Like a bird trapped in a cage 19

- Mi? - kérdeztem kikerekedett szemekkel, és hátrafordultam abból a célból, hogy JR szemébe nézhessek, de nem láttam semmit, mert még mindig sötét volt.
Pár pillanatig néma csöndben álltam, és vártam, hogy JR tegyen valamit, de ez nem történt meg. Helyette fölkapcsolódott a villany, és BaekHo rohant be.
- Játszunk - üvöltötte feldobódva a választ kérdésemre.
Ijedtemben hátraugrottam, egyenesen JR karjaiba, és hogy ne essek össze, karjait körém fonta. Viszont amint a többi fiú is beözönlött, elengedett. Persze Minhyun meglátta, és ránk vigyorgott, de nem szólt semmit, hanem elindult felénk.
- Mit vettetek? - kérdezte érdeklődve, és azonnal elkezdte kipakolgatni a cuccokat a szatyrokból.
- Az egész boltot - morogtam, majd a többi fiúval együtt az asztal köré gyűltünk.
- Ez mi? - nézett Aron döbbenten a kezébe akadt babatápra. Minhyun azonnal kikapta a kezéből, és felmutatta.
- Ez babakaja? - kérdezte döbbenten, aztán rám nézett, a hasamra, majd megint rám. - Eltitkoltatok előlünk valamit?
Mindenki döbbenten bámult minket. JR a hatás kedvéért odajött hozzám, hátulról megölelt úgy, hogy két kezét a hasamon pihentette, állát pedig a vállamra támasztotta. A többieknek elkerekedett a szemük.
- Igazából mi el akartuk mondani... - kezdett bele JR.
- Nem! - kiabáltam, és ellöktem magamtól. Szúrós szemmel néztem vigyorgó arcára. Ilyennel ne szórakozzon!
- Most mi van? - kérdezte értetlenül Ren.
- Nem vagyok terhes - fakadtam ki.
- Nem kell szégyellned, a többiek is megértik - nézett rám JR.
- Ne már - mondtam, és kezembe temettem az arcom. Próbáltam kibírni mosolygás nélkül, de nehezen ment. A többiek mind azt hiszik, hogy terhes vagyok, JR meg itt szórakozik.
- Nem vagyok terhes - néztem a fiúkra, mert teljesen össze voltak zavarodva.
- A terhességi teszt mást állított.
- JR! - fakadtam ki, majd nevetve ellöktem, hogy hagyja már abba.
- Már nem azért - kezdett bele BaekHo - de JR-ban jobban bízunk. Neki hiszünk.
- Ne már - néztem rájuk. - Ha Minhyuntól lennék terhes, akkor sem hinnétek nekem?
A többiek mind kérdőn néztek Minhyunra, majd rám, úgyhogy gyors magyarázásba kezdtem.
- Úgy értem... ő is mindig csak hülyéskedik. Hogy vehetitek komolyan ezt? Nem vagyok terhes oké? Amúgy sem logikus. Ha terhes lennék, miért vennék már most babakaját? Ez hülyeség. JR azt mondta, hogy ti kértetek babakaját - mondtam erősen kihangsúlyozva a ti szócskát.
- A fenébe - csapott az asztalra Minhyun - most lebuktam.
Mindenki kérdőn pillantott a fiúra.
- Ez a kedvenc kajám - vallotta be, mire kitört belőlünk a röhögés. Mondtam, hogy mindig csak hülyéskedni tud.
- Főzök neked jobbat - ajánlottam.
- Áhh, ezt semmi nem múlja felül. Főleg hogy almás - nézett az üvegre. - De azért megpróbálhatod - adta ki az utasítást Minhyun, majd elkezdett tolni a konyha irányába.
- Ne - ragadta meg a kezem Baekho. - Most játszunk.
- Nem, előbb eszünk - húzott a konyha felé Minhyun.
- Edd a babakajádat!
- Na ne ráncigáljatok - kértem, és kirántottam a karomat a két fiú kezéből.
- De éhes vagyok - nyafogott MinHyun.
- Mi lenne, ha kajálás közben játszanánk? - rukkolt elő az ötlettel Aron, amibe mindenki beleegyezett.
- De attól főzni még kell - közölte JR.
- Akkor segítsetek nekem, úgy előbb végzünk - ajánlottam.
- Oké - egyeztek bele.
Először csak adogatták a kajákat, aztán Aron kezébe nyomtam egy kést, hogy szeletelje föl a zöldségeket. Ő meg tovább adta Rennek, Ren Baekhonak, Baekho Minhyunnak, Minhyun JRnak, JR pedig nekem.
- Hát így nagy segítség vagytok - sóhajtottam, majd fél perc alatt mindent fölszeleteltem, miközben ők mögöttem álltak, és figyeltek. - Tanuljatok a mestertől - néztem mosolyogva a vállam fölött a fiúkra.
