiek is odamentek megnézni. Én csak azon gondolkoztam, hogy ha nem tudja mi az a nyakán, akkor valószínűleg nem egy másik lány volt, vagy fiú. Na jó, ezt azért nem nézem ki JR-ből, de soha nem lehet tudni. 

Amikor hazaértünk, épphogy ledobtam a táskám az ajtó mellé, MinHyun azonnal megszólalt.- Na Hana, irány a konyha.Megfordultam, és kérdőn néztem rá. Ő csak elnevette magát, majd egy ellenállhatatlanul aranyos mosollyal nézett rám. – Kérlek.- Na így már jobb – mosolyogtam rá. – De előtte átöltözöm – mondtam, mert még nem mindenhol száradt meg a ruhám. Így sokkal jobb volt, hogy ott volt egy halom cuccom. És ha már a ruháim között pakolgattam, kiraktam őket a földre. Szekrényem ugye nem volt, de nem hiszem, hogy a fiúk be tudnának szerezni nekem egyet. Amikor végeztem a pakolással, kimentem, és főztem gyors kimchi jiage-t. Miután végeztünk a kajálással, elmosogattam, majd bementem a szobámba olvasni.Arra gondoltam, hogy lehet, hogy ma még kiolvasom, de tévedtem, mert BaekHo jött be a szobámba, és megkérdezte, hogy akarok-e velük megnézni egy filmet. Úgyhogy csatlakoztam hozzájuk. Beültem MinHyun és Ren közé. Aron éppen magára kapott egy dzsekit, és fölkapta a kulcsot.- Hova mész? – kérdeztem.- Hát… - erre nem tudott mit válaszolni.- Oda ahova mi nappal – magyarázta MinHyun. - Éjszakai műszak.- Egyedül? – döbbentem le. – Biztos, hogy jó ötlet ez?- Én is egyedül voltam azon az éjjel. Nem nagy dolog – mondta JR. Tényleg. Az is éjjel volt, és egyedül volt. Ő is így ment el itthonról.Aron intett egyet, majd elment.Mi meg elhelyezkedtünk, és tévét néztünk.