Like a bird trapped in a cage 18

Először nem szóltak semmit, csak néztek rám, majd Aron elkezdett magyarázkodni.
- Az úgy volt, hogy... kerestünk valamit, ezért mindent felforgattunk, és még nem pakoltunk össze. De szokj hozzá, mert fiúlakásban vagy.
Abban a pillanatban a földön pakolászó MinHyun felkapta a fejét. A szemembe nézett, így a tekintetéből azonnal ki tudtam olvasni, mi a helyzet: a pasas a bárból. Valami köze van hozzá, az biztos.
- Itt volt? - kérdeztem Minhyuntól, mire a többiek kérdőn néztek ránk.
- Tud róla? - kérdezte Aron.
- Minhyun, te mondtad el neki? - vágott oda JR.
- Aha. Végül is nem titkolhatjuk el előle az egészet...
- Jogom volt ahhoz, hogy tudjam. Egyébként is én kérdeztem meg tőle.
- És mennyiről tud? - kérdezte Aron Minhyuntól.
Minhyun pár szóban fölvázlatolta nekik, hogy mi mindenről esett szó tegnap.
Ezt a témát ennyiben hagytuk, úgyhogy én is beálltam nekik segíteni. Bár elég kevés dolognak tudtam a helyét, azért biztos hasznukra voltam. Elég hamar végeztünk is, és megint szép rend lett a lakásban.
Ott álltunk a nappaliban, és mind felém néztek, de nem értettem miért. Talán amiatt, hogy hogy viselem ezt az egészet, vagy fogalmam sincs. MinHyun segítségképp rácsapott egyet a hasára. Ja, oké. Szóval éhesek.
- Oké, megyek - közöltem, és elindultam a konyha felé.
- Voltatok bevásárolni? - kérdezte JR, mire megtorpantam. Megfordultam, és összenéztünk BaekHoval.
- Igazából - kezdett bele a magyarázkodásba - mindenhol voltunk, csak boltban nem.
Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Erre igazából én is gondolhattam volna. Ráadásul elmentünk egy csomó bolt mellett, nem igaz, hogy nem jutott az eszembe!
- Szégyelld magad Hana - szólalt meg MinHyun. - Erre neked kellett volna gondolnod. Te vagy a háziasszony itt!
- Jól van na - mosolyogtam, aztán rájöttem, hogy csak engem hibáztat. - De BaekHo is ott volt. Őneki is eszébe juthatott volna!
- De te tudod, mi van a konyhában - mentette magát BaekHo.
- Ti is minden reggel a hűtőben turkáltok - vágtam vissza.
- Jó, de mi nem tudjuk, miből főzöl!
- De gondolhatjátok, hogy egy szelet kenyérből nem tudok ebédet főzni!
- De te mindenből tudsz kaját varázsolni.
- Hát azért nem egészen.
- Na jól van. Ki jön velem vásárolni? - kérdezte JR.
- Hana - vágta rá BaekHo és Minhyun egyszerre, mire kérdőn néztem rájuk.
- Te tudod mit kell venni - magyarázta Aron. És ez így igaz is volt, valóban csak én tudom és inkább nem bízom egyedül JR-ra  a vásárlást.
- Az estére se felejtsetek el bevásárolni - kiáltott még vissza BaekHo, amikor már kiléptünk a lakásból.
- Mi lesz este? - kérdeztem JR-tól, miközben lefelé haladtunk a lépcsőn.
- Játszunk - felelte JR.
- Mi? Mit? - kérdeztem értetlenül.
- Mindenfélét. De a részleteket majd BaekHo mondja meg.
- Na majd kíváncsi leszek - mosolyogtam.
Egy ideig lassan haladtunk az utcán. Fogalmam sem volt, merre szoktak járni a fiúk bevásárolni, ezért békésen követtem JR-t. Vagyis egymás mellett mentünk.
- Mit csináltatok BaekHoval? - elegyedett beszélgetésbe.
- Igazából körbesétáltuk fél Szöult, beültünk valahova kajálni, játszóterembe mentünk, meg moziba.
- Mit néztetek?
- Hát... - látván, hogy nem nagyon akarok válaszolni, kérdőn nézett rám - egy nagyon rossz filmet néztünk - próbáltam kitérni a kérdés alól, de nem sikerült.
- Pontosabban? - kérdezte JR.
- Romantikust - nevettem el magam, amit JR is követett.
- Ah, értem már.
- De ne mond el Minhyunnak - kértem meg. - Neki ígértem a következő menetet.
- Majd igyekszem, hogy ne szóljam el magam - szállt be ő is a hülyéskedésbe.
- Köszi - fújtam ki magam. - Ha Minhyun megtudná, biztos kinyírna.
- Majd én megvédelek - biztosított. Erre nem tudtam mit mondani, én önkéntelenül is elpirultam kicsit.
Szerencsére megérkeztünk a boltba. Egyszerre nyúltunk a kosárért, ennek következtében összeért a kezünk.
- Bocs - motyogta JR. Hangján hallottam, hogy ő is zavarba jött. Aztán fölkapott egy kosarat, és elindultunk a sorok között.
- Szólj, ha kell valami - mondta, mire én bólintottam.
Én sorban pakolgattam a cuccokat a kosárba, ügyelve az árra és a minőségre is. Direkt csak olyan dolgokat válogattam, amelyekről biztosan tudtam, hogy szükségem lesz rá, ha finom, jó kaját akarok produkálni a fiúknak. Viszont JR nagyon nem az én taktikámat követte. Csodálkozva figyeltem, ahogy minden fölösleges dolgot dobál bele a kosárba, meg sem nézve pontosabban mennyibe kerül, mondjuk azt sem, hogy mi az.
- Mit csinálsz? - néztem rá értetlenül.
- Bevásárlok - vonta meg a vállát.
- De mosogatószert? - néztem a kosárba.
- Aha.
- De abból még tök sok van otthon! - JR erre megint megvonta a vállát. Én kikaptam, és visszaraktam a helyére. Még csak most láttam, mennyi fölösleges dolog feküdt a kosárban.
Sorban pakolgattam vissza a cuccokat.
- Ne már! - fakadt ki és elkezdte visszadobálni őket.