A következő feladat az lett volna, hogy egyszerűen fogják a fakanalat, és keverjék a fazékban lévő kaját, de ők ezt sem voltak képesek teljesíteni: mindenki hátrébb lépett egyet. Végül a legfiatalabbik tag áldozta fel magát a szent cél érdekében.
Én ismételten szeletelésbe kezdtem, miközben Ren kevergette az ételt.
- Ez nem fog odaégni? - kérdezte aggódva.
- Nem.
- De gyere ide, és nézd meg, mert fura színe van.
- Biztos hogy nem ég oda, csak kevergesd.
Pár percig bírta csak csöndben, aztán újra megszólalt.
- Figyi, Hana...
- Igen?
- Már fura szaga is van. Kérlek nézd már meg.
- Fől, oké?
- De ez oda fog égni!
Sóhajtottam egy nagyot, és odamentem.
- Minden rendben vele - mondtam, és el akartam lépni, de megfogta a karom.
- Ne hagyj itt! Kevergesd inkább te, mert a végén még mindent elrontok.
- Mit lehet ezen elrontani!? - kérdezte Baekho, majd elnevette tőle a fakanalat. Én addig visszatértem előző munkámhoz.
- Hana... - kezdte egy idő után Baekho is.
- Nem ég oda, jó? - mondtam kicsit ingerülten.
- Jó, de igazából nem ezt akartam - röhögött.
- Akkor mit? - sóhajtottam.
- Elzsibbadt a kezem, nem vennéd át?
- Könyörgöm, hatan vagyunk a házban. Kérj meg mást.
- JR! - kiáltott Baekho neki a nappaliba, ugyanis ők közben kimentek TV-t nézni feladat hiányában. - Hana drágád hozzád küldött - mondta, miközben elindult hozzá.
Én csak sóhajtottam egyet, és figyeltem, ahogy JR mellém sétál, és kezébe veszi a fakanalat.
- Nem tudok elrontani semmit? - kérdezte.
- Nem - válaszoltam.
- Biztos?
- Aha.
Végre egy normális ember, aki nem fél a főzéstől. Azt, megnyugtattam azzal, hogy semmit nem tud elrontani, de tévedtem. Öt perc múlva már ő is kezdett feszengni, és egyre többször pillantott rám.
- Hana... Ez így jó?
- Igen jó - mondtam, de miután beleszórtam a maradék zöldséget is a tálba, kivettem a kezéből a fakanalat. - Menj és nézd a tévét - közöltem vele.
- Biztos? - nézett a szemembe.
- Biztos - sóhajtottam.
Most már értem, hogy miért nem szoktak főzni. El tudom képzelni, ahogyan a félig megfőtt kaját eszik, mert azt hiszik, hogy odaégett. Mellesleg a segítség náluk azt jelenti, hogy inkább tévét néznek. Tényleg nagy segítség. Gyorsabban végzek 5 segítő kéz nélkül.
Amikor leettem a kaját az asztalra, mint a vadállatok vetették rá magukat. Elég hamar végeztünk, de nem engedtek elmosogatni, mert most "játszunk". Azért az asztalt letakarítottam, hogy "játék" közben legyen elég helyünk. Amikor ezzel is megvoltam, leültem JR mellé, Minhyunnal szemben. A két asztalfőn Baekho és Aron, Minhyun mellett pedig Ren ült.
- Na szóval a szabályok - csapott az asztalra egy halál komoly Baekho. - Öt menet, azaz ötféle játék lesz. Mindegyik végén a vesztes büntetést kap, amit kötelező teljesíteni. De ha mégsem teszi, akkor... ráerőszakolunk valami sokkal rosszabbat. És azt nem ajánlom. Érthető?
- Aha - bólogatott mindenki.
- De milyen játékok? - kérdeztem.
- Nem mondom, hogy nincsenek ötleteink, de részleteket majd idő közben találunk ki.
- És ki szabja meg a büntetéseket? - érdeklődtem tovább.
- Természetesen a játékvezető.
- És az ki? - kérdeztem értetlenül.
- Én - röhögött.
- De nekem is vannak ám jó ötleteim - szólt közbe Minhyun.
- Akkor most írjon fel mindenki egy jó kis büntetést egy papírra, és majd a játékok végén kihúzunk egyet a hat közül - felelte Baekho, amibe mindannyian beleegyeztünk.
Aron fölpattant, és elszaladt papírért és tollért. Aztán mindenki elvonult a lakás különböző részeibe, hogy véletlenül se lássa más, amit írunk. Mondjuk én ott maradtam az asztalnál, és a tollammal játszva gondolkoztam, hogy mit írjak. Nézelődtem, amikor megláttam a konyhapulton pihenő babakaját, majd eszembe jutott, mit is írjak: a babatápot megenni. Reméltem, hogy Minhyun fogja kihúzni.
Pár percen belül, hogy végeztem, mindenki megérkezett és visszaült a helyére. Az összehajtott papírokat félreraktam.
- Szóval, az első játék - kezdte Baekho.