Like a bird trapped in a cage 29

- Te jó ég, mennyit dolgoznak a fiúk... - csodálkoztam, miközben az órára pillantottam.
A TV halkan ment előttünk, míg mi a kanapén feküdtünk. Én persze félig rajta voltam, ami szerencsére őt cseppet sem zavarta. JR nyugodtan cirógatta a fejem búbját, miközben én a fejem mellkasán pihentettem. A TV igazából feleslegesen volt bekapcsolva, mert valahogy egyikőnk sem arra figyelt.
JR először csak morgott párat, mintha most ébresztettem volna fel, mert félig aludt.
- Csak ritkán esik meg, hogy ilyen sokáig húzódik. Ez persze nem jelent feltétlen rosszat. Valószínűleg jó nyomon járnak - motyogta.
- Csak legyen már vége ennek az egésznek - sóhajtottam.
- Ha előbb elintézzük a dolgokat, akkor is itt maradsz még a hét végéig? - kérdezte.
- Igen - bólintottam. - Addig teljesen a tiétek vagyok.
- És utána? - nézett rám. Hangja halkabb volt és bizonytalan.
Erre most mit tudnék válaszolni? Azt, hogy nem? Ez nem lenne igaz...
- Majd alakulnak valahogy a dolgok - mondtam inkább magamnak, mintsem JR-nak.  - Amúgy utána is lesz dolgotok? - váltottam témát.
- Ha elértünk a célunkat, akkor különösebben nem. Szeretnénk normálisan élni, ha már nem volt lehetőségünk rá korábban - magyarázta. Kérdőn felpillantottam rá, mire ő folytatta. - Szeretnénk normális munkát, fősulira menni vagy egyetemre, barátnőt, barátokat, bulizni, meg ilyenek. Mint a normális emberek szokták.
- Megértem - sóhajtottam.
- És bocsánatot szeretnék kérni, amiért téged is belerángattunk ebbe...
Először csak kikerekedett szemekkel néztem rá, aztán elnevettem magam.
- Most komoly emiatt kérsz bocsánatot? Ugyan már JR - simítottam meg a karját. - Először is, ha én nem kezdtem volna ki azzal a pasassal a bárban, akkor lenne minden rendben. Nem ti mondtátok, hogy flörtöljek vele és csórjam el a telefonszámát - csóváltam a fejem.
- De ha nem rabolunk el...
- Ha nem raboltatok volna el, akkor már rég alulról szagolnám az ibolyákat - szakítottam félbe ingerülten. Nem is értem, miért én győzködtem őt. Nem rég még pont fordítva volt.
Pár percig farkasszemet néztünk, amit végül JR szakított meg azzal, hogy szomorúan félrenézett. - És ha akkor nem mentem volna el abba a bárba, azon a napon, abban az időpontban, és nem kezdtem volna ki

vele, akkor most nem is ismernénk egymást - mondtam vigasztalóan, mire ő újra rám nézett, majd gyorsan megcsókolt.
- Bocsáss meg - mondta megint.
- Most miért?
- Hogy ilyen sok veszélynek teszlek ki... - suttogta, mire felsóhajtottam.
- Én egyáltalán nem bánom - néztem rá csillogó szemekkel. - Érted bármit megtennék - mondtam, majd ismét megcsókoltam, de most jóval hosszabb ideig.
Ezután csendben maradtunk és a TV-t kezdtük el nézni. Egy nem túl érdekes műsor ment, amire igazából nem is figyeltem, inkább gondolkoztam ezen, meg azon. Többek közt persze a fiúkon, a pasason, a munkájukon, meg ilyenekről. Eszembe jutott persze a régen látott barátnőm is, Ae Cha, akivel mostanában egy percet sem beszéltem, pedig előtte órákat telefonáltunk, miközben a neten is leveleztünk, plusz kommentekben is beszéltünk. Ehhez képest most annyira nem is hiányzott...
- Mindig is az a pasas ellen dolgoztatok? - jutott hirtelen eszembe.
- Igen. Meg a csatlósai ellen - válaszolta most már teljesen nyugodtan. Nem tudom, hogy az előbb min is gondolkozott pontosan, hogy hirtelen olyan bűnbánó lett, és folyton mindenért bocsánatot kért tőlem, de igazából nem is érdekelt. A lényeg, hogy most már ezt is megbeszéltük.
- És hogy tervezitek legyőzni őket? Egyesével? - kérdeztem logikusan gondolkodva. Egyszerre biztosan nem, elvégre sokkal többen vannak, mint ők...
- Ez már legyen a mi dolgunk - bújt ki a válasz adás alól.
- Értem - sóhajtottam. Már megszokhattam volna, hogy az ilyen dolgokat nem kötik az orromra... - Hány óra? - kérdeztem hirtelen.
- Öm...nyolc - nézett rá a faliórára. - Apropó... Nem baj, ha kicsit korábban fekszünk le? Holnap valószínűleg nekem is el kell mennem, és nem ártana, ha éber lennék.
- Nem - mosolyogtam rá. - Ne csináljak valamit a többieknek vacsorára?
- Nem kell. Ha hazaértek, szerintem rögtön az ágyba fekszenek és majd csak reggel esznek, vagy ha netán nagyon éhesek, akkor esznek valami hideget. Ott a hűtő - mondta, majd felállt. - Elmegyek letusolni - intett a fürdőszoba felé, majd megindult. Már nyitottam is a szám, hogy megakadályozzam ebben, de aztán eszembe jutott a zavaró tényező, ezért egy fejrázás kíséretében el is hessegettem a gondolatot a fejemből. Aztán ahogy JR távolodó alakjára kaptam a tekintetem, megláttam, hogy megtorpant egy pillanatra, de pár másodperc elteltével már ment is tovább. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy ugyan arra gondolunk: zuhanyzás, együtt. De erről ugye szó sem lehetett, meg egyébként is, így jobban belegondolva jó ötlet sem lett volna, elvégre köztünk még semmi sem történt...
Továbbra is a kanapén ültem és a TV-t bámultam, bár nem túl sok érdekesség ment benne még mindig. Kellemesebb volt a víz hangját hallgatni, ahogy folyik. Tudom, hogy hülyeség, de valahogy megnyugtatott.
Már egy ideje csend uralkodott, amiből arra következtettem, hogy JR végzett. Kikapcsoltam a TV-t, és már álltam is fel, hogy elmenjek a saját cuccomért, elvégre mindjárt mehetek én is fürdeni, de aztán meghallottam a hangját.
- Hana?
- Igen? - kiáltottam vissza.
- Nem hoznál egy friss törölközőt? A szobámban van a szekrényemben.
- De, persze - feleltem és feltápászkodtam a helyemről.
Először persze elmentem a saját cuccomért, hogy utána már ne kelljen visszajönnöm. Megfogtam a neszesszeres táskát, amiben persze benne voltak a fürdéshez szükséges cuccaim, és beleraktam tiszta fehérneműt is, majd megindultam JR szobájába.
Eltartott egy ideig, míg a cuccok között megtaláltam, amit kerestem. Mondjuk azért, mert mindennek JR illata volt, és csak nehezen bírtam ki, hogy ne kezdjek el mindent megnézegetni, de legfőképp elpakolni. Nem akarom megsérteni őt, mert ha neki ez a rend, akkor jó, elfogadom, de nálam ezt disznóólnak nevezik. Inkább csak gyorsan kikaptam a keresett tárgyat, bevágtam a szekrényajtót és már mentem is a fürdőbe.
Miután halkan bekopogtam, résnyire nyitottam az ajtót és benyújtottam a törölközőt. Nem akartam meglesni, ezért direkt az ellenkező irányba néztem, ezért nem is láthattam, amikor JR kinyúl az anyagért. Csakhogy a törölközővel együtt megragadta a csuklóm és annál fogva berántott. Ijedtségemben felsikoltottam és kezem az arcom elé kaptam. Igazából nem tudom, hogy mire számítottam, talán arra, hogy JR teljesen meztelenül áll előttem...
- Ne hülyéskedj már - nevetgélt halkan. Nem értettem, hogy miért mondja ezt nekem, de aztán megláttam a szemem sarkából, hogy egy fehér törölköző volt a dereka köré csavarva.
- Hé! - kaptam el a kezem arcom elől és rámutattam az ágyékára. - Ha van, miért kértél?
- Mert közben találtam - húzódott aranyos mosolyra szája.
- Persze - dünnyögtem, majd szemeim lesütöttem. Túl aranyos volt ahhoz, hogy rábírjak nézni.
- De most legalább van neked is - utalt arra, hogy én is szeretnék majd fürdeni.
- Igaz - mondtam még mindig a földet a bámulva, de aztán már nem bírtam ellen állni a kísértésnek, muszáj volt megnéznem a felsőtestét, amit persze ő is észrevett, de szerencsére nem tette szóvá. - Hol maradtak a kockáid? - kérdeztem viccelődve, miközben végigsimítottam a hasfalán.
- Baekhonál - vágta rá kapásból, mire elnevettem magam.
- Akkor kérd vissza!
- A kockahasú fiúkat szereted? - vonta fel egyik szemöldökét.
- Nem feltétlenül... - mondtam. - Ha ez így lenne, akkor nem lennék veled.
- De nehogy azt hidd, hogy nekem nem volt! Csak amióta itt vagy, nem volt időm elmenni gyúrni.
- Szóval az én hibám? - kérdeztem hitetlenkedve. Persze tudtam, hogy nem gondolta komolyan, de már magától jönnek az ilyen szívatások. Hiába, öt fiúval élek összezárva, ezen nem is kell meglepődni,
- Meglehet - mosolygott rám, majd közelebb lépett. - Na lássuk, hogy neked mid van!
- Nagy hasam - vágtam rá és hátraléptem, miközben egyik kezemmel eltakartam azt, a másikat pedig JR mellkasára tettem, hogy ne jöjjön közelebb. Ravaszul elmosolyodott, mire ösztönösen jobban testemhez szorítottam a pólót.
- Ne gyere közelebb! - figyelmeztettem, de igazából mintha meg se hallotta volna, folytatta útját. Megfordult a fejemben, hogy gyorsan kiszaladok a fürdőből, de még végig se gondoltam ezt, már el is kapta JR az egyik karom, aminél fogva közelebb húzott magához és megcsikizte az oldalam, ami miatt enyhült a szorításom. JR persze kihasználta az alkalmat és lefogta a másik kezem is, majd felrántotta a fölsőm alját.
- Ez neked nagy has?
- Igen - motyogtam.
- Hát te hülye vagy! - csattant fel, mire én zavartan lesütöttem szemeimet. - De én így szeretlek - puszilta meg a homlokom. - Ilyen nagy hassal - tette hozzá, mire megütöttem a mellkasát. Ezt azt hiszem még egy párszor meg fogom kapni... - Na nézzük tovább - mondta, és egyre feljebb kezdte  húzni a fölsőmet.
- Ya! - csaptam rá a kezére. - Mióta vagy ilyen perverz? - kérdeztem elvörösödve.
- Ez nem perverzség.
- Utoljára is ezt mondtad - emlékeztettem.
- Akkor sem volt az.
- Akkor nálad mi számít annak? - kérdeztem.
- Most elemezzem? - vonta fel a szemöldökét.
- Ne, inkább ne - ráztam a fejem.
- Most már késő - vigyorodott el pimaszul, majd bele is kezdett. - A perverzségnek van határa.
- Nem akarom hallani - tapasztottam a kezem füleimre, de mivel még így is hallottam, hogy mit mond, elkezdtem 'lálálá"-zni.
- És te is élvezed, amit csinálok, úgyhogy nem értem, mi a baj - fejezte be. Erre nem tudtam mint mondani, csak elkezdtem az egyik hajtincsemet csavargatni. - Igazam van?
- Lehet - motyogtam, majd magamhoz húztam és megcsókoltam. JR rögtön viszonozta azt, majd miközben én a nyakát öleltem körbe, elkezdte a pólómat feljebb húzni. Mikor elváltunk egymástól, végleg kibújtatott belőle.
- Most boldog vagy? - kérdeztem felháborodást színlelve.
- Aha - bólogatott. - Felesleges volt nagydobra verned ezt az egészet.
- De még mindig nem értem, hogy mire volt jó - csóváltam a fejem.
- Én itt állok előtted egy szál törölközőben, te meg teljesen felöltözve. Ez így fair, hogy én is láthatlak téged kevesebb ruhában.
- Jó... - láttam be, de egy kicsit kellemetlenül éreztem magam így. Tény és való, hogy JR-nak ebben igaza van, de én mégis csak lányból vagyok és szégyenlős vagyok...
Aztán újra megcsókoltam őt figyelemelterelésként. Láttam rajta, hogy észrevette, hogy valami bajom van, de nem akartam, hogy rosszul érezze magát miattam.
Ezzel elvoltunk egy jó ideig. Aztán amikor JR elkezdte letolni a nadrágomat is, még nem kapcsoltam, de amikor az halk puffanással a földre ért, elváltam tőle.
Csodálkozva néztem rá. Egyáltalán nem értettem, hogy mire megy ki a játék, de aztán leesett.
- Szóval segítesz levetkőzni a fürdéshez? - kérdeztem, miközben kiléptem a nadrágból.
- Aha - vonta meg a vállát, de láttam, hogy mosolyog.
- Értem. De most már egyedül is menni fog.
Aprót bólintott, mire kicsit elszégyelltem magam. Akaratlanul ugyan, de mindig sikerül olyan helyzetbe hoznia, hogy muszáj elutasítanom. Nagyon rosszul éreztem magam és legszívesebben elástam volna magam a föld alá jó mélyre.
- Ne haragudj - ragadtam meg a csuklóját, amikor elindult kifelé. Kérdőn felém fordult, mire én folytattam. - Tudod, hogy ez az egész kicsit rosszkor jött... meg - tettem hozzá halkan.
- Tudom - mondta kedvesen. - Nem haragszom, megértem. Muszáj lesz hozzászoknom a lányos dolgokhoz.
Halványan elmosolyodtam, majd miután JR mögött becsukódott az ajtó, sóhajtottam egyet, és nekiálltam fürdeni.
Talán a kelleténél kicsit tovább álltam a zuhany alatt, de jól esett a meleg víz. Teljesen felfrissített. Miután alaposan megtörölköztem és felhúztam a tiszta fehérneműt, rájöttem, hogy elfelejtettem pizsamát behozni. Nagyot sóhajtottam, miközben a testem köré csavartam a törölközőt, mert azért mégse otthon vagyok, hogy szinte meztelenül mászkálhassak. Óvatosan kikukucskáltam az ajtón, hogy megnézzem a fiúk megjöttek-e már. Szerencsére (egy kivételével) még nem voltak itthon, így nyugodtan mentem a szobám felé. A fürdővel szemben volt Minhyun és Aron szobája, és ez mellett a másik három fiúé, így amikor kiléptem, megláttam, hogy az ajtó nyitva van. Nem akartam leskelődni JR után, de ahogy elindultam a szobám felé, tekintetem akaratlanul is bevándorolt oda. JR az ágyán feküdt, hason, ezért nem tudtam eldönteni, hogy ébren van-e vagy sem. Egy pillanatra megálltam, és azt fontolgattam, hogy bemenjek-e vagy sem. Már épp amikor eldöntöttem, hogy előbb felhúzom a pizsim, egy hirtelen ötlettől vezérelve inkább bementem. Halkan odasurrantam hozzá és leguggoltam mellé.
- JR - suttogtam olyan halkan, hogy ha ébren van, meghallja, de ha alszik, nem ébred fel rá.
- Hmm? - morogta.
- Csak kíváncsi voltam, hogy ébren vagy-e - feleltem.
Lassan, fáradtan felemelte a fejét, és a szemembe nézett.
- Kész vagy? - kérdezte.
- Még fel kell húznom a pizsim, és aztán igen - bólintottam, majd láttam, hogy JR végig néz rajtam. Hirtelen megragadta a csuklóm, amivel testemhez szorítottam a törölközőt, így az leesett a földre; és berántott maga mellé.
- De várj, ha megjönnek a fiúk... - kezdtem ellenkezni.
- Takaró alatt leszel - szakított félbe. Nem akartam nagyon belemenni, mert mi van, ha a fiúk benyitnak és félre értik a helyzetet? Nem mintha olyan sok közük lenne ahhoz, hogy mit csinálunk, vagy mit nem, szóval felesleges emiatt aggódnia, de ha Minhyunból és Baekhoból indulok ki, akkor ők simán tovább fűzik a történetet csakhogy minket idegesítsenek.
- Hát jó - adtam be a derekam, majd befészkeltem magam mellé. Én feküdtem a fal mellett, míg JR szorosan mellett helyezkedett el. Kicsit szűkösen voltunk az ágyon, de mivel ez egy egyszemélyes ágy, ezen meg sem kell lepődni. Nem mintha annyira bántam volna, mert így csak közelebb lehettem JR-hoz.
Befordultam a fal felé, majd JR közelebb húzódott hozzám és hátulról átölelt. Egy ideig így feküdtünk, csendben és békében, aztán megéreztem ajkait a vállamon. Lágy puszikat hintett minden egyes helyre, amit ért. Óvatosan letolta a melltartóm pántját, hogy ne legyen útban neki.
- Ha annyira zavar, vedd le - tanácsoltam.
Pár perces néma csend telepedett közénk, ami alatt magam elé képzeltem JR értetlen arcát. Még így is, hogy nem láttam, mosolyra görbült a szám elé és nagy erőfeszítésbe került, hogy visszafojtsam a feltörekvő kacajom.
- Úgy értem a pántot - tettem hozzá, miután JR továbbra sem mozdult.
- Azt le lehet venni? - kérdezte.
- Nálatok tényleg nem járt még lány - mondtam mosolyogva, miközben lecsatoltam a pántot. - Így jobb?
- Aha, tökéletes - motyogta, majd folytatta a pár perccel ezelőtti munkáját. Eleinte csak a vállam és a nyakam kapott a puszijaiból, de hamarosan áttért a hátamra is, ahol megállt.
- Gyönyörű hátad van - mondta, majd végigsimított rajta. Még egy utolsó puszit kaptam a nyakamra, majd pár percnyi nyugalom és csend után el is aludtam.

Békés szunyókálásom a villany szakította félbe.
- Hoppá, bocsi - hallottam meg Aron megszeppent hangját az ajtóból. Erre már JR is elkezdett mocorogni mellettem, és én is felemeltem a fejem. Először nem értettem, hogy mitől van zavarban, de aztán rájöttem. Az történt, amire előtte is gondoltam már. A véletlen műve, hogy kétértelmű legyen a helyzetünk. Bal vállam meztelen volt, a jobb oldalon a melltartómat eltakarta a hajam, a takaró pedig úgy volt körém csavarva, mintha nem lenne rajtam semmi. JR-nak is csak a meztelen mellkasa látszódott ki.
Kómásan felemelte a fejét és hunyorogva Aronra nézett.
- Hány óra?
- Fél 12. De meg kéne beszélnünk valamit. Öltözz fel, és majd gyere ki - mondta, majd bizonytalanul megállt az ajtóban. Láttam rajta, hogy habozott, hogy kimenjen-e vagy sem. JR egy másodperc alatt kipattant az ágyból és Aronhoz ment, aki ezen nem kicsit lepődött meg.
- Gáz van? - kérdezte JR, miközben lekapcsolta a villanyt és becsukta maguk mögött az ajtót. Pislogtam párat, hogy szemem újra megszokja a sötétséget, majd egy nagy sóhaj kíséretében visszaejtettem a fejem a párnámra. Kicsit csalódott voltam, hogy nekem még mindig nem mondanak semmit, elvégre többek között engem is érint ez az egész, épp ezért... De lényegébe véve nem is kéne már meglepődnöm ezen. Lehet, hogy jobb is, hogy nem tudok minden részletről. Így legalább nem féltem őket annyira, mert nem tudom, hogy nap mint nap milyen veszélyekkel kell szembe nézniük.  De ezzel is az a baj, hogy voltak dolgok, amiket elmondtak, emiatt tökéletesen tudom, hogy veszélyes játékot űznek...
Addig gondolkoztam ilyeneken, míg újra el nem nyomott az álom.

Like a bird trapped in a cage 28

A fiúk tényleg csak rövid ideig voltak itthon. Épp hogy megebédeltek, már mentek is vissza. Mondanom sem kell, hogy ezek még jobban féltettem őket. Sajnos csak most tudatosult bennem, hogy mennyire veszélyes játszmát is űznek, és hogy mindennap az életüket kockáztatják értem. Egyáltalán nem éreztem olyan fontosnak, hogy engem megvédjenek. Értem én, hogy nem akarják, hogy ártatlanoknak bajuk essen, de mi alapján lettem én kiválasztva? Addig oké, hogy megkaptam a telefonszámát annak az embernek és emiatt idehoztak, de miért nem dobtak ki rögtön? Nem is ismertek! Ez is csak a nagylelkűségüket bizonyította: bármit képesek megtenni egy vadidegen emberért, kerüljön az bármibe. Jó, mondjuk megvan a saját okuk is, hogy miért akarják elkapni őt, de valamiért úgy érzem, hogy valami más is áll a dolgok mögött. Miért nem hagyták ott ezt a munkát csakúgy? Muszáj volt folytatniuk és bosszúhadjáratba kezdeni? Nem hiszem... Valahogy túl sok megválaszolatlan kérdésem volt, amikre nagy valószínűséggel soha nem is kapok választ, vagy legalábbis a nagy részükre.
- Mikor jönnek meg? - kérdeztem JR-t.
- Most mentek el, de te már hiányolod őket - csóválta a fejét. - Azt hiszem, hogy már néha eleged van az állandó játszani-akarásukból.
- Dehogyis! Csak féltem őket - halkultam el a mondat végére.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. Eddig se volt és most se lesz. Felesleges ezen stresszelned - nézett a szemeimbe. - Egyébként meg talán késő este.
- Addig egyedül leszünk?
- Igen - mosolygott rám sejtelmesen.
Pár percig néma csendben ültünk, amit végül JR szakított meg.
- Emlékszel még a reggeli fogadásunkra? - kérdezte.
- Persze - vágtam rá. - Miért?
- Azt hiszem, megvan a büntetésed, bár egyáltalán nem az, legalábbis szerintem te is élveznéd. Inkább úgy mondom, hogy megvan, hogy mit szeretnék.
- Na mit? - vontam fel a szemöldököm.
- Téged - vigyorgott kajánul. Sűrű pislogások közepette néztem rá, majd leesett, hogy mit szeretne.
- De perverz valaki - húztam én is mosolyra az ajkaimat.
- Nem is! - háborodott fel. - Te gondolsz rossz dolgokra! Nekem nincs semmi hátsó szándékom.
- Na jó, várjunk. Nem biztos, hogy ugyanarra gondolunk...
- Szerintem de - vigyorgott, aztán közelebb hajolt hozzám. Azt hittem, hogy meg fog csókolni, de ehelyett a füleimhez súrolta ajakit. - Mindketten ugyanarra gondolunk - morogta érzékien, aztán óvatosan ráharapott a fülcimpámra. Egyáltalán nem esett rosszul, de teljesen zavarba jöttem tőlem. Eddig még egyszer sem csinálta ezt, ezért nem is kérdéses, hogy váratlanul ért-e vagy sem.
- Yaa! - löktem el magamtól fülig pirulva. JR erre hangosan nevetni kezdett, mire én megdobtam egy párnával.
- Ne nevess ki! Ez egyáltalán nem vicces - morogtam karba tett kézzel.
- De ha látnád magad, te se bírnád ki! - törölgette a szemét.
- Örülök, hogy jól mulatsz...
- Na~~ - jött közelebb hozzám. - Ne haragudj! - mondta bűnbánó arccal, majd szorosan megölelt. Nem válaszoltam neki, csak kibontottam magam az öleléséből.
- Most tényleg megharagudtál? - tárta szét karjait. Válaszként megvontam a vállam, majd hátat fordítottam és elindultam a kanapé felé. Itt már nem bírtam ki mosolygás nélkül, de muszáj volt még egy kicsit kibírnom. Felkaptam egy párnát, majd hirtelen hátrafordultam és megdobtam vele JR-t, megint. A dobásom telibe találta JR arcát. Ahogy megláttam megilletődött fejét, felröhögtem.
- Na gyere csak ide - indult el felém, mire én hátrálni kezdtem. Azt hiszem, nem volt jó ötlet kikezdeni vele... JR hirtelen kinyújtotta a karját, hogy elkapja az enyém, de mielőtt megragadhatott volna, hátraugrottam és elszaladtam előle. Ő természetesen nem hagyta ennyiben a dolgot és utánam jött. Egy jó ideig el is voltunk ezzel. Végül a szobámba menekültem, és hátammal támasztottam az ajtót, hogy nem tudjon bejönni, de persze erősebb volt nálam, így simán bejutott. Amint éreztem, hogy JR úgyis lenyom, nyomban a sarokba futottam, és védekezőül magam elé kaptam a karjaimat. Körbenéztem, de nem láttam semmi menekülési útvonalat. Már időm sem lett volna újra elszaladni előle és kimenekülni a szobából, mert JR pillanatok alatt elkapta a kezemet, és közelebb rántott magához, aztán felkapott a karjaiba és az ágyra dobott, majd vigyorgó képpel fölém mászott.
- Én nyertem - nézett mélyen a szemeimbe. Én is ugyanígy tettem. Nem szólt egyikőnk sem, csak élveztük a pillanatot és egymás közelségét.
- Egy hete ugyanitt voltunk, ugyanilyen helyzetben - törtem meg végül én a csendet.
- Mikor? - ráncolta a szemöldökét JR.
- Amikor legelőször ide hoztál - emlékeztettem.
- Ja igen - mosolyodott el. - Nem volt nehéz rávenni, hogy velem gyere.
- Túl jól végzed a munkádat.
- Ez eddig nem tartozott hozzá, de nem volt nagyon ellenemre.
- Úgy tűnik mégis csak igaz, amit a fiúk szoktak mondani?
- Miért, mit szoktak mondani rólam? - kérdezett vissza.
- Hogy casanova vagy.
- Ez nem igaz. Én csak téged raboltalak el.
- Szégyelld is magad - mosolyogtam.
- Azt hiszem, nem fogom.
- Pedig kéne - folytattam.
- Tán sajnálod, hogy ide hoztalak? Ha jól emlékszem, nem volt annyira ellenedre.
- Azt nem, csak hogy utána bezártál a szobába.
Felnevetett.
- A rossz kislányok így járnak.
- Én lennék a rossz? - kérdeztem. - Nem is tudom, hogy ki rabolt el és lopta el a táskám.
- Én csak a telefonodat vettem el - védekezett.
- Igen, és a táskám magától ment utánad, mi?
- De azt vissza is adtuk.
- Jóval később.
- Csak azért sem hagyod magad, ugye?
- Pontosan, eszem ágában sincs feladni a szócsatát - vigyorogtam.
- Hihetetlen vagy - rázta a fejét. - De én így szeretlek - vallotta be, aztán lejjebb hajolt, hogy szájon csókolhasson.
Teljesen kiéhezve viszonoztam, miközben kezemet felvezettem a tarkójához, majd föl a hajába, amibe bele is túrtam. Egy halk morgás után átcsúsztatta a nyelvét az enyémhez, mire lábammal átöleltem a derekát, hogy minél közelebb tudhassam magamhoz. Benyúlt a pólóm alá és szépen lassan, centiméterekként húzta feljebb azt, egészen addig, amíg a melleim alá nem ért. Egy ideig ujjaival cirógatta a hasamat, aztán elszakadt ajkaimtól és puszikkal lepte el azt. Hogy én se tétlenkedjek, megragadtam a pólóját és lehúztam róla. Felemelkedett, pontosabban szólva feltérdelt. Egy kis ideig mindketten lihegtünk, majd amikor lenyugodott légzése, megszólalt.
- Azért meg kell kérdeznem, mielőtt komolyabban belemennénk. Szeretnéd?
- Mit? -  kérdeztem.
- Hogy lefeküdjünk. Úgy értem... olyannak ismerlek, de mégis csak egy hete ismerjük egymást és két napja vagyunk együtt.
- Mi az, hogy olyannak ismersz? - vontam fel kérdőn a szemöldököm.
- Hát... egy bárból jöttél ki, ahol éppen egy pasassal flörtölgettél és gondolom nem azért, hogy barátkozz vele.
- Jó, igen... - Úgy éreztem, muszáj megmagyaráznom a helyzetet, különben egy olcsó lotyónak nézne. - Igazából az volt az első alkalmam, hogy ilyet csináltam. Nem is tudom, miért... Nem szeretném, ha csak egy kis cafkának néznél, aki mindenkivel lefekszik, aki csak szembe jön vele. Különben is szűz vagyok még - vallottam be.
- Tényleg? - nézett rám döbbenten.
- És te vagy az első barátom - sóhajtottam.
- Komoly? Ezen most nagyon meglepődtem. Hogyan nem volt eddig egyetlen egy barátod sem?
- Nem tudom - vontam vállat. - Senkinek nem voltam elég jó. Nem nagyon szerettem bulikba járni, meg inni se, és mivel nem borultam senki nyakába rögtön, nem voltam érdekes. Amúgy - váltottam témát -, szerintem ezzel nem sietnénk el semmit. Tényleg szeretjük egymást és ki tudja, hogy mit hoz a jövő? Lehet, hogy nem is lesz más alkalmunk rá és én veled szeretném elveszteni a szüzességem... - Teljesen zavarba jöttem ettől a beszélgetéstől. Még anyámmal sem beszéltem ilyenekről, erre nem a barátomnak teregetek ki mindent? De igazából tényleg így gondoltam. Bízom a fiúkban, de mi van, ha az a pasas kicselezi őket és megtalál engem? Nem vagyok elég erős, hogy egyedül elbírjak vele, és akkor nyilván megtörténne az. Nem szerettem volna, ha ez az alak lenne nálam az első...
JR elmosolyodott, mint akinek teljesen természetes mindez, és lehajolt, hogy lágy csókot leheljen az ajkaimra. Innentől kezdve kizártam a külvilágot és hagytam, hogy az érzéseim irányítsanak.
Megragadta a pólómat, és miközben én felemelkedtem egy kicsit, lehúzta rólam. Tekintetével végigmért, aztán fejét a nyakamhoz hajtotta és apró csókokkal lepte el azt. Kezemmel átöleltem a meztelen hátát és egyik kezemet végighúztam a gerincoszlopán, miközben ő hol a nyakamat, hol a kulcscsontomat puszilta. Amikor elértem nadrágja korcát, elkezdtem azt a részt simogatni ujjbegyeimmel. Ő is nadrágom azon részével matatott: az egyetlen gombot kigombolta rajta, majd lehúzta a sliccem, aztán elkezdte letolni azt, de abban a pillanatban megfagyott ereimben a vér, mert eszembe jutott valami. Lefagyásomat JR is észrevette, és érdeklődve pillantott rám. Egyik kezemet a mellkasára tettem és eltoltam magamtól egy picit, majd felültem.
- A franca - morogtam, aztán felnéztem az arcába. - Ezt nem kéne - sóhajtottam.
- Mégse szeretnéd?
- Nem ez a baj - feleltem. - Nagyon is szeretném, de... de ezt most nem lehet.
- Miért? - kérdezte értetlenül.
- Mert...mert...
Olyan égő helyzetben voltam és fogalmam sem volt, hogy hogyan is magyarázzam meg ezt. Miért pont velem történnek ilyenek!?
- Vigyáznék rád - bizonygatta. - Nincs félnivalód.
Kezét végigvezette a combomon, ami olyan jól esett, hogy átöleltem a nyakát és megcsókoltam. Újra hátradöntött és rám mászott. Miközben még mindig nem vált el ajkaimtól, egyik kezével elkezdte kicsatolni az övét. Amikor egy hangos csattanás jelezte, hogy sikerrel járt és már vette is volna le, újra el kellett tolnom magamtól.
- JR - kezdtem bele megint. - Ez most nem a legalkalmasabb pillanat.
- De az előbb még azt mondtad, hogy...
- Tudom, és kérlek bocsáss meg érte...
- Mi a baj? - kérdezte kedves, de aggódó pillantással. - Valami betegséged van?
- Mi? Dehogyis! - nevettem el magam.
- Nem tudom, hogy mire gondoljak - tárta szét értetlenül a karjait.
- Látszik, hogy nem volt még lány a házban...
- Tényleg nem értem - rázta a fejét. Olyan kellemetlen volt ez a szituáció...- Szeretnéd, de nem teheted. Valaki nem engedi meg, hogy ezt csináld?
- Nem valaki, valami.
Értetlenül nézett rám. Lehajtottam a fejem. Hogy nem esett még le neki?
- Gondolkozz egy kicsit! Lány vagyok!
- Még mindig nem értem - csóválta a fejét.
- Nekem most - nem tudtam, hogy hogyan mondjam el. Olyan ciki ez az egész...
- Most mi?
- Mi szokott a lányoknak...?
Összevonta a szemöldökeit.
- Istenem JR! - akadtam ki, aztán mellkasába fúrtam fejem, hogy ne lássa kipirult arcomat. - Én... én menstruálok - mondtam végül ki.
Egy jó ideig a hatásszünet csendje alatt álltunk. Most már biztosan leesett neki. Amire egyáltalán nem számítottam az az, hogy hangosan felnevetett. Én is elmosolyodtam, mert elvégre valamennyire mégis csak vicces volt.
- Gondolom erre nem számítottál - mondtam.
- Hát nem!
- Ilyen hülye helyzetet... - morogtam.
- Ha ezt elmesélem a fiúknak, jót fognak röhögni.
- Nehogy elmeséld! - csattantam fel. - Ha bárkinek is elmondod, én esküszöm, hogy agyoncsaplak!
- Erősebb vagyok nálad, úgyhogy ettől nem félek - vigyorgott és még a nyelvét is kinyújtotta.
Csak néztem rá, hogy komolyan gondolja-e.
- Soha ne becsülj le egy nőt! Vannak titkos fegyvereim, amik ellen nem tudsz védekezni - mosolyogtam rá büszkén. - És vigyázz a nyelveddel, mert a végén leharapom - dugtam ki én is.
- Ez rád is vonatkozik. De nyugi, nem terveztem elmondani - mosolygott, aztán magához húzott és egy puszit nyomott a homlokomra.