- Inkább oda se nézek - mondtam, és féloldalasan eltakartam a szemem. Ő csak jót röhögött rajtam, és folytatta a vásárlást.
- Most komolyan - kezdtem bele, mire JR felnézett a "nagy" vásárlásból, - egyáltalán van elég pénzünk?
JR elmosolyodott, majd előkapott három pénztárcát.
- Ez Baekhoé, Minhyuné és René - mutogatott egyenként a tárcákra.
A kelleténél kicsit hangosabban nevettem fel.
- Honnét szerezted meg őket? - hitetlenkedtem. - Nem hiszem, hogy önszántukból adták át neked, főleg nem Minhyun.
- Olyan magányosan hevertek az asztalon, gondoltam elviszem őket egy körre. Túl gondterheltek voltak, segíteni akartam rajtuk.
- És a tiéd?
- Az otthon pihen.
- Oké. Nincs több kérdésem - mondtam nevetve.
Csendben haladtunk a sorok között, egészen addig, amíg a babarészleghez nem értünk. Én elhaladtam volna ezek a termékek mellett, de JR a karomnál fogva rántott be a sorba.
- Mit akarsz itt? - kérdeztem értetlenül.
- Valaki mondta, hogy vegyünk babakaját is.
- Öhm... nem keverted össze véletlen valamivel?
- Nem tudom - vont vállat. - Almásat vagy répásat? - kérdezte az üvegeket vizslatva.
- Ne már - röhögtem. - Ez tisztára pénzpazarlás. Mégis ki fogja megenni?
- Majd Minhyun vagy Baekho.
- Jól van - sóhajtottam.  - Erre kíváncsi leszek.
JR beletett a kosárba egy üveg almás babakaját.
- Most már mehetünk?
- Aha. Szerintem végeztünk.
- Szerintem is - mondtam, aztán elindultunk, mielőtt egyéb hülye ötlete támadt volna, mint például, hogy vegyünk kutya tápot, mert Aron szereti.
A kasszánál az eladó elég furcsán nézett ránk, de nem is csodálom, ami mindent összevásároltunk... Főleg a babakajánál méregetett minket.
Négy teli szatyorral sétáltunk az utcán. Igaz, én csak kettőt cipeltem, de így is majd' leszakadt a karom. JR lovagiasan átvett egyet, amiért elég hálás voltam.
- Most két hónapra elég kajánk van - mondtam, amikor megálltunk egy piros lámpánál.
- Nyugi, Minhyunnal és Baekhoval az oldalunkon holnapra elfogy.
- Hát nagyon remélem, hogy nem. Ha még is így történne, akkor éheztetni fogom őket egy héten keresztül.
Zöldre váltott a lámpa, ezért leléptem a járdáról a zebrára. A következő pillanatban JR visszarántott, így mellkasának csapódtam. Hallottam, ahogy mögöttem vagy 120-szal elszáguld egy kocsi.
Ettől az apró mozdulattól is megmagyarázhatatlanul hevesen kezdett el verni a szívem.
- Úgy látszik nem csak Minhyun elől kell megvédjelek - mondta halkan a fülembe, aztán elengedett.
- Köszönöm - mondtam kipirulva.
Rossz volt belegondolni, hogy ha JR nem lett volna itt, én már rég a betonra lennék felkenődve...
Egész hazafelé úton csöndben sétáltunk egymás mellett gondolatainkba merülve.
Az első dolog ami feltűnt a lakáshoz érve, hogy semmiféle fény nem szűrődött ki. Biztos voltam benne, hogy a fiúk még nem feküdtek le aludni, ezért rossz érzés fogott el. Amikor beléptünk az ajtón, JR nem kapcsolt fel semmilyen villanyt, csak becsukta mögöttünk az ajtót. Ott álltam, és vártam, hogy gyújtson villanyt, de ez nem történt meg. JR hangját hallottam meg közelről.
- Tudod most mi következik? - kérdezte vészjóslóan.

Like a bird trapped in a cage 17

Már az utcán haladtunk, amikor MinHyun megszólalt:
- A következő lehetek én? - kérdezte.
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Hát először JR, aztán Ren... A következő azért hadd legyek én.
- Öhm... Oké - válaszoltam, és elnevettem magam.
- Köszi - vigyorgott. - Holnap? - egyeztette az időpontot.
- Oké - válaszoltam, mire átölelte a vállamat. - Hallod, nem holnapról volt szó?
- Ja de, bocsi - mondta, és levette rólam a karját.

Én csöndben követtem őket, mert fogalmam sem volt, hova terveztek menni, de úgy láttam, megint a Han folyó partja a helyszín. Leültünk mindannyian a fűbe, aztán hátra is feküdtünk, hogy úgy kémlelhessük az eget. Mindenki csöndben feküdt, és nézett az égre. Én törtem meg a csöndet.
- Öhm.. Fiúk... Titeket egyáltalán nem zavar, hogy már rég felkelt a nap? - kérdeztem, mert elvileg a napfelkeltét jöttünk megnézni. Erre röhögésben törtek ki.
- Őszintén? - kérdezte BaekHo. - Nem.
Aztán csöndben feküdtünk. Tőlem balra Ren terült el, és ahogy elnéztem, visszaaludt. Tőlem jobbra pedig JR  feküdt. Nem gondoltam, hogy ennyire közel fekszünk egymáshoz, mert amikor meg akartam mozdítani a kezem, ujjaink összeértek. Zavaromban az oldalamhoz szorítottam a kezem, és a szemem sarkából láttam, hogy JR elmosolyodik.

Nem tudom, mennyi ideig feküdtünk így, de élveztem. Teljes csönd volt körülöttünk, az autók zaja sem ért el idáig. Mi sem szólaltunk meg, némán néztük, ahogy a felhők járnak az égen.
Egy idő után a fiúk fölkeltek, és közölték, hogy most menniük kell. Rent is fölébresztették, aztán elhúztak.
- Na mi merre megyünk? - kérdeztem BaekHotól.
- Igazából lövésem sincs. De ha van ötleted, akkor csak szólj.
- Oké - mondtam, és vártam, hogy történjen valami. De mindketten csak tanácstalanul álltunk, és arra vártunk, hogy a másik előálljon egy ötlettel. Aztán elnevettük magunkat szerencsétlenségünkön, és persze utána sem jött semmilyen ötlet. Ez így vicces lesz.
- Na csináljunk már valamit - fakadtam ki.
- Jó  - vágta rá BaekHo. - De mit? Hova menjünk?
- Mit tudom én. Mondjuk haza.
- Ne! - vágta rá BaekHo. - Inkább sétáljunk még a parton.
- Oké.
Így is tettünk. Végül az egész napot a városban töltöttük. Mintha direkt nem szabadott volna hazamennünk. De végül is nagyon jól éreztem magam.

Délelőtt mindenfelé elsétáltunk, úgyhogy a sok sétától már leszakadt a lábam, ezért beültünk egy kávézóba ebédelni. Délután pedig BaekHo megmutatta a kedvenc játéktermét. Majdnem mindenen végigmentünk, bár a legtöbben elég béna voltam. Mindenesetre BaekHo jót nevetett. Mondjuk én is.
Aztán már megint nem volt semmi ötletünk. Megint sétálni indultunk a városba, végül beültük egy moziba.
Ez így még oké is lett volna. Ráböktünk egy szimpatikus plakátra, hogy majd azt megnézzük. BaekHo tök rendes volt, még popcornt is vett nekem. Egyikőnk sem ismerte ezt a filmet, de hamar rájöttünk, hogy rossz választás volt, mert egy ömlengős, nyálas romantikus film volt. De rontott a helyzeten, hogy rajtunk kívül csupa szerelmes pár volt, mindegyik összeölelkezve, sőt, még csókolózó párt is láttam.
Azt hittem, ennél rosszabb már nem lehet, de amikor megláttam egy +18-as rész első jeleneteit, BaekHo átkarolta a vállamat, és közelebb húzott magához.
- Itt még bajok lesznek - suttogta szenvedélyesen a fülembe. - MinHyunnak ígérted be a következő menetet.
- Majd eltitkoljuk előle.
Itt már alig bírtam visszatartani a röhögést. Nem elég, hogy végigkommentálta az egészet (ami már alapjáraton szórakoztató volt) és most még ez is.
A film vége szomorú volt, a főszereplő pasi meghalt, mire BaekHo közölte, hogy már épp ideje volt. Ráadásul a csaj depressziójában öngyilkos lett, aminek még jobban örült.
- Ilyen béna filmet - közölte, amikor már hazafelé tartottunk. - Következőre egy jobb filmre viszlek el. Tudod mit? Egy horrorra. Akkor végig hozzám fogsz bújni a félelemtől.
- Jó ötlet. Az romantikusabb lesz, mint ez volt.
- Hát az biztos.
Egészen hazáig hülyültünk. Persze BaekHoval mást nem is lehet. Még a lépcsőn fölfelé is dőltünk a röhögéstől. Viszont amikor beléptünk a lakásba, a látvány, ami fogadott, eléggé megdöbbentett.
A bútorok széttolva, papírok szétdobálva, cuccok a földön össze-vissza, egy szóval: hatalmas kupi. Mintha egy lavina söpört volna végig rajta.
- Itt meg mi történt? - kérdeztem döbbenten a pakolászó fiúktól.

Like a bird trapped in a cage 16

Ma reggel kivételesen nem magamtól ébredtem. Először csak az ajtó nyílását hallottam, aztán valaki elkezdett bökdösni és csikizni.
- Ébren vagy? – kérdezte JR jó hangosan.
- Ya! Hagyjál már – mondtam, és a fejem fölé húztam a takarót. JR megragadta a végét a takarómnak, és egy rántással lejjebb húzta. Persze nem hagytam, két kézzel fogtam a takarót, és magam felé húztam. Föltérdeltem, miközben mindketten húzogattuk a takarót.
A következő pillanatban JR jó nagyot rántott rajta, úgyhogy előre borultam, egyenesen az ágy végébe, ahol JR állt. Az ágy kb a térdéig ért, így a lendülettől ráborultam. Lefejeltem a combját, és megkapaszkodtam a nadrágja derekába, mintha le akarnám húzni róla, persze erről szó se volt. Fölkaptam a fejem, de ágyékával találtam szemben magam. Rákvörös volt a fejem. JR fölsegített. Az ő arcának is hasonló színe volt, mint az enyémnek.

- Látom fölébredtél, úgyhogy azt hiszem én megyek.
Úristen, ez ciki volt. Elkezdtem öltözködni. Hallottam, hogy a nappaliban MinHyun megkérdezi JR-t, mit csináltunk, hogy ilyen vörös a feje. De választ nem hallottam. Mikor befejeztem az öltözést, kimentem a nappaliba.
- Szeretnétek kettesben itthon maradni? – kérdezte MinHyun hatalmas vigyorral az arcán. Én csak megcsóváltam a fejem. Miért gondol mindig a legrosszabbra? Nem történt semmi…
- Majd máskor esetleg - mondta BaekHo. - Mára foglalt vagy.

- Mi? - néztem kérdőn rá.

- Ma velem maradsz - vigyorgott. Hát... jó tudni. Végül is sejthettem volna, mert már mindenkivel voltam egyedül itthon, csak vele nem.

Mi négyen (Aron, MinHyun, BaekHo és én) leültünk az asztalhoz kajálni.

- Tegnap este nem kellett volna szólnom, hogy JR van a fürdőben - vigyorgott MinHyun, mire kérdőn néztem rá. - Úgy sokkal viccesebb lett volna.

- Mostantól vigyáznom kell veled . mondtam, mert elképzeltem, hogy azt mondja szabad a fürdő, és benyitok, holott vannak bent.

- Miért? Én soha nem hazudnék neked - mondta mosolyogva.

- Persze...

Ekkor JR kilépett a szobájából, odasétált hozzánk, majd leült az asztalhoz.

- Képzeld, JR - kezdett bele Minhyun - Hana tegnap be akart nyitni hozzád, de időben szóltam. Lehet, nem kellett volna...

JR kérdőn nézett Minhyunra, aki erre folytatta.

- Örültél volna neki, mi? Még pirosabb lett volna az arcotok, mint ma reggel.

Éppen ittam, így ennek hallatára félrenyeltem.

- Hagyjad már szegényeket - mondta Aron, miközben a hátamat veregette, nehogy megfulladjak.

- Miért? - kérdezte röhögve MinHyun. - Tök jó cukkolni őket. Nem?

- De - vágta rá BaekHo, majd összepacsizott vele.

Mi erre felsóhajtottunk. Nehéz életem van itt. MinHyun a legrosszabb, de ettől függetlenül nagyon bírom.

- Mennyi az idő? - kérdeztem, mert föltűnt, hogy sötétebb van, mint reggelente ha fölkelek lenni szokott.

- 6 óra - felelte Aron.

- Jézusom! Miért keltettetek fel ilyen korán?

- Csak - válaszolta JR. - Mi is fölkeltünk, gondoltuk, most keljünk együtt.

- És miért pont így? - kérdeztem. Nem igazán tetszett, hogy csak úgy le akarta húzni rólam a takarót.

- Kölcsön kenyér visszajár - mosolygott rám, mire eszembe jutott a párnás akció.

- Jaj, az vicces volt - mondta Minhyun.
- Miért, ott mi volt? - kérdezte Aron.
- Semmi, csak felébresztettem JR-t.
- Aha. Csak éppen egy jó kis párnacsatával végződött - válaszolta MinHyun. - Ja és annyira hangosak voltak, hogy nem hallottam a TV-t.
- Na azért ne vidd túlzásba - hangoztatta JR.
- Nem viszem. Látnotok kellett volna, hogy rohant ki Hana JR elől.
- Na jól van - zárta le a témát Aron. Hálás voltam érte. - Mennünk kéne, nem? - kérdezte. A fiúk bólogattak.
gyorsan befejeztük a reggelit, majd a fiúk elindultak az ajtó felé.
- Te is jössz ám velünk - nézett rám BaekHo.
- Ja, oké.
Aztán az ajtóban megálltam, és megkérdeztem:
- Ren nem jön?
- Ja, de - röhögtek, majd BaekHo berohant a szobába. Pár másodperccel később vigyorogva jött felénk, és maga után húzta Rent, aki félig még aludt. Komolyan, még a takarója is ott volt körülötte!
- Akkor mehetünk, Ren is itt van - közölte MinHyun és kilépett az ajtón. Ren szerintem semmit nem fogott föl, ezért én védtem meg.
- Legalább hadd öltözzön fel!
- Na jó. Öt percet kapsz - lökte meg BaekHo. Aztán mégiscsak követte és segített neki.
Több mint 5 perc múlva jöttek ki, Ren kócos hajjal, pólóját fordítva felhúzva és a szemét dörzsölve.
- Na gyere ide - mondtam. Ezt nem bírtam nézni.
Odamentem hozzá, és lehúztam róla a pólót. Mögöttem a fiúk hangos füttyögésbe kezdtek, de figyelmen kívül hagytam őket, és rendesen fölhúztam rá a fölsőt.
- Köszi - motyogta Ren. Még mindig úgy tűnt, hogy nem egészen ébredt fel.
- Na gyere be velem a fürdőbe - mondtam, és húztam magam után.
- Ohóóó - kiabálta MinHyun - úgy látom telhetetlen vagy. Először JR-t, de most már Rent is megrontod!
A fürdőben Rent odatoltam a csaphoz, és mondtam, hogy mossa meg az arcát. Ettől éberebb lett. Odanyújtottam neki a törölközőt. Aztán a haját is gyors rendbe hozta, majd kimentünk.
A fiúk persze röhögtek. Még mielőtt MinHyun bármit mondhatott, megkérdeztem, hogy akkor most hova megyünk, és kiléptem az ajtón.
- Megyünk megnézni a napfelkeltét.

Like a bird trapped in a cage 15

- My name is Optimus Prime - felelte halál komolyan az egyén. – Ja! Nem is - nevetett MinHyun. - Kakas!
Gyorsan fölpattantam, és kinyitottam az ajtót.
- Te hülye! A szívbajt hoztad rám!
- Miért? Azt hitted támadnak a transformeresek?
- Nem. Ahhoz még nem utánzod elég jól - mondtam, és elhaladtam mellette. Teljesen a szívbajt hozta rám. Amikor elment, teljesen megrémisztett ezzel a csukd be az ablakos dologgal, és most meg persze elhülyüli… de azért örülök, hogy visszatért a mosolygós énje.
- Sziasztok - köszöntem a fiúknak, akik a nappaliban mászkáltak.
- Szia - köszöntek vissza. Elmentem a hűtőhöz, és elővettem a kaját, amit még MinHyunnal főztünk, és megmelegítettem, mert biztos voltam benne, hogy a fiúk éhesek. Igazam is volt, két percen belül mindannyian az asztalnál ültek, és várták, hogy letegyem eléjük a kaját. És még megteríteni sem voltak képesek!
- Na jó étvágyat - mondtam nekik, miután én is leültem.
- Köszi - válaszolták.
- Na találjátok ki, ki főzte - mosolygott MinHyun.
- Hana? - kérdezte Aron olyan „ez nem egyértelmű?” hangsúllyal.
- Nem - felelte MinHyun. - Én főztem.
Ebben a pillanatban 4 villa esett csörömpölve az asztalra. Ezen muszáj volt mosolyognom.
- Ennyire rosszul főz? - néztem a fiúkra.
- Első próbálkozása után nem engedtük többé a konyhába - magyarázta BaekHo.
- Na azért annyira nem durva - mondta MinHyun.
- Mindenesetre - szóltam közbe - én mondtam mennyit tegyen bele, és hogy mit csináljon, ráadásul mi is ettünk délben belőle, úgyhogy megígérem nektek, hogy nem kaptok ételmérgezést.
Így már kicsit nyugodtabban fogtak hozzá, de BaekHo még közel hajolt a kajához, és szemügyre vette, de végül ő is belekóstolt.
- Tényleg nem rossz - mondta Aron. - De akkor is jobb lenne, ha te főznél.
- Oké. De majd megint el kell menni bevásárolni, mert alig van itthon pár cucc.
- Itthon? - lepődött meg JR egy halvány mosoly kíséretében. Először nem értettem, hogy miért kérdez rá, de aztán leesett.
- Ö… hát igen. Végül is még egy ideig itt leszek nem? Addig ez az otthonom – feleltem egy vállvonás kíséretében. A fiúk csak mosolyogtak, majd mindenki folytatta az evést. 
Vacsora után összeszedtem a tányérokat, és el is mosogattam. Mint mindig.
Amikor ezzel végeztem, Ren éppen jött ki a szobájából.
- Nézd, mim van! - mutatott fel egy DVD alakú valamit.
- Filmet nézünk? - kérdeztem. Mindannyian itt álltunk a nappaliban. A fiúk helyeslően bólogattak, én meg nem értettem semmit, de rossz érzésem volt.
- Nem. Karaokézunk.
Egy ideig néztem a kezében lévő CD-t, aztán a többiekre néztem.
- Jó szórakozást - mondtam, és elindultam a szobám felé.
- Hé - szóltak utánam, mire kérdőn megfordultam.
- Te nem jössz? - kérdezte Ren.
- Nem - feleltem egyszerűen.
- Miért?
- Mert borzalmas hangom van.
- Ugyan már - mosolyodott el. - Biztos nem.
- De.
- Mi sem vagyunk profi énekesek - mondta JR.
- Akkor sem - mondtam, és bementem a szobámba. De most előtte kihúztam kívülről a kulcsot, utána meg belülről bezártam. Kíváncsi lettem volna, milyen képet vágnak ehhez a fiúk. Biztos meglepődtek.
- Na ne hülyéskedj - szólt Minhyun. - Nem nevetnénk ki.
- Persze, mert a hangomtól csak sírni tudnátok.
- Most már túlzásba viszed.
- Nem is.
- Na, kérlek. Hidd el, jó lesz.
- Nem - makacskodtam. - Nyugodtan szórakozzatok nélkülem.
- De... - szegény MinHyun már nem tudott mit szólni. - Nehéz eset vagy - sóhajtotta végül. Elnevettem magam.
- Tudom.
- Na várjál, elkezdjük, és majd meglátod milyen jó. És akkor a végén még te is énekelhetsz egyet.
- Minden vágyam - morogtam.
De szerencsére végre békén hagytak. Elsőnek Minhyun énekelt. Teljesen ledöbbenve ültem az ágyamon. Gyönyörű hangja volt... Aztán jött BaekHo. Őneki is ugyanolyan fantasztikus hangja volt. Talán még jobb is. Aztán Ren és Aron is elég jól teljesítettek. JR volt az, aki nem teljesített olyan jól, mint a többiek, de hozzám képest csúcsteljesítmény lehetne. Nem tudom honnét van Rennek egy ilyen DVD-je, ahol még pontozza is a gép az eredményt (mint a karaoke bárokban). Mind az öten 90 felett teljesítettek. Ebből is az látszik, hogy jól el tudják énekelni a számokat (Nem a hangot pontozza, hanem azt, hogy mennyire tudod ugyanúgy elénekelni, mint az eredetit). Mikor az utolsó is végzett, Minhyun odajött az ajtóhoz, és bekopogott.
- Na most már jössz?
- Dehogyis! Csak még jobban meggyőztetek arról, hogy ne énekeljek.
- Ne már, kérlek gyere ki!
- Nem.
- Kérleeek!
- Nem!
- Kérlek!
- Nem.
- Kérlek!
- Nem.
- Kérlek!
- Nem.
- Befognátok? - hallottam JR hangját messzebbről, mire elnevettem magam. Lehet, hogy kicsit idegesítőek voltunk...
- MinHyun próbálkozhatsz, de úgysem fog menni.
Azt hiszem végre felfogták, hogy nem fogok kimenni, ugyanis kikapcsolták a tévét, és szétszéledtek (legalábbis a hangok alapján).
Úgy fél órával később mentem ki. Aron ott ült a kanapén.
- Na, meggondoltad magad? - nézett rám mosolyogva.
- Nem. A fürdőbe megyek.
Amikor az ajtó elé értem, MinHyun szólalt meg.
- JR van bent. - Hátrafordultam. Nyitva volt a szobaajtó, úgyhogy láttam, ahogyan éppen fölül az ágyán. - De attól nyugodtan bemehetsz - vigyorgott rám.
Mosolyogva megráztam a fejem, és inkább visszamentem a szobámba